Lokálpatrióta és világvándor egy személyben.

Az 1961. május 13-án Miskolcon született Rakusz Éva szeretett sikersportágunknak, a kajakozásnak, na meg persze párját ritkító tehetségének hála, bolygónk számos izgalmas helyén megfordult, de az origó, a kiindulási pont mindig Borsod-Abaúj-Zemplén maradt.

Rakusz, a Delfin SC versenyzője, alig múlt el 19 éves, amikor már a moszkvai olimpián kellett bizonyítania. Már önmagában az szenzációs eredmény volt, hogy a félelmetes hazai mezőnyből ilyen szemtelenül fiatalon képes volt kijutni a Szovjetunióban rendezett játékokra. Az pedig, hogy edzőjével, Farkas Zoltánnal megtalálták számára a tökéletes partnert a nála kilenc évvel tapasztaltabb Zakariás Mária személyében, már csak hab volt a tortán. Ha pedig vízre szálltak a kajak kettesek 500 méteres versenyében, akkor nem is akartak üres kézzel hazatérni. Hát nem is tették! A Rakusz-Zakariás páros ugyanis szédületesen izgalmas küzdelemben a keletnémetek és a szovjetek mögött harmadikként lapátolt át a célvonalon. Bronzérem!

1980-ban és egy évvel később Rakusz Évát az év honi női kajakozójának is megválasztották, utóbb pedig az év női sportolója is ő lett Magyarországon.

Ha azt mondjuk, hogy az 1984-es csonka Los Angeles-i olimpiára a legtöbb sportszerető felemás szájízzel emlékszik vissza, akkor ez hatványozottan igaz Rakuszra. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ő lett volna a játékok egyik toronymagas esélyese. Hogy élete formájában szelte ekkoriban a habokat, azt jól mutatja, hogy egy évvel a játékok kezdete előtt lebonyolított előolimpián egyesben a németek legendás, későbbi nyolcszoros olimpiai bajnokát, Birgit Fischert is legyőzte. Képzelhetik...

Kár lenne azonban a politika torzította játékokra fecsérelni a szót, már csak azért is, mert négy évvel később már rajthoz állhatott. Szöulban a két évvel korábbi kanadai világbajnokság győztes négyesének tagjaként, Géczi Erikával, Kőbán Ritával és Mészáros Erikával az oldalán a kajak kvartettek 500 méteres versenyében a Birgit Fischerrel a soraiban induló keletnémet egység mögött másodikként zárt, így ezüstéremmel a nyakában távozott élete második, egyben utolsó olimpiájáról, ekkor már a TEV SC kajakosaként. Dél-Koreából még egy negyedik helyezést is hazahoztak Mészáros Erikával párban, akivel a kajak kettesek 500 méteres versenyszámában maradtak le a dobogóról.

Természetesen nem mehetünk el szó nélkül Rakusz Éva három-három világbajnoki ezüst- és bronzérme mellet sem, ahogy az is megsüvegelendő, hogy óriási sportsikerei után szűkebb értelemben vett pátriájába tért vissza, hogy ott segítse a fiatalok fejlődését. Igaz, ekkor már nem Miskolcon, hanem Tiszaújvárosban találta meg a számítását, ahol, edzőként – ahogy ő fogalmazott egy interjújában – „a vízenjárás szabályaira” tanítja a legkisebbeket, illetve testnevelést oktat. Nem lehet tehát kétségünk afelől, hogy a gyerekek jó kezekben vannak Tiszaújvárosban is.

Így gondolják ezt sokan mások is, hiszen míg 2017-ben Rakusz megkapta Borsod-Abaúj-Zemplén megye Prima-díját, addig 2019-ben Pro Urbe Életműdíjat vehetett át Tiszaújváros képvíselőtestületétől.

További sok sikert és jó egészséget kívánunk!

(MOB-összeállítás; képek: MTI)