„Nagyon erős volt a mezőny Finnországban, mégis: az ottani tapasztalatok alapján akár nyerhetek is a téli ifjúsági olimpián. Ki fogom magamból hozni a maximumot. Bízom a sikerben, bízom benne, hogy arannyal a nyakamban jövök haza – főleg, ha sokat fejlődöm mentálisan. Az időmérőkön az elsők között voltam mindenben, több feladatot megnyertem. Fejlődnöm kell, hogy fejben bírjam a sorozatos es folyamatos maximális terhelést. A német és a szlovák srácot érzem a legnagyobb ellenfélnek, de a kanadai és a finn is jó versenyző.”

A 15 éves Nátán elárulta, óriási volt benne a versenydrukk. Próbálta magát nyugtatni, hogy ne menjen a teljesítménye kárára az izgulás, ilyenkor Dr. Fischer Miklós, az Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia sportpszichológusa tanácsait alkalmazza.

„Nagyon sokat köszönhetek neki, évek óta segít és foglalkozik velem. A vérnyomásom az egekben volt. Míg az időmérőn 117 kilométer per órával lőttem, élesben sikerült felvinnem 128-ra, és ennél, remélem, csak jobb lesz, Erősödnöm kell. Számolom, 208 napom van fejlődni” – tette hozzá mosolyogva Nátán.

Az ifjú jégkorongozó elárulta, az akadémiával minden évben utazik nemzetközi tornákra, és a korosztályos válogatottal is havonta részt vesz rangos megmérettetéseken.

„Szerencsére sok nemzetközi tapasztalatom van, ami fontos, hogy reálisan lássam, hol tartok, hol tartanak mások, és felmérjem, ők milyen hokit játszanak. Minden lehetőséget szeretnék megragadni a fejlődésre.”

Nátán tízéves kora óta az Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia versenyzője, és saját bevallása szerint mindent Kercsó Árpádnak köszönhet.

„Hatéves korom óta szelídít, nem kis munkája van bennem, apám helyett apám. Kevesen tudják róla, hogy mekkora szíve van – én tudom. Amikor elment az országból, nem találtam a helyem és a hangot az új edzővel, aki magyarul sem beszélt. Csak az vitt előre, hogy elképzeltem, Árpi bácsi ott áll, és hogy mit mondana. Szerencsére hamar visszajött.”

A tehetség elmondta, a mindennapokat az akadémia kollégiumi szárnyába tölti. A nevelők vigyáznak rájuk és külön tanulnak velük, de Nátán a kiváló tanulmányi eredményei miatt egyedül is készülhet.

„Fekti István, az akadémia sportszakmai igazgatója is mindenben segít, akármilyen okból fordulhatok hozzá. Nagyon sokat köszönhetek neki.”

Szabadidejében átsétál a jégpályára és kondizik, fut, ugrókötelezik, esetleg fagolyóval bottechnikázik. Délután van egy 1-1,5 órás jeges edzése, ezt követi egy erőnléti edzés, majd még ottmarad nyújtani, levezetni.

„Vas Marci (válogatott jégkorongozó – a szerk.) mondta nekem egy táborban, még amikor kicsi voltam, hogy az edzéseket nem túlélni, hanem átélni kell. A tanácsát igyekszem megfogadni.”

Este a kollégiumban a csapattársaival pingpongozik, focizik, floorballozik, de ha másnap meccs van, egyedül szeret lenni. Koncentrál, pihen, majd korán lefekszik aludni.

És hogy idővel kiknek a nyomdokába szeretne lépni?

„Sofron Isti, Bartalis Isti, Erdély Csani, Kóger Dani… Elképesztő, amit es ahogyan csinálnak. Jégen es jégen kívül, emberileg is felnézek rájuk, példaképeimnek tartom őket. Csani az utazás előtt és Vierumäkiben, a verseny alatt is biztatott, írt nekem, ami nagyon sokat jelentett. Emellett Szabó Krisztián játéka es céltudatossága is példaértékű, vele, Láday Tamassal, Mazzag Danival es Vokla Rolival együtt nőttünk fel, játszhattam velük es mellettük. Árpi bácsi beengedett közéjük, pedig akkor meg csak a térdükig értem. Hiába külön korosztály, egy család vagyunk.”

Távlati tervei között szerepel, hogy bekerüljön a magyar válogatottba, klubszinten pedig pár éven belül az EBEL-csapatban játsszon.

„De a legnagyobb álmom, mint mindenkinek, a tengeren túl van: az NHL. Kiskorom óta erről ábrándozom. Mindent az álmaim, a célom megvalósítása érdekében teszek nap mint nap. Ez lebeg a szemem előtt, amikor fáj valamim, vagy amikor úgy érzem, fáradt vagyok. Ez az életem.”

(Czövek Oszkár, fotó: Soós Attila/jegkorongblog.hu)