Hesz Mihály 1943. december 15-én született Nógrádon. Édesanyja a váci kórházban kezdett dolgozni, ekkor került Misa is – ahogy sport berkeken belül hívják – a városba, ahol előbb bokszolt, majd evezett és jutott el végül tizennégy évesen a kajakhoz, melyben nagy szerepe volt Babella Lászlónak, aki nem csak barátja, de edzője is lett.

1960-tól a Váci Hajó, majd 1964-től egészen 1980-ig a Ferencváros igazolt kajakozója volt. Első felnőtt érmét '62-ben szerezte, a rákövetkező évtől pedig a válogatott tagjának is mondhatta magát. A tokiói olimpián K-1 1000 méteren ezüstérmet szerzett, ami egyben a magyar csapat egyetlen ottani dobogós helyezését jelentette a sportágban. Mivel nagyon kevéssel maradt csak le a svéd Peterson mögött, szinte biztosra vették, hogy a mexikói játékokon már ő áll majd a dobogó legfelső fokán, ám az 1967-es vb-én az ifjú tehetségként berobbant szovjet Szaparenko legyőzte, nem is akárhogyan: „A döntőben úgy nyolcszáz méternél gúnyosan felém mosolygott, majd elhúzott, s megvert két hajóval. Nehezen hevertem ki a vereséget. Feltettem magamnak a kérdést: hogyan tudok még fejlődni? Többet, jobb feltételekkel aligha készülhetek, az olimpia évében ráadásul a nyugati országok mindig látványosan feljöttek. Az adott erőt, hogy magyar vagyok. Tudom, ma már romantikus képzelgésnek hat, de én akkor úgy éreztem, amikor a kajakban ülve versenyzek, akkor a hazáért küzdök. Kisgyerekként sokat játszottunk a nógrádi vár tövében. Később beleástam magam a helység történetébe, olvastam a hősök életéről, a fontos versenyek előtt rendre visszatértem a várhoz erőt meríteni. Azt mondtam magamnak, na idefigyelj, Hesz Mihály, itt emberek szenvedtek, haltak meg a hazáért, ehhez képest a te életed gyerekjáték, csak kajakoznod kell. Ne merészelj sopánkodni, hogy fáj, szédülsz, nem bírod!"

E letaglózó vereség után Hesz Mihály csavart egyet a felkészülésén, és olyan technikákat kezdett pluszban alkalmazni, ami ma már evidensnek számít, ám akkor csodabogárnak nézték. A Vác-Budapest táv leevezése mellé olyan dolgokat is beépített a napi edzéstervébe, mint a jóga, vagy a mentális felkészülés, mert mint tudjuk, fejben dől el minden. 1968-ben pedig mindez meghozta gyümölcsét: „A győzelmemhez kis furfang, a 'ravasz tót' mentalitása is kellett. Én nem nyerhettem úgy, mint a kenus Tatai Tibor, aki kiemelkedően a legjobb volt, egyszerűen bedarálta a többieket. Általában úgy versenyeztem, hogy a mezőny hátsó felében haladva indítottam hosszú hajrát. Mexikóban ehhez képest az első kétszáz méteren alaposan belekezdtem, az élre álltam. Én tudtam, hogy mit csinálok, a többieket viszont megleptem. Változtatniuk kellett az eltervezett taktikájukon, kicsit összezavartam a ritmusukat, ami a mexikói magaslaton különösen veszélyes volt. Majd kétszázötven méternél visszavettem az iramból, leszakadtam két hajóval, mindenki azt hitte, vége, a Hesz nem bírja. Én azonban már alig vártam az ötszázas bójasort, akkor beleerősítettem, s elindultam fölfelé. Nyolcszáz méternél már én haladtam az élen. Száz méterrel a cél előtt már alig láttam az oxigénhiánytól, Szaparenko közeledett felém, de azt mondtam magamban, most nem fogsz kigúnyolni. A partról hallottam a társak biztatását, a tudat, hogy aranyérmet szerezhetek Magyarországnak, adrenalint szabadított fel bennem, s kibírtam a célig."

Az azóta eltelt ötven év pedig őt igazolta. A müncheni olimpiára már nem utazott, de egészen 1976-ig a válogatott tagja volt, a versenyszerű kajakozást is ekkor hagyta abba. Európa-bajnok, világbajnok és tizennégyszeres magyar bajnok.

1970-ben felvették a SOTE fogorvosi karára, ahol diplomát szerzett. Első felesége dr. Gyarmati Andrea, akivel igazi sport álompárnak számítottak, fiúk Hesz Máté korábbi válogatott vízilabdázó. Házassága megromlása után Hesz Mihály Németországba költözött, ahol prakszist nyitott, újra megnősült, és megszületett két kisebbik fia: Michael és Christian.

2011-ben ment nyugdíjba, azóta még sűrűbben látogat haza Magyarországra, és aktívan segíti anyaegyesületének, a Váci Hajónak a kajakosait is. Maga sem hagyott fel a sportolással, a mai napig aktívan mozog, egyik szenvedélye a tenisz, melyet a rájellemző nagy szorgalommal űz – legkisebb fia teniszoktató –, példaképe pedig Rafael Nadal. Hesz Mihály akaraterejét és kitartását ismerve, mi a spanyol fenomén helyében felkötnénk a teniszsortot.

Kívánjuk, hogy még nagyon sokáig maradjon közöttünk, az Isten éltesse sokáig a „ravasz tót"-ot!

Születésnapja alkalmából az olimpiai család nevében december 10-én köszöntötte Kulcsár Krisztián, a MOB elnöke.

(MOB, forrás: mno, nso, index, jochapress, ulloi129, fotó: MOB/Szalmás Péter, MTI/Szebellédy Géza)