" Azt hiszem egész Európa kíváncsisággal várta ezt az EB-t, mely történelmet írt a sportágunkban. A döntést megelőzően több éves előkészület zajlott az EA, azt követően pedig egyre növekvő latolgatás a szakma részéről. Most, hogy túl vagyunk rajta, különféle tapasztalataink vannak.
Azzal már az EB elutazás előtt foglalkoztunk, hogy kik a távolmaradók. Most sokkal inkább azzal kellene foglalkoznunk, hogy a mezőnyök milyen erőszínvonalat képviseltek. Érdekes a kép. Éles különbség van a férfi és a női versenyek színvonala között.

A két évvel ezelőtti barcelonai kontinens bajnoksággal összevetve megállapíthatjuk, hogy a férfi versenyek szinte ugyan azt a minőséget képviselték, mint akkor.
Az összehasonlítás alapját három tényező adja: a dobogós egy-három helyezések, a nyolcadik helyezések és a döntőbejutáshoz szükséges eredmények.
Ennek alapján a versenyszámok fele ( 800, 1500, 10 000, 4x100, M, T, H, S, D, 10pr) szinte teljesen ugyan azt a színvonalat képviseli, mint két évvel ezelőtt, a negyede gyengébb (200, 400, 400G, 3000A, K, G), a másik negyede ( 100, 5000, 110G, 4x400, R) viszont határozottan erősebb volt.
Azt hiszem, hogy ez a látható eltérés nem feltétlenül az olimpia évében történt rendezésre vezethető vissza. Ha jól megvizsgáljuk, akár az elmúlt évek EB-i között is felfedezhető egy ilyen ingadozás a versenyszámok színvonalában. Nem beszélve az időjárásbeli különbségekről. Egyszóval úgy érzem, hogy a férfi verseny nem sérült a dupla rendezés miatt.
Nem mondható el mindez a női versenyről. Megdöbbentő a kép. A megrendezett 21 versenyszám közül mindössze négyre tudom azt mondani (R, T, H, G), hogy hasonló színvonalat képviselt, mint a barcelonai, az összes többi versenyszám gyengébb volt a két évvel ezelőttinél. Nem lettem vidám ettől a megállapítástól.
Ami biztos, hogy nagyon sok új tehetséget láthattunk, sok feltörekvő fiatalt, akik hamarosan, talán már az olimpián helyet követelnek majd maguknak a döntőkben.
A megbecsülésért folyamatosan harcoló atlétikánk nem vallott szégyent a nagyokkal vívott küzdelemben. A résztvevő országok fele tudott érmet szerezni, szám szerint 25, és ennek az éremtáblának mi a 11. helyén végeztünk. Erre joggal lehetünk büszkék.

A pontszerzésben kissé hátrébb csúsztunk, itt a 17. helyen zártunk és valójában ez az a pont, ahol az én hiányérzetem megfogalmazódik.

Megvallom, több versenyzőnket vártam döntőbe. Bosszant, amikor látom a képességet a versenyzőkben, de nem tudnak élni a lehetőséggel. Sajnos több esetben szembesültem ezzel az elmúlt héten.

Különösen fájó, amikor olyan versenyzők esetében kell ismét ezt summázni, akik évek óta a „reménység” kategóriában élvezik a támogatást. Az idény végén egy 4 éves ciklust zárunk, azt hiszem muszáj lesz átértékelni a bizalom - teljesítés összefüggést.

Voltak azonban olyan versenyzőink, akik nagyon bíztató jeleket mutattak. Természetesen minden eredmény mögé hosszú elemezést lehetne tenni, de jelen összefoglalónak nem ez a feladata.

Nem tudom viszont szó nélkül hagyni Deák Nagy Marcell kiváló teljesítményét, aki kétszer is idei legjobbat futott, okosan versenyezve, annyit tett csak bele az egyes futásokba, ami feltétlenül kellett. Így építve fel egy ragyogó EB szereplést, ami nem várt helyezést eredményezett számára. Teljesítménye egészen kiváló.
Baji Balázs az előfutamban bebizonyította magas szintű felkészültségét, gyönyörűen gátazva hozta hellyel a továbbjutást, ami egyben egyéni csúcsot jelentett. Sajnos a döntőbejutás reális lehetőségének súlyát még nem bírta el.

Márton Anita és Orbán Éva élete első döntős helyezését szerezte. Anita mindössze 40 cm-rel maradt el legjobbjától.

Nagymenőink magabiztosan hozták az elvártat. Pars Krisztián okosan, szintén csak annyit beletéve, amennyi feltétlenül kellett, az olimpiai felkészülést alig megbontva utasította maga mögé az egész mezőnyt.

Kővágó Zolit mintha kicserélték volna. Magabiztos volt, határozottan selejtezett és gyakorlatilag hibátlanul dobott a döntőben. A csúcsformáját Ő is tartogatja még, de ez az EB kiváló felkészülés és megerősítés volt az olimpia előtt.
Kiss Dani óriási lépcsőfokot lépett meg ezen az EB-n. Valószínűleg ember nincs, aki ép eszűnek tart egy szakmai vezetőt, aki ilyet mond, de örültem, hogy nem kellett harmadikat futnia, mert az még sok lett volna. Viszont a második futásának, amit a körülményeihez képest ragyogóan megoldott, nagy értéke van az olimpiai felkészülés szempontjából.

Mindent egybe vetve hasznosnak tartom ezt az EB-t. Fontos, hogy mindenki azt lássa utána, amit látni kell. Akik mennek tovább az olimpiára, azoknak ragyogó felkészülési verseny volt, viszont azoknak, akiknek ez volt a célverseny, de nem az elvárásoknak megfelelően sikerült, többnyire őszinte ön- és helyzetértékelést kell tartani és radikális lépésekre kell rászánniuk magukat, amennyiben változtatni szeretnének a jelenlegi teljesítőképességükön.

(Forrás: masz.hu)