A Fudzsi-hegy helyett a magyar szempontból kiemelt helyszíneket járta be küldöttségünk a ’64-es tokiói olimpia 50. évfordulójára szervezett emléktúrán hétfőn.
A volt olimpiai falu nemzetközi tere
A magyar delegáció először a korábbi olimpiai faluba látogatott el, amely jelenleg állami finanszírozású oktatási központként üzemel, és fiatal külföldieket fogadnak benne rövidebb-hosszabb időre. Ötven év alatt a növényzet sokat változott és új épületeket is felhúztak, ennek köszönhetően elsőre sokan nem ismertek rá – idővel azért előbukkantak az emlékek.
Bodnár András, Tokió olimpiai bajnok vízilabdázója elmesélte, hogy kerítéssel teljesen elkülönítették a férfiakat és a nőket, és bár a nők bemehettek a férfiak részére, fordítva nem volt átjárás.
Kárpáti György és dr. Bodnár András az uszoda előtt
A magyar küldöttség ezután az egykori uszoda felé vette az irányt, ahol Kárpáti György emlékezett vissza a pólódöntőre, a szovjetek elleni diadalra. Sajnos az uszodába nem lehetett bejutni, Japánban ugyanis épp most ünnepelik a Sport napját, és egész napos tv-felvételt készítenek a ’64-ben futurisztikus épületnek számító létesítményben.
A négy vívó olimpiai bajnok (Rejtő Ildikó, Sákovicsné Dömölky Lidia, Juhász Katalin, dr. Kausz István) a Wasada Egyetem képviselőjével, és az egyetem kabala figurájával
A legkellemesebb meglepetés utána következett, mert kiderült, hogy a Waszeda Egyetemen fogadják a küldöttséget. Már a bejáratnál lelkesen képviselték az egyetem képviselői a ’64-es tokiói olimpia magyar vívóbajnokait. A jelenlévők közül Rejtő Ildikó kétszer, Sákovicsné Dömölky Lídia, Tóthné Juhász Katalin és dr. Kausz István egy-egy alkalommal állhatott fel a dobogó legtetejére ötven évvel ezelőtt.
Az akkori vívócsarnok most az egyetem központi sportcsarnokaként funkcionál, de a falon emléktábla hirdeti a fél évszázada elért magyar sikereket.
Rejtő Ildikó szerint semmi sem változott a teremben, meghatódottan lépett az egykori csapattársaival a számára szentélynek számító épületbe.
Az esős időben a két bajnoknő, Rejtő Ildikó és Sákovicsné Dömölky Lídia mosolyogva, spontán vívni kezdett az esernyővel.
Dr. Bodnár András dr. Nagy Zsigmonddal a toronyban
Útban vissza a szállodába, a küldöttség még ellátogatott az Eiffel-torony mintájára felhúzott Tokiói toronyhoz, amely az ötkarikás játékok idején már ugyanígy állt. A tájfun előtti egyre felhősebb időben túl sokat nem lehetett látni a városból.
Komora Imre, Tokió labdarúgóbajnoka a buszhoz visszaérve, látván csapattársa meghatódottságát, megölelte Sákovicsné Dömölky Lídiát, és a következőket mondta a körülötte állóknak: „Az ilyen pillanatokért érdemes élni, és rendkívül hálás vagyok a MOB-nak, hogy ötven évvel Tokió után újra átélhetjük, mit is jelentett akkor sportolónak, bajnoknak lenni.”
A magyar küldöttség programja kedd este nagykövetségi fogadással zárul.
(MOB)
Kapcsolódó cikk:
A tokiói magyar hősök visszatértek a korábbi sikerek helyszíneire