A versenyzés és a kihívások éltetik a szombaton 32 éves londoni aranyérmes tornászt. A válogatott címeres mezét magára öltve, és az így készült fotóját Facebook oldalán posztolva tudatta szerdán Berki Krisztián olimpiai aranyérmes tornász, hogy számára a távoli Bakuban, Budapesttől három és félezer kilométerre is tisztelgést parancsoló nap március 15-e, nemzeti összetartozásunk ünnepe.
A csütörtökön kezdődő világkupaversenyen szereplő háromszoros világ-, és hatszoros Európa-bajnokot a rajt előtti utolsó edzését követően érte el Azerbajdzsánban a Telekom Sporthír Szolgálat munkatársa, és már az első értesülés is érdekességgel szolgált.
„Meg voltam győződve arról, hogy a lólengés selejtezője csütörtökön lesz, és 24 órányi pihenő után szombaton következik a döntő, ám a bakuiak áthúzták a számításomat, és mindent egy nappal hátrább toltak. Titokban abban reménykedtem, hogy ha szombaton sikerülne győzelmet kiharcolnom, akkor az éppen az arra a napra eső 32. születésnapom is még szebb lehetne. Ez most nem jött be, de ez legyen a legnagyobb bajom. Sokkal fontosabb a számomra, hogy javuló formában és kellő magabiztosággal mutassam be a gyakorlatomat, amelynek felépítése és anyagerőssége egyre inkább emlékeztet pályafutásom legszebb napjaira” – fejezte ki a reményét az UTE válogatott tornásza, sportágában – Magyar Zoltán és Sivadó János után – a harmadik magyar, akiről a nemzetközi szövetség egy nehéz és mutatós elemet a nevével „szabadalmazott.”
Négyéves kora óta a torna bűvöletében
A riói olimpiai szerepléséről már a balul sikerült 2015-ös világbajnokság után lemondani kényszerülő sportember örömmel újságolta, hogy a két éve műtött válla már régóta nem ad rossz jelzéseket, így a terheléssel sem kell nap, mint nap csínján bánnia.
„Magam is elcsodálkozom néha azon, hogy hátulgombolós kissrácként négy éves koromban bámultam meg először a hatalmasnak tűnő és kicsit félelmetes tornaszereket, amelyek közül a kápás lovat ma már úgy érzem, mint ha hozzám nőtt volna. A torna mesébe illően szép ajándékokat tartogatott a számomra, de olykor kínszenvedést is okozott. Büszke vagyok arra, hogy sok-sok segítőtárs közreműködésével és áldásos segítségének köszönhetően mindig sikerült talpra állnom, és hozzákezdeni a hátrány ledolgozásához. Tulajdonképpen most is ezt teszem, miközben az edzőmmel együtt azt tapasztaljuk, hogy a tudásom a régi és az élvonalban mostanában feltűnt új riválisokéhoz egyre inkább hasonlítható.” – újságolta a bakui szereplésétől is sikert remélő Krisztián.
Premier Kolozsváron
Néhány hónap leforgása alatt sikerült megnyernie a magyar és a mesterfokú bajnokságot, valamint a szép hagyományokra visszatekintő szombathelyi nemzetközi „rangadót”, miként a cottbusi, a melbourne-i, valamint nagoyai világkupaversenyek is az ő győzelmét hozták.
„Nem strigulázom a győzelmeket, de jóleső érzéssel nyugtázom, hogy hat nekifutásból hatszor győztem, tehát jó irányban és jól haladunk. Ha Bakuban, nem sokkal később pedig Dohában is nyerni tudok, akkor az április 19-én kezdődő Európa-bajnokságnak is bátrabban futhatok neki. Tizenöt éve annak, hogy a KSI 17 esztendős zöldfülű tornászaként junior Eb-ezüstöt sikerült szereznem, de az eltelt másfél évtizedben egyszer sem fordult elő, hogy Kolozsváron kellett volna bemutatnom a tudásomat. Most tehát egy premier következik, ahol – öt évvel az utolsó Eb-győzelmem után – a folytatás lendületét is biztosító eredménnyel szeretnék kirukkolni” – hangsúlyozta a szombaton születésnapos olimpiai bajnok.
(Telekom Sporthír Szolgálat/Szalay Péter)