Az emlékezőket Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézet főigazgatója köszöntette, megemlékező beszédet mondott Győr Béla, a MOB Hagyományőrző Bizottságának tagja, a Magyar Olimpiai Akadémia főtitkára.

Bauer Rudolfra emlékezünk

Budapesten született 1879. január 2-án. 1932. november 9-én, 53 éves korában távozott az élők sorából a Bács-Kiskun megyei Sósér-pusztán, amely Dunatetétlen községhez tartozik.

1895-től 1898-ig a BTC (Budapesti Torna Club) sportolójaként több sportágban – atlétikában, birkózásban, evezésben és labdarúgásban – versenyzett. Első diszkoszvető versenyén 26 méter 30 centimétert ért el 1896-ban, Siófokon, majd megnyerte az első nem hivatalos diszkoszvető magyar bajnokságot 1897-ben 30 méter 50 centiméterrel. 1899-ben győzött Pozsonyban 31 méter 20 centivel, illetve nem hivatalos országos csúcsot állított fel 1900-ban, 33 méter 21 centivel.1898-tól a budapesti tudományegyetemen jogot hallgatott, majd 1899-től a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémiára került, és a helyi atlétikai klub színeiben készült a párizsi olimpiára. Technikai újítást vezetett be a diszkoszvetésben, ő a ma is alkalmazott modern, fordulásos diszkoszvető mozgás kialakítója. A hazai válogatóversenyen aratott győzelme után az olimpiát is megnyerte, a párizsi Bois de Boulogne bokros-fás parkjában rendezett versenyen 36,04 méteres eredményt ért el, 1900. július 15-én, és lett a legjobb a 20 induló között. Ő lett a magyar atlétika első olimpiai bajnoka. Erről később így írt maga: „A párisi győzelem után a jelenlévő sportszakértők a legalaposabb vizsgálat alá vettek, pontos méreteket csináltak a testalkatomról és győzelmemet karom és derekam abnormis hosszúságával igyekeztek magyarázni, mert nem tudták elképzelni, hogy akadjon egy magyar, aki legyőzi az atlétika nagymestereit, az angolokat és amerikaiakat…”

„Párizsban, az edzéseken nagyszerűen ment a dobás - emlékezett vissza. Egy ízben 38 méter 10 centit dobtam, amellyel túlszárnyaltam az akkori világcsúcsot. A versenyen azonban, mint a legtöbb sportolót, engem is elfogott az idegesség, és bár az első dobásaim a selejtezőben jól sikerültek, és 36 méter 4 centire repült a diszkoszom, a délutáni döntőben javítani már nem tudtam. Ám ezzel is elnyertem az olimpiai bajnokságot. "

Az olimpiai bajnokságért aranyérmet nem adtak, mindenki más-más ajándékot kapott a szervezőktől, Bauer Rudolf egy míves, ezüst cukortartót. Ő volt az, aki a kor mára már teljesen elfeledett sporteszközével, a füleslabdával gyakorolva kialakította a modern, fordulásos diszkoszvető mozgást.

Olimpiai győzelme idején még csak 21 éves volt, de ezt követően már csak néhány atlétikai versenyen indult. Hajós Alfréd után második magyar sportemberként nyert olimpiai bajnokságot és a sors furcsaságaként bajnokaink közül másodikként, a vívó Tersztyánszky Ödön után hunyt el. Így az ő neve szerepel második helyen az elhunyt olimpiai bajnokaink emlékhelyén, a Farkasréti temetőben.

Az olimpia és a hazatérése után, 1901-től 1903-ig a Pannónia Evezős Klub evezőseként sportolt, elvégezte a magyaróvári Gazdasági Akadémiát, majd vidéken gazdálkodni kezdett.

1905-ben megnősült, Budapesten és Sóséren élt, ahol saját birtokán gazdálkodott. Két lánya és egy fia született. 1914 és 1916 között a szerbiai harctéren volt egy népfelkelő század parancsnoka. A Dunatetétlen melletti Sósér-pusztán gazdálkodott, ahol nem diszkoszt, hanem búzát, kukoricát vetett, és boldogan élt. Itt hunyt el, szívelégtelenség következtében, 1932-ben, 90 éve.

A 20. század elején Bauer Rudolf sem erkölcsi, sem pedig anyagi elismerést nem kapott olimpiai győzelméért. A kiváló sportember 21 évesen, a csúcson abbahagyta a nemzetközi szereplést. Az olimpia után már csak vidéki gazdászversenyeken indult, és saját örömére dobálta a diszkoszt, amellyel 43 méterig jutott.

Ez is jelzi, hogy megfelelő támogatással és edzői segítséggel még sok kiemelkedő eredményt érhetett volna el. Emiatt azonban sohasem bánkódott, mert nem a sikert, hanem a sportot szerette: úszott, tornázott, evezett, vívott, sőt válogatott labdarúgó is volt. A magyar atlétika első olimpiai bajnoka még idősebb korában is büszke volt arra, hogy a görög diszkoszvetést megreformálta, és a fordulással való dobást az egész világon átvették, és ez lett a versenyszám új stílusa.

Mosonmagyaróváron, egy utca viseli a nevét. 2009-től a Bauer Rudolf utca 2. szám alatt domborműves emléktáblája van. Az emléktáblát több utca és út kereszteződésében az említett Bauer Rudolf utca utolsó kerítésénél, melynek hegyét levágták, és az enyhén félköríves téglafelrakást az így keletkezett felületen helyezték el.

2000 óta Budapesten, a IX. kerületi Kinizsi u. 31. ház falán is, amely Bauer Rudolf háza volt dombormű őrzi emlékét. Mindkét domborművet Dinyés László szobrász készítette.

Sósér-pusztán kastély őrzi nevét. A Bauer kastély, mely egykor tulajdona volt, ismét magántulajdonban van, néhány éve szépen felújították.

Neve megtalálható a már említett Farkasréti temetőben lévő központi emlékművön, a Testnevelési Egyetem főépületének folyosóján és a Parlament, valamint a képviselői székház között található Olimpiai parkban elhelyezett, magyar olimpiai bajnokok nevére emlékező emléktáblákon.

Megállapíthatjuk, hogy a diszkoszvető Bauer Rudolf teljesítménye megismételhetetlen, mert ugyan az elmúlt 122 évben magyar szempontból sok kellemes meglepetés is született az olimpiákon, de 1900-ban, párizsi győzelme különlegességnek számít. A Magyaróvári Gazdasági Akadémia hallgatójának ugyanis első nemzetközi versenye az olimpia volt, amelyen úgy győzött 36 méter 4 centis világcsúccsal - amelyről később kiderült, hogy csak Európa-rekord lett - hogy sem előtte, sem pedig utána még magyar bajnok sem volt. Ugyan 1897-ben 31 méter 15 centivel megnyerte az országos diszkoszvető-bajnokságot, de mivel azt a tornaszövetség rendezte, a Magyar Atlétika Szövetség nem ismerte el.

Ettől függetlenül Bauer Rudolf a magyar sport egyik soha el nem halványuló csillaga.

(MOB; fotó: NÖRI)