Vannak emberek, akik sokszor sóhajtanak fel életük egy-egy meghatározó történése kapcsán, hogy ha visszamehetne az időben, másként cselekedne. Vidáts Csaba a másik tábort erősíti, és ma sem cselekedne másként azon a bizonyos magyar-svéd vb-selejtezőn. De nem ezt szeretnénk boncolgatni most, hiszen müncheni ezüstérmesünk betöltötte hetvenötödik életévét.
Vidáts Csaba 1947. november 22-én született Szőnyben. Mint szinte minden kisfiú akkoriban, ő is a „grundon” ismerkedett meg a labdarúgással, melyet aztán folytatott az iskolában is, melynek válogatottjába is bekerült. Testnevelő tanárának a javaslatára vitték el szülei Tatabányára, ahol le is igazolták, ám édesapja munkája miatt 1964-ben Szolnokra költöztek, ahol az MTE csapatában rúgta tovább a bőrt és az ifi válogatottba is bekerült. Itt figyelt fel rá a Vasastól Rózner Győző, így 1965 januárjától már a piros-kékek csapatát erősítette. Ezzel egycsapásra fordult fel addigi élete, hiszen új egyesülete miatt Budapestre kellett költöznie, mely egyúttal iskolaváltást is jelentett számára, így került a Kölcsey Ferenc Gimnáziumba.
1967-ben mutatkozott be az NB1-ben, ahol egymaga három gólt lőtt az ellenfél Salgótarjának. A Vasassal nyert Közép-európai Kupát, illetve 1973-ban Magyar Népköztársasági Kupát. A válogatottba 1970-ben került be, így tagja volt a müncheni olimpián ezüstérmet nyert gárdának. Bár a nemzeti tizenegytől 1974-ben vett örökre búcsút, minden bizonnyal az az 1973. június 13-i délután, ha másként alakul, ma talán máshogyan folytatódna Vidáts Csaba története is. Mint ismeretes, a magyar-svéd mérkőzés döntetlennel zárult, ezzel elszálltak a vb-részvétel esélyei is a csapatnak. A végső, mindent eldöntő svéd gólt akkor sokan – még maga a szövetségi kapitány is – Vidáts hibájának róva fel. Ünnepeltünk az azóta eltelt közel ötven évben sokszor visszanézte a felvételt, és minden egyes alkalommal elmondja, még ennyi év távlatából is, hogy ma se mozdulna másként, mint akkor. Sajnos hiába tudjuk, hogy a sportban a „mi lett volna, ha…” típusú felvetések feleslegesek, de tény, hogy utána mind a válogatottban, mind klubszinten hamarosan búcsút intett a szép zöld gyepnek.
Vidáts Csaba azon sportolók közé tartozik, akik aktív pályafutások mellett fontosnak érezték a civil életre való felkészülést is. Édesapja mérnök, édesanyja közgazdász volt, így a családjukban hagyománynak számított a tanulás. Vidáts Csaba is elvégezte a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemet, mely a mai Corvinus jogelődje volt. Volt az IPV főosztályvezetője, az OTSH gazdasági igazgatója, de az MTI beruházási igazgatóhelyettese is. Ma már saját vállalkozását irányítja, mellette pedig nyugdíjasként borászkodik a Balaton-felvidéki Lovason.
Az Isten éltesse sokáig Vidáts Csabát!
(MOB-összeállítás; képek: MTI)