Január végén az ország egyik legismertebb és legnépszerűbb sportolója volt a XV. kerület vendége.
Az olimpiai bajnok, kétszeres világ- és hatszoros Európa-bajnok Berki Krisztián azonban meglepően otthonosan mozgott Rákospalotán.
Úgy tűnik, nem először jársz errefelé?
- Valóban így van. Közel tíz évvel ezelőtt ugyanis itt érettségiztem a Kovács Pál Gimnáziumban. Az a négy esztendő, amit Rákospalotán töltöttem, nagyon szép időszak volt. Több neves sportoló is kikerült az intézményből, akikkel a sportversenyeken, mint például a mostani, londoni olimpián is találkozhattam. Jelenleg az UTE versenyzője vagyok, és naponta ingázom a zuglói Központi Tornacsarnok, illetve a IV. kerületi otthonom között. Ilyenkor mindig Rákospalotán keresztül közlekedem.
Apropó olimpia, sikerült már feldolgoznod azt a tényt, hogy olimpiai bajnok lettél?
- Ez egy fantasztikusan jó érzés, amit nem lehet eléggé megemészteni. A tavalyi olimpia az első ötkarikás eseményem volt, négy évvel ezelőtt ugyanis a furcsa kvalifikációs rendszernek köszönhetően lemaradtam Pekingről. A 2007-es vébén második lettem, és akkor még csak az első helyezett juthatott ki az olimpiára. London előtt viszont elég volt „csak” a dobogón végezni, illetve két másik szeren az átlagpontszám 85 százalékát gyűjteni. Na, ez utóbbi nem volt könnyű, hisz én már 2002 óta egy szeren, a lovon készülök.
Londonban 19 ezer tomboló néző várta, hogy az angol Smith nyerje a lólengés döntőjét.
- Ez így van, és Louis nagyon jó gyakorlatot mutatott be. Szerencsére én is, és a pontozók reálisan ítélkeztek. A 19 ezer néző valóban döbbenetes volt, de az én fülem a nagy hangzavarban tökéletesen hallotta annak a néhány száz magyar szurkolónak a hangját is. Az sokkal felemelőbb volt.
Az olimpia óta sok hónap telt már el, most már elmondható, hogy Te sem vissza, hanem inkább előretekintesz?
- Már megkezdtem a felkészülést. Edzőmmel, Kovács Istvánnal az idei feladatokra, az Európa-bajnokságra és világbajnokságra készülünk. A távlati célom a 2016-os olimpia. Rió nagyon csábítóan hangzik. Bár pályafutásom alatt már háromszor tornázhattam Brazíliában, még mindig örömmel megyek oda. Négy év múlva 31 éves leszek, és nagyon szeretnék még egyszer bizonyítani.
(Forrás, fotó: Riersch Tamás)