Földi Imre olimpiai bajnok, ezüstérmes súlyemelő szerdán ünnepli születésnapját.
A 75 éves bajnokot egy nemrégen zajlott súlyemelő ünnepségen egykori csapattársai is köszöntötték. (a képen balról Bagócs János, Benedek János, Hanzlik János, Huszka Mihály, Stark András)
Stark Tibor Európa-bajnok köszöntötte Imrét
* * *
Földi Imre (Kecskemét, 1938. május 8. –) olimpiai bajnok súlyemelő, edző, a Nemzet Sportolója.
Sportpályafutása
Tatabányán a bányánál lett lakatos. Első nemzetközi versenye Varsóban volt, ahol bronzéremmel mutatkozott be a világnak. 1955-től 1978-ig a Tatabányai Bányász súlyemelője volt. 1959-től 1977-ig szerepelt a magyar válogatottban. Légsúlyban és pehelysúlyban versenyzett. Nyomás gyakorlatával a világ legjobb versenyzője volt.
Öt olimpián, 10 világbajnokságon és 13 Európa-bajnokságon szerepelt. 35-ször javított világcsúcsot. Súlycsoportjában a nyomás örökös világrekordere, mert 1973-ban ő nevéhez tartozott a csúcsbeállítás. 13-szoros magyar bajnok. A sportág egyik legeredményesebb magyar képviselője, rajta kívül nincs még olyan versenyző, aki tizennyolc éven keresztül a világ élvonalához tartozott. Pályafutása alatt húsz alkalommal állított fel világcsúcsot és ötven alkalommal magyar csúcsot.
Ismerve eredményességét, küzdeni akarását a versenyek előtt mindenütt az esélyeseknek járó hatalmas ünneplésben részesítették. Nem tartozott a szerencsés versenyzők közé, örökké fogyasztania kellett, ezért több alkalommal testsúlyával került a dobogón hátrább.
Öt olimpiai részvételével is világcsúcstartó, minden alkalommal pontszerző helyen végzett. Súlyemelésben, légsúlyban, az 1960. évi nyári olimpiai játékokon 6. helyezésével pontszerző. Japánban az 1964. évi nyári olimpiai játékok ezüstérmes. Mexikóban az 1968. évi nyári olimpiai játékokon ezüstérmes lett. Az 1972. évi nyári olimpiai játékokon világcsúccsal nyert olimpiai bajnoki címet.
Az aktív sportolást egy nem várt kellemetlen sérülés miatt 1977-ben fejezte be.
2009-ben a felújított tatabányai sportcsarnokot róla nevezték el.
Sportvezetői pályafutása
1976-ban a Testnevelési Főiskola Továbbképző Intézetében edzői oklevelet szerzett, és visszavonulása után 1988-ig a Tatabányai Bányász súlyemelő szakosztályának edzője volt.
Díjai, elismerései
Az év magyar súlyemelője (1964, 1965, 1968, 1970,1972)
Halhatatlanok Klubja tag (1991)
Ezüst Turul-díj (1992)
Súlyemelő Halhatatlanok Klubjának tagja (1993)
A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1994)
MOB Olimpiai aranygyűrű (1995)
Tatabánya sportdíja (1995)
Magyar Örökség díj (1999)
Tatabánya díszpolgár (2003)
A Nemzet Sportolója (2007. január 31.)
Köztársasági gyűrű (2009)
Olimpiai emlékérem (2009)
Nemzetközi Súlyemelő Szövetség Aranyérdemrendje (2009)
Sporteredményei
olimpiai bajnok (1972)
olimpiai 2. helyezett (1964, 1968)
olimpiai 5. helyezett (1976)
olimpiai 6. helyezett (1960)
ötszörös világbajnok (összetett: 1965, 1969, 1972 ; lökés: 1972 ; nyomás: 1972)
ötszörös világbajnoki 2. helyezett (összetett: 1961, 1962, 1964, 1966, 1968)
kétszeres világbajnoki 3. helyezett (összetett: 1959, 1963)
tízszeres Európa-bajnok (összetett: 1962, 1963, 1968, 1970, 1971 ; nyomás: 1969, 1970, 1971 ; lökés: 1971 ; szakítás: 1973)
ötszörös Európa-bajnoki 2. helyezett (összetett: 1961, 1965, 1966 ; szakítás: 1969 ; lökés: 1970)
Európa-bajnoki 3. helyezett (összetett: 1959, 1964)
tizenháromszoros magyar bajnok (1959, 1960, 1961, 1962, 1963, 1965, 1968, 1969, 1970, 1972, 1973, 1974, 1975)
ötszörös csapatbajnok
Leánya Földi Csilla Európa-bajnok súlyemelőnő.
(Fotók: Szívós László - ünnepi felvételek)