Bonn Ottó a hazai és nemzetközi kajak-kenusport, valamint az olimpiai mozgalom mellett több más sportvezetői feladatot is ellátott. 1954-ben került be az ICF igazgatótanácsába, amikor a sportág egyik európai képviselőjévé választották, majd 1960-ban a szervezet második, 1970-től 1990-ig első alelnökeként dolgozott. Közben 1988-tól 12 éven át az ICF főtitkára volt. Több beosztásban dolgozott az állami sportirányításban is, az Országos Testnevelési és Sportbizottságban. 1965-ben a budapesti Universaide, 1966-ban a budapesti atlétikai Európa-bajnokság szervezőbizottságának a főtitkára, 1971-től 1981-ig a Központi Sportiskola igazgatója volt.

Bonn Ottó február 8-án, életének 94. évében hunyt el. A Farkasréti temetőben családja mellett barátai, tisztelői, a kajak-kenusport és az olimpiai család közössége kísérte utolsó útjára. A temetésen részt vett Jose Perurena Lopez, az ICF első embere, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság korábbi spanyol tagja, Kulcsár Krisztián, a MOB elnöke, Schmitt Pál szintén NOB-tag, a MOB tiszteletbeli elnöke, Schmidt Gábor, az MKKSZ- és Baráth Etele, az MKKSZ közgyűlésének elnöke is.

Jose Perurena Lopez – aki Ottó bácsit követte a nemzetközi szervezet főtitkári posztján, majd lett az ICF elnöke – Bonn Ottó pályafutását, munkásságát méltatta. A nemzetközi szövetség elnöke arról beszélt, hogy Bonn Ottó szenvedélyesen szerette a kajak-kenu sportot, és miután öt nyelven beszélt így a sportág megkerülhetetlen nagykövete volt minden társadalmi és üzleti helyzetben. „A Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség soha nem felejti el Bonn Ottó sportágunkért tett erőfeszítéseit. Idén, amikor Tokióban a világ legjobb gyorsasági, szlalom és paraversenyzőit ünnepeljük majd, arra is időt kell szánnunk, hogy köszönetet mondjuk annak az embernek, akifontos szerepet játszott abban, hogy sportágunk ma az lehet, ami” – mondta José Perurena, aki hozzátette, hogy Bonn Ottó a barátja, a bizalmasa, és a tanára volt egyben, valamint megköszönte az elhunytnak, hogy most a nemzetközi szövetség elnöke lehet.

Schmidt Gábor köszönetet mondott a spanyol sportdiplomatának, amiért a búcsúztatásra Budapestre érkezett, és kiemelte, ez is azt mutatja, Bonn Ottó egy nemzetközileg is nagyon elismert és tisztelt szaktekintély, kimagasló sportdiplomata volt. „Alelnöksége alatt lett végleges a gyorsasági szakág olimpiai programja. Sokat dolgozott és tett azért, a nemzetközi szövetség versenysport bizottságát vezető Péhl Józseffel együtt, hogy a két klasszikus táv, az 500 és az 1000 méter megszilárduljon az ötkarikás kajak-kenu regatták programjában. Az ő idejében érte el a nemzetközi szövetség hogy a magyar szempontból egyik legsikeresebb számot, a női négyest megrendezzék az olimpián. Az ő alelnöksége alatt váltak rendszeressé és évente megrendezetté a gyorsasági világbajnokságok, indultak el 1985-től az ifjúsági világbajnokságok, valamint sokat tett a mai világkupa-rendszer létrejöttéért is. És ez még csak a gyorsasági szakág. A szlalom Bonn Ottó főtitkársága idején mutatkozott be az olimpián, majd lett 2000-ben, Sydneyben állandó résztvevője a programnak” - mondta Schmidt Gábor.

Vékássy Bálint búcsúbeszéde

„Bár nagyon szívesen tölteném a következő perceket azzal, hogy személyes emlékeket osszak meg mindnyájunk Ottó bácsijáról, akivel néhány hónappal ezelőtt még a Magyar Olimpiai Bizottság irodájában beszélgettünk az élet dolgairól, most nem ez a tisztem, hanem ő és az olimpiai mozgalom viszonyáról szeretnék szólni.
Lehet, hogy nem mindenki számára egyértelmű, hogy Ottó személyében, életében milyen nagymértékben jelen volt az olimpia eszme. Önmagában az a tény, hogy Olaszországban született, és élete első 12 évet ott töltötte mielőtt családjával Magyarországra költözött, megadta az alapot ahhoz, hogy magyar emberként olyan nyitottsággal, világlátással rendelkezzen, amely természetszerűleg repítette őt azokba a nemzetközi tisztségekbe, amelyeket később elfoglalt. Anyanyelve, a magyar mellett olaszul, németül, franciául és angolul beszélt, ami sokat elárul arról a tényről, milyen könnyen szót értett mindenkivel a világ bármely pontján. Tudása és kedves személyisége okán nem is meglepetés, hogy 1954-től kezdődően közel 50 esztendőt töltött sportága, a kajak-kenu nemzetközi szövetségének vezetésében.
1952-ben vehetett részt először olimpián, így közvetlen közelből élhette át az azóta sem túlszárnyalt 16 magyar aranyérem megnyerését, illetve a magyar kajak-kenusok első olimpiai érmeinek megszületését.
Ezt még további 12 nyári olimpia követte, ahol sportvezetőként jelen volt.
1984 különleges év volt számára nemcsak azért, mert egy magyar sportolók nélküli nyári olimpián – a politikai körülmények ellenére – a Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség tisztségviselőjeként ott lehetett, hanem azért is, mert ebben az évben díszvendégként a szarajevói téli olimpiára is meghívást kapott.
Ottó a hazai olimpiai mozgalomnak mindvégig aktív tagja volt. A 60-as évektől elnökségi tagként, az 1999 utáni MOB-ban a Nemzetközi Bizottság tagjaként, majd tiszteletbeli tagként vett részt a munkában. 2000-ben MOB-érdemérmes lett.
Sportvezetői pályafutásának elismerésének legrangosabb díját 1995-ben Budapesten vehette át, amikor a Nemzetközi Olimpiai Bizottság kongresszusának keretében Juan Antonio Samaranch elnök NOB-érdemrendet nyújtott át neki.
A díjak és elismerések mellett szenvedélye a sport iránt idős korára sem kopott, és szinte minden esztendőben nemcsak a szegedi világkupára, de a Német Kajak-Kenu Szövetség vendégeként a Duisburgira is elutazott. A VIP-lelátóról kis távcsövével minden futamot követett, közben a versenyműsorba jegyzetelt. Az idei események már mások lesznek, ki tudja, mióta, Ottó bácsi először nem lesz ott velünk. Hiányozni fogsz…”

(MOB-MKKSZ, fotó: MOB/Szalmás Péter)