Elnök úr, száz nappal a londoni nyitány előtt az ön személyes várakozásához képest hol tart a magyar olimpiai csapat?

– Néhány hónapja kissé elkeseredett voltam, mert lassan gyűltek a kvótáink. Aztán szerencsére belelendültek a versenyzőink, s túljutottunk a lélektanilag is fontos százfős határon. Egy esztendeje 140 fő körüli csapatlétszámot tippeltem, ma azt mondom, 130 körül lehet az indulóink száma. Ehhez persze szükség lesz a női vízilabdázók és még néhány egyéni versenyző kvótaszerzésére.

S ez elfogadható létszám?

– Reálisan kell értékelni a helyzetünket. Barcelona óta – Athén kivételével – folyamatosan csökken a magyar indulók száma. Reméljük, egyszer megfordul ez a tendencia, de a sportban ritkán vannak csodák...

A férfi kézilabdázók kijutásakor – gyaníthatóan – ön is felsóhajtott.

– Blama lett volna, ha csupán a férfi pólósok révén képviseltetjük magunkat a csapatsportokban. Meg aztán a szurkolók miatt is fontos, hogy legyenek magyar csapatok Londonban.

Adott-e a szakmai felkészülés stabil anyagi háttere? Éremesélyes olimpikonjaink is panaszkodtak arra, hogy olykor saját maguknak kellett állniuk az edzőtáborok költségeit.

– Noha a szakmai műhelyek támogatása a szakszövetségek feladata, a Magyar Olimpiai Bizottság ebben az évben 300 millió forint értékben nyújt direkt műhelytámogatást. Tudjuk, hogy ez az összeg önmagában nem oldja meg a financiális gondokat, az infrastrukturális problémákat, nem tömi be a szponzorok kiesése miatt keletkező lyukakat, de injekciónak azért megfelel. Egyébként már többször jeleztem a sportolóknak: ha problémáik vannak, keressenek bátran, amit tudunk, megoldunk.

Mekkora az olimpiai költségvetés?

– A MOB 2,7 milliárd forintot költ a londoni előkészületekre, a szövetségek és a már említett műhelyek támogatására. Ez az előző ciklusok büdzséjénél magasabb összeg, olimpiai bajnokot azonban nem lehet egyik pillanatról a másikra kinevelni. Önmagában a pénz nem pótolhatja a korábban elvesztegetett drága időt.

Elnök úr, mikor járt legutóbb Londonban?

– Valamivel több mint fél évvel ezelőtt. A helyszínen tájékozódtam arról, miként állnak a szervezők az előkészületekkel. A létesítményekkel nem lesz gond, s biztos vagyok benne, hogy sikerül az akkor még meglévő nehézségeket is orvosolniuk. Gondolok itt elsősorban a közlekedésre és a biztonságra.

Milyen versenyemlékei vannak Londonról?

– Egyszer tornásztam a brit fővárosban, valamikor a nyolcvanas évek közepén. A versenyre nem emlékszem, csak azt tudom, hogy győztem.

Olimpiai bajnok tornászként mit remél az utódoktól, legfőképpen persze Berki Krisztiántól?

– A MOB elnökeként nem szeretnék egy esélylatolgatással pluszterhet rakni a vállára. Azt hiszem, mindnyájan tudjuk, mit várhatunk Krisztiántól, és ő is tudja, mit várunk tőle.

Nem volt-e túlzottan óvatos, amikor három aranyérmet prognosztizált Londonra?

– Némiképp hálátlan szerep esélyt latolgatni, hiszen egyszerre kell optimistának, ugyanakkor realistának lenni. Ha megismételjük a pekingi három aranyunkat, annak örülök majd, s ha ennél jobban szerepelünk, akkor boldog leszek. Ugyanakkor az is fontos, hogy megbecsüljük a további érmeket és helyezéseket is.

(Forrás: metropol.hu)