Bandákba verődő amerikai csibészekről mondják azt, hogy a hatvanas évek vége felé ők alkották meg a breakdance koreográfiáját. Közös „szerzeményük" jellemző elemei az akrobatikus elemekkel nehezített tánc mai formájában is felfedezhetők. Félreértés ne essék, nem azokról a Bronx elhíresült negyedeiben garázdálkodó nehézfiúkról van szó, akik semmitől se riadtak vissza, hanem azokról a sokkal szelídebb társaikról, akik az energiáikat és a feszültségüket „brékelve" vezették le. A breakdance a versengés egészen különleges formájává változott, amelynek győztesei tekintélyt parancsolnak maguknak, ördöngös figuráikat pedig világszerte egyre többen igyekeznek leutánozni. Ütős hír lehet, amolyan breaking news, ha a breakdance olimpiai „zöldkártyát" kapna...
Nem sok hiányzik ahhoz, hogy ennek a versenyformának a letisztult és pontozhatóvá alakított változata az olimpiai sportágak közé kerülhessen. Hátszelet biztosíthat, hogy 24 fiatal versenyző - 12-12 ifjú hölgy, illetve fiatalember - már a tavaly megrendezett ifjúsági olimpián sikert aratva parádézhatott, köztük egyedüli magyarként a 19 esztendős Török Enikő.
„Közel tíz éves küzdelmes gyakorlásnak köszönhetem, hogy eljutottam Buenos Airesbe, ahol egyéniben a 11. helyen végeztem, a vegyespárosban pedig a férfiak versenyében ezüstérmet nyert francia párommal együtt a 9. helyet sikerült megszereznünk – nyilatkozta Török Enikő az SzPress Hírszolgálatnak. – Az olimpiai részvételért először egy esseni nemzetközi versenyen kellett megharcolnom, onnan jutottam el a tokiói világbajnokságra, ahol már nagyon magasan állt a mérce, de azt is sikerült átvinnem. Ennél csodálatosabb dolog csak akkor történhetne velem, ha a sportágam öt év múlva Párizsban szintet lépne, és a nagy „ötkarikás" premiernek magam is a résztvevője lehetnék. Bármiként is alakul a pályafutásom, köszönettel tartozok Fodor Lajosnak, aki nem csak az edzőm, hanem a példaképem is. Időt és energiát nem kímélve foglalkozott velem, nélküle aligha tarthatnák ma ott, ahová sikerült eljutnom. Kevesen tesznek annyit a magyar break kultúráért, mint ő."
Egyelőre csak Tony Estanguet, a 2024. évi nyári olimpiai szervező bizottságának 40 esztendős, fiatalosan gondolkodó elnöke hangoztatja, hogy a párizsi ötkarikás versenyeken a breakdance is a hivatalos versenyprogramba kerülhet. Ha jövőre az érdemi tárgyalások is megkezdődnek, Sydney, Athén és London kenuszlalom olimpiai bajnoka meggyőző érvek egész sorát vonultathatja fel. Tulajdonképpen elég lesz arra hivatkoznia, hogy Párizs élni kíván a NOB által 2016-ban felkínált lehetőséggel. Akkor döntöttek úgy, hogy a mindenkori házigazda új és fiatalos sportágakkal színesítheti az ötkarikás versenyek programját. Jövőre Tokió – a NOB egyetértésével – a gördeszka, a hullámlovaglás, a sportmászás, a karate, valamint a baseball és annak női változta, a softball számára teremti meg a bemutatkozás lehetőségét.
Enikő – mivel a fővárosban nem talált fejlődését elősegítő klubra - a Szolnoki Breaktánc és Extrémsport Egyesület versenyzője. Hetente háromszor, olykor négyszer vonatozik el a vidéki városba, majd onnan vissza Budapestre. Ha az edzések után marad még ereje, érettségire készülőként ilyenkor tud a tanulással foglalkozni.
„Nincs még saját hazai sportszervezetünk, ezért a Magyar Táncsport Szakszövetség vett bennünket a szárnyai alá, de sokat köszönhetünk az EMMI sportért felelős államtitkárságának is. Sok feladatot így is önerőből kell megoldanunk, nekem az is számít, hogy a vonatjegyeim árát megtéríti a klubom."
Idehaza jelenleg 100-150-nél alig többen űzik Enikő sportágát, akik viszont a kötelékbe tartoznak – szolnoki, debreceni és pécsi reménységek -, azok kifejezetten tehetségesek és istápolásra érdemesek. Rajong a sportágáért, úgy érzi, hogy az öt alapkőre épülő breakdance nehézségi foka és látványossága állja a versenyt sok más olimpiai és nem olimpiai sportágéval. Nem tagadja, hogy a versenyteljesítmények megítélése időnként szubjektív, de ahol pontozók ítélkeznek –mint például a tornában és a műkorcsolyázásban – ott ez mindig benne van a kalapban...
(SzPress Sporthírszolgálat/Szalay Péter, fotó: Fodor Lajos)