A szombati és a vasárnapi után a hétfői nap már kevésbé volt nyüzsgő Londonban – legalábbis magyar szempontból. Ezzel együtt így is történt érdekesség bőven az ötkarikás játékokon.
Ami bennünket illet: Szász Emese korai kiesését Karakas Hedvig 5. helye feledtette a hétfői nap folyamán. A harmadik nap után immáron egyértelműen örömmel kijelenthető: a cselgáncs az egyik húzó sportágunk lett az olimpián. Nem úgy az úszás, legalábbis eddig. Hosszú Katinka remekelt, de Cseh László ismét lecsúszott a döntőről, és az mti-nek adott, nem éppen szalonképes nyilatkozata mindent elárul a magyar klasszis helyzetéről... Este aztán a harmadik csapatsportágban is zakóval nyitottunk: női pólósaink egy góllal maradtak alul az Egyesült Államokkal szemben.
Ezzel együtt ez a nap – már csak a sorozatos itteni és hazai reklamálások miatt is – a Nemzeti Himnusz miatt lett igazán emlékezetes. Sajnos. Merthogy eléggé furcsa, hogy több mint huszonnégy órával az első (és ezidáig egyetlen) magyar aranyérem megszületése után még mindig nem lehet tudni, ki a felelős azért, hogy a vívó csarnokban elhangzott dallam bizony nem az a dallam volt, amit tizenegynéhány millióan ismerünk! Több sportoló és vezető, köztük a friss olimpiai bajnok Szilágyi Áron, valamint a párbajtőröző Szász Emese is szóvá tette: nem érti, hogyan fordulhatott elő ilyen baki. A Magyar Olimpiai Bizottság mindenesetre szűkszavú közleményében garantálta, hogy a továbbiakban a helyes verzió fog majd elhangozni – reméljük, minél többször!
Délután aztán rájöttünk arra, hogy az olimpia azért is tud olyan különleges lenni, mert a játékok ideje alatt bárhol és bármikor összefuthatunk egy-egy világsztárral. Így találkozhattunk például Szávay Ágnes és Babos Tímea wimbledoni páros meccsén a Chelsea világhírű cseh futballkapusával. A BL-győztes Petr Cech készségesen állt a SmartSport.hu rendelkezésére, és üdvözletét küldte a magyarországi Chelsea-drukkereknek!
Aki a hölgyek strandröplada küzdelmeit választotta szintén összefuthatott egy „nagyágyúval”: Albert monacói herceg a lovas verseny után egyik kedvenc sportágát is testközelből tekintette meg – természetesen inkább a gyengébbik nemre volt kíváncsi, de ez az ő esetében egyáltalán nem meglepő…
Ha pedig még ez sem lenne elég: néhány szerencsés újságírónak nap, mint nap megadatik, hogy az olimpia idején a sajtóközpontban olyan világsztárral ebédeljen együtt, mint Gary Lineker. A mexikói foci vb angol gólkirálya, minden idők egyik legjobb brit csatára a helyi televízió egyik fő arca, műsorvezetője a londoni ötkarikás játékok idején. Hát igen, az olimpia már csak ilyen.
(Forrás: Szűcs Tamás, London)