A világklasszissá érett irányító mindig legalább olyan évet szeretne, amilyen 2012 volt.

- Milyen volt 2012?

"Egy sikertörténet, egy olyan év, amilyet elképzelni sem tudtam volna jobban. Annyi minden történt velem, olyan sűrű, tömör volt a program, csak úgy pörögtek az események egymás után, feldolgozni is alig volt időm, de ha most jól belegondolok, képzeletben még egy pezsgőt is kinyitok, mert van mit megünnepelni. A válogatottal előrébb tudtunk lépni, jobb lett a játékunk, negyedik helyen végeztünk az olimpián, és ez hatalmas siker. Klubszinten is jól alakultak a dolgok, jöttek az eredmények, több nehéz és kemény csatát is megnyertünk az MKB Veszprémmel."

- Mivel kezdődött a sikertörténet?

"Az Európa-bajnoksággal még annak ellenére is, hogy kaotikus volt. A csoportkörben igen komoly ellenfelek ellen nyújtottunk kiváló teljesítményt, hiszen legyőztük az olimpiai, világ- és Európa-bajnok franciákat, akik végül Londonban megvédték címüket, és döntetlent játszottunk az oroszokkal és a spanyolokkal, akik szintén eredményes csapatokat alkotnak. Aztán a középdöntőben már nem ment olyan jól a játék, mégis ha jobban belegondolok, az Eb adta meg az alapját az évnek, valóban minden ott kezdődött."

- Egy időntúli hétméteressel?

"Azt a büntetőt, amivel egyenlíteni tudtunk a spanyolok ellen, soha nem felejtem el! Miután belőttem, megmondom őszintén, hogy összeestem. Egy picit éreztem, hogy elgyengülnek a lábaim, felmutattam az égre és azt akartam mondani, hogy köszönöm, de úgy mindenkinek, bele a levegőbe. Nagyon nagy katarzisként éltem meg, aztán már csak kopogott a fejem a térdektől, jöttek, rám vetették magukat a többiek és együtt örültünk. Örök élmény marad, mint ahogy a horvátok elleni meccs is, ahol 14 gólt szereztem. Soha nem gondoltam, hogy a válogatottban, ilyen szintű meccsen, ennyi gólt tudok lőni!"

- A sikersorozat következő állomása a svédországi olimpiai kvalifikációs torna volt, ahol a macedónokat kellett legyőzni a londoni repülőjegyért.

"Talán az összes válogatott esemény közül ez volt a legfontosabb, nekünk és a magyar kézilabda-sportnak is. Nagyon nagy volt a tét, a nyomás, rengeteg macedón szurkoló jött el biztatni a csapatát. Kemény meccset játszottunk, de bennem az az érzés maradt meg, hogy végig a kezünkben tudtuk tartani a mérkőzést. Kijutottunk az olimpiára, és ezzel egy álmunk vált valóra."

- Az álom pedig Londonban folytatódott. Mi maradt meg az emlékezetedben abból a két hétből?

"A sérülésemen kívül az, hogy megfordítottuk az Eb „menetrendjét”, azaz, hogy míg Szerbiában a csoportkörben játszottunk jól, addig az ötkarikás játékokon, amikor igazán kellett, Szerbia majd Izland ellen ment remekül. Mindkét meccsre nagyon büszke vagyok, és külön örülök, hogy jól ment a játék nekem is. Arról nem is beszélve, hogy még most is lúdbőrözök, ha arra gondolok, hogy elődöntőt játszhattunk egy olimpián… Talán egy kicsit beírtuk magunkat a kézilabda történelmébe, bár én remélem, lesz még ennél jobb is!"

- A férfi válogatott egyre nagyobb népszerűségre tett szert az év során. Eljutott hozzátok a szurkolók támogatása?

"Már az Eb-n is sokan velünk voltak, az újvidéki csarnokban minden meccsünkön zengett a „Ria-ria-Hungária”, szinte hazai pályán éreztük magunkat, és ez az olimpián megismétlődött. Rengeteg szeretetet kaptunk és azt gondolom, hogy a szurkolók nélkül nem érne semmit ez az egész, velük együtt kerek az élmény. Nagyon szeretném, hogy a következő években még több örömet és boldogságot szerezzünk a minket buzdítóknak!"

- A közönség Veszprémben is nagyon szereti a csapatát, amely ebben a Bajnokok Ligája idényben eddig százszázalékos teljesítményt nyújtott. Milyen éved volt a klubban?

"Veszprémben mindig nagy célokért küzdünk, és ez most sincs másként. Az előző idényből egy dolog maradt meg bennem, a Leon elleni utolsó öt másodperc, amikor kiestünk a Bajnokok Ligájából. Ez óriási keserűség volt számomra, de az ilyen meccsek arra szolgálnak, hogy átgondolja, értékelje magában az ember, hogy mit nem csinál jól. Ezt én akkor megtettem, és nagyon bízom benne, hogy idén már egy ilyen meccsből győztesen jövünk ki. Az ősszel nagy változások történtek a csapatban a „spanyol inváziónak” köszönhetően. Egyelőre szárnyalunk, jó a hangulat, és az eddig szereplésünknek köszönhetően esélyesnek tartanak bennünket arra, hogy végre valóban bejussunk a Final Four-ba. Remélem, hogy ez így is lesz!"

- Több díjat is kaptál idén, legutóbb az Év kézilabdázója lettél. Mit jelentenek számodra ezek az elismerések?

"Veszprémben megkaptam az év játékosának járó közönségdíjat, aminek nagyon örültem, mert sok jó játékos közül kellett választaniuk a szurkolóknak, és ezek szerint felfigyeltek a teljesítményemre. Ezután megkaptam a szakma elismerését, az Év kézilabdázója díjat, ami egy jó visszajelzés a munkámról. Ha a két évvel ezelőtti szezonomra gondolok, ahol csak egy szürke egér voltam, és azt az évet összehasonlítom a mostani esztendővel, akkor azt kell, hogy mondjam: 2012 nagy robbanás volt számomra."

(Forrás: kezi.hu)