Azért a központi emlékműnél volt a megemlékezés, mert a bajnok hamvait a tavaly szeptember 29-én, Tatabányán tartott búcsúztatása után a családja hazavitte.

Az Olimpiai Himnusz hangjai után Dr. Jakabházyné Mező Mária, a MOA főtitkára köszöntötte a megjelenteket, külön Varga János olimpiai bajnok birkózót, a Hagyományőrző Munkacsoport tagját, és az MLSZ képviseletében megjelent Dunai Antal olimpiai bajnok labdarúgót és Mészöly Kálmánt, a Vasas legendás játékosát. Ezután felkérte Győr Bélát, a MOA Tanácsa és a MOB Emlék és Hagyományőrző Bizottság tagját, a Hagyományőrző Munkacsoport vezetőjét, a megemlékezése megtartására.

A megemlékezés után az MLSZ koszorúját Dunai Antal és Mészöly Kálmán, az Olimpiai Bajnokok Klubjának koszorúját Varga János, a MOB és MOA koszorúját a főtitkárasszony, Győr Béla, az Ujvári házaspár, Varga Jánosné és Domby Iván helyezte el az emlékfalnál.
A megemlékezés a Himnusz hangjaival zárult a bajnok emlékére.

A hivatalos rész után a Hagyományőrző Munkacsoport tagjai az elhervadt Halottak Napi koszorúkat elvitték a gyűjtőhelyre, a szalagokat elhelyezték az emlékműnél, lesöpörték az emlékmű előtti teret, ezzel is méltó emlékét őrizve a bajnokoknak.

Példaadó a maiak számára az, ahogy a volt újpesti játékos Dunai Antal, útban a központi emlékmű felé kis kitérőt tett a volt ferencvárosi játékos és elnök, szintén olimpiai bajnok Páncsics Miklós sírjához. Előbb szépen lesöpörte a síremléket, majd elhelyezte virágját, a volt ellenfele sírján, akivel a pályán mindig kemény csatákat vívtak, de a civil életben mindig jó barátok voltak, és büszkék voltak arra, hogy egy helyről származtak

A ,egemlékezés szövegét alább olvashatják:

Tisztelt megemlékezők!

Csernai Tibor 1938. december 3-án született, Pilisen. Játékos pályafutását Cegléden kezdte, majd az 1958–1959-es idényben a BVSC színeiben lett első osztályú futballista. Az élvonalban 1958. augusztus 31-én, a Salgótarján elleni találkozón debütált. Moór Ede volt akkoriban a vasutas klub edzője. Két szezont töltött az NB I-ben, a BVSC együttesében, majd 1960-tól az Ózdi Kohász csatára volt. Az első szezonjában még a második vonalban, a következőben ellenben a legjobbak között. Az 1961–1962-es szezon hozta meg számára a nagy kiugrást, az utolsó előtti helyen végző kohászcsapatban 25 mérkőzésen 19 gólt szerzett. A csapat második legeredményesebb játékosa, a később a Bp. Honvédot is megjárt Szendrei Béla ötöt. A kieső csapat tehetséges csatárát csak a gólkirály, Tichy Lajos előzte meg a mesterlövészek versenyében.

Az ózdiak kiesése után, 1962-ben Tatabányára került, ahol további kilenc bajnokságban játszott az élvonalban. Köztük volt két félidényes is. 1964-ben Kléber Gábor és 1966-ban Hidegkuti Nándor irányításával bajnoki bronzérmet szerzett a Bányásszal. Az NB I-ben összesen 248, a tatabányai kék-fehéreknél 178 bajnoki meccset játszott. Összesen 93, az élvonalban elért gólja közül 61 született tatabányai színekben. A Bányászban 1964-ben 19 bajnoki gólig jutott, akkor Bene Ferenc, Tichy Lajos és Albert Flórián mögött negyedik lett a góllövőlistán.

Legnagyobb sikerét 1964-ben, Tokióban érte el, ahol olimpiai bajnok lett a magyar csapattal. A magyar válogatott diadalához hat góllal járult hozzá, ezzel a góllövőlistán holtversenyben a harmadik helyet szerezte meg. A címvédő jugoszlávok elleni csoportmérkőzésen négy, a negyeddöntőben, a románok ellen 2:0-ra megnyert találkozón két gólt szerzett a Farkas János, Csernai Tibor, Bene Ferenc, Komora Imre, Katona Sándor összeállítású csatársor tagjaként. Az Egyiptom elleni 6-0-ra megnyert elődöntőn, és a Csehszlovákia elleni 2:1-re megnyert döntőben nem rúgott gólt.

1965-ben a hatodik, 1967-ben ötödik helyen végzett a bajnokságban a Tatabányai Bányásszal.
Az 1970-es visszavonulása után a városban telepedett le, és Tatabányán élt haláláig. A város Ezüst Turul Díjjal tüntette ki.

Visszavonulása után még sokáig emlegették a városban legendás cseleit, gyorsaságát, eszét, könnyed, szellemes játékát. Nagyon szerették, mindig mosolyogva, barátsággal üdvözölte tisztelőit, szívesen nyújtott kezet mindenkinek.

Testvére, a hat évvel idősebb Csernai Pál híres labdarúgó edző volt, aki a Bayern München, a Hertha BSC, a Dortmund, a Benfica, a Fenerbahce, itthon a Sopron szakvezetőjeként is dolgozott. Ő idén szeptember 2-án hunyt el 80 éves korában, és szeptember 23-án helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temetőben.

A hamvasztás utáni búcsúztatását 2012. szeptember 29-én, szombaton 13 órakor tartották Tatabányán, az újtelepi temető új ravatalozójában.
A hamvait hazavitte családja a szertartás után, ezért arra kérték a gyászolókat, hogy részvétüket egy-egy szál virággal fejezzék ki csak a ravatalnál.

Az egykori kiváló labdarúgót a Magyar Olimpiai Bizottság, Tatabánya Megyei Jogú Város Önkormányzata, az MLSZ Komárom – Esztergom Megyei Igazgatósága, valamint a Duna FC Tatabánya saját halottjának tekintette.

A búcsúztatáson a MOB és az MLSZ képviseletében Dunai Antal és Ihász Kálmán olimpiai bajnok labdarúgók vettek részt. A tokiói aranyérmes válogatott két kiválósága mellett a nagyszerű labdarúgó tisztelői, korábbi csapattársak, egykori ellenfelek is megjelentek a ravatalnál. Beszédet mondott Gelei József, aki nemcsak a tokiói győztes csapatnak volt a tagja, hanem Tatabányán éveken át együtt futballozott Csernai Tiborral.

Ma mi is itt hajtunk fejet Farkasréten, a központi emlékműnél a bajnok emléke előtt, az előbb elmondottak miatt.

(Fotók: Domby Iván)