Mindkét csapatunk éremért vívott az Európa Játékok vívóversenyeinek zárónapján: a férfi párbajtőrözők aranyérmet, a női kardozók bronzérmet szereztek!
Csapategység. Ezt építették a tokiói olimpia óta, és ezen a napon úgy érezhették, hogy sikeres volt a munka, amit szerettek volna Európa-bajnoki címmel megkoronázni.
Az aranyért jöttek, ennek szellemében vívtak, és haza is akarták azt vinni.
Addigra megvívtak három győztes csatát: a Koch Máté, Nagy Dávid, Siklósi Gergely, Andrásfi Tibor összeállítású négyes a dánok és a spanyolok legyőzése után az Európa-bajnoki címvédő olaszokkal csapott össze a döntőbe jutásért.
Koncentráltan, fegyelmezetten, ugyanakkor felfokozott hangulatban zajlott a találkozó – a mieink végig irányítottak, nem engedték kicsúszni a kezük közül az esélyt, s mivel az olaszok a végre kapkodni kezdtek, a magyarok végül tíztusos különbséggel jutottak a döntőbe, ahol Svájc várt rájuk.
Siklósi a találkozó előtt elmondta, igazából mindegy, hogy a franciák vagy a svájciak ellen került volna sor a döntőre – a lényeg, hogy saját magukra figyeljenek, „csőlátással” vívjanak, ahogyan egész nap tették, hogy mindenki merjen önmaga lenni a páston.
Nos, mindenki mert is.
Bátran, határozottan kezdtek a mieink, kézben tartották az aranyért folyó csatát.
20–17-nél azonban egyszer csak félbeszakadt a mérkőzés. Először valami technikai gondra gyanakodtak a nézők, utóbb azonban kiderült, óvás miatt állt a „játék”. A vívók (jelesül Nagy Dávid és Alexis Bayard) tanácstalanul ácsorogtak a páston, tíz perc elteltével elkezdtek melegíteni, majd újra leültek. Vizet ittak, várták a sorsuk jobbra fordulását. Kiderült: a svájciaknál nem szerepelhetett volna Bayard, akit a hivatalos versenyorvos az elődöntőben sérülés miatt visszaléptetett, és emiatt óvtak a franciák. Végül hosszas várakozás után folytatódott a küzdelem.
„Mi mindenképp szerettünk volna vívni, és ahogy a példa mutatja, papír nélkül is el tudtuk dönteni, amit el kellett – nyilatkozta Dancsházi-Nagy Tamás, a párbajtőrözők mestere. – Nagyon kellett figyelni, hogy ne zökkentsék ki a fiúkat a történtek, de fantasztikus teljesítményt nyújtottak, koncentráltak, akartak – nagy edzői tettre nem volt szükség. Nagyon-nagyon sokat dolgoztunk, ebben rejlik a titok.”
Nagy Dávid rekordidőt töltött a páston – rekordidőt, vívás nélkül. Nagyon nehéz helyzetbe került, mert jól ment a vívás neki és a csapatnak is, vitte őket előre a lendület, és egyszer csak elvágták az egészet. „Tizenöt-húsz percen keresztül tébláboltunk a páston. Először égettem magam, hogy gyerünk, menjünk tovább, amikor láttam, hogy még sokáig fog tartani, leültem – nyilatkozta Nagy Dávid. – Azt se tudtam, hogy mi történik, láttam a távolban az embereket, hogy beszélgetnek, de nem baj, hogy nem tudtam miről, mert bent maradtam a meccsben. Talán nem sikerült ugyanazon a szinten folytatni, de az első tus után újra magamra találtam.”
Az olimpiai ezüstérmes Siklósi Gergely azzal kezdte nyilatkozatát az interjúzónában, hogy nagyon büszke a fiúkra, és ez talán mindent elárul a csapategységről.
„Mindig ilyen csapattársakra vágytam, Tokió után az első pillanattól azt éreztem, hogy valami nagy húzásra készülünk, és még mindig készülünk rá – mondta Siklósi. – Mérföldkő ez az arany, megérkeztünk a legjobb négy közé Európában… Profik! Büszke vagyok a csapatra. Az utolsó asszóban kivártam, hogy az ellenfelem elinduljon, de nem jött be a taktika, kiegyenlített. Azt éreztem, ha váltok, az jó lehet. A kispadról sugárzott felém a bizalom, és ez elég volt.”
Koch Máté egész nap szinte önkívületben volt: a páston és a pást mellett is. „Nekem a legnehezebb, mert a hetedik asszóban kicsekkolok, és néznem kell, ahogy a két csapattársam vív – mondta Koch. – Attól kezdve már csak imádkozni tudok csak, hogy nyerjük meg a mérkőzést. Izgultam, szerettem volna Európa-bajnoki aranyérmet szerezni. Van már Eb-bronzom, de abban nem vállaltam főszerepet, most úgy érzem, hogy én is kivettem a részemet ebből a győzelemből.”
Andrásfi Tibornak ezen a napon egy kicsit kevesebb szerep jutott a páston. Az első asszóban jól vívott, de utána a spanyolok ellen úgy érezték, jobb lenne, ha Siklósi Gergely vívna, és a továbbiakban már nem változtattak. „Nagyon örülök ennek az éremnek, és nyilván szívesen vívtam volna a döntőben, de azt kell mondanom, hogy mindkét szemem nevet. Ha ez kell, hogy Európa-bajnokok legyünk, akkor ülök én a padon…” – mondta Andrásfi.
Két aranyéremmel a birtokukban – az egyiket az Európa Játékok, a másikat az Európa-bajnoki győzelemért akasztotta a nyakukba dr. Schmidt Ádám a HM sportért felelős államtitkára – még szélesebb volt a mosolyuk. A megérdemelt aranyérem után pedig következhetett az ünneplés.
A világbajnok női kardcsapat is éremért vívott ezen a napon – bronzért. A Battai Sugár, Katona Renáta, Pusztai Liza, Szűcs Luca összeállítású kvartett a nyolc között legyőzte a világklasszisokkal felálló görögöket, a legjobb négyben azonban szoros küzdelemben alulmaradt az olaszokkal szemben. Drámai végkifejletet hozott a találkozó: 40–43-nál hihetőnek tűnt, hogy fordítani tudnak a mieink, a következő két tusnál azonban az olasz volt pontosabb.
Így a magyarok a bronzéremért vívhattak az esti programban.
„Magyarok!” – hangzott a lányok csatakiáltása, majd teljes intenzitással mentek a csatába. A bolgárok kezdtek jobban, de a második asszójukban magukra találtak a lányok, kiegyenlítették a küzdelmet, sőt, Battai Sugár úgy mehetett fel az utolsó asszóra, hogy Pusztai Liza átvette a vezetést a csapatnak.
„Úgy mentem fel az utolsó asszóra: nincs olyan, hogy nem előnnyel adom át Sugárnak a meccset. Elhatároztam és megcsináltam – tulajdonképpen ennyi történt” – mondta Pusztai mosolyogva, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna.
„Rengeteget segített az utolsó asszó előtt, hogy Liza megfordította az állást – tette hozzá Battai. – Az első két asszómban nem vívtam annyira jól, de a fordítás lendületet adott a csapatnak, ez röpített minket a dobogóra. Nagyon értékes ez a bronzérem, mert az utóbbi időben nem álltunk dobogón, ráadásul így az olimpiai kvalifikáció elején a legjobbkor is jött.”
Szűcs Luca elárulta, az első asszójukban talán nem voltak elég koncentráltak, szokatlanok voltak a fények, és egyáltalán: fel kellett venni az éremcsata ritmusát. „A második asszómra úgy mentem fel, hogy ha nem is fordítom meg, fel kell zárkózni, mert le kell győznünk a bolgárokat, meg kell szerezni a bronzérmet. Ez meghozott egy harcos hangulatot, onnantól kezdve másként vívtunk” – mondta Szűcs.
Nem csupán az Európa-bajnoki és az Európa Játékok bronzéremnek örülhetett a magyar csapat, hanem annak is, hogy az olimpiai kvalifikációban értékes pontokat szerzett, és olyan nemzeteket előzött meg, amelyekkel harcban áll majd a párizsi kvótáért.
(MOB-Média)