A Holland Olimpiai Bizottság elnöke, dr. J. Linhorst Homan 1956. november 8-i közgyűlés ülésén jelentette be: „Nem menni, ez lehet az egyetlen méltó döntés” . Pár nappal később a hollandok döntésétől függetlenül a Svájci és a Spanyol Olimpiai Bizottság is hasonlóan döntött. A holland sportolóktól nemzeti olimpiai bizottságuk 2006-ban bocsánatot kért, a svájci olimpikonok évente találkoznak, de magyar részről eddig hivatalos gesztusgyakorlás nem történt.Rosonczy-Kovács Mihály, a Civil Európa Zenei és Sportdiplomáciai Magyar Intézet valamint Hungarian Folk Embassy-Magyar Népzenei Nagykövetség vezetője kezdeményezésére hívták meg a három ország sportolóit hazánkba. „Ezek a sportolók életük nagy álmát áldozták fel a magyar szabadságért’” – mondta a vezető.

Hétfőn a média képviselőivel a Prestige Hotelben találkozott a 11 holland, 2 svájci és 1 spanyol idős sportember.

Mary Kok, aki 1954 és 1955 között 8 világcsúcsot állított fel, és 1955-ben az év holland sportolója volt, elmondta, semmi előzménye nem volt a bojkottnak. Már meg volt a KLM repülőjegye, összecsomagolva várta az indulást, amikor édesanyja értesült a rádióból, hogy nem utaznak a hollandok az olimpiára.
„Tizenhat évesen fel sem tudtam még fogni, mi is történt körülöttem. Magamba roskadva örlődtem” –mondta.
„Négy héttel később dél-afrikai túrára mentünk, ahol 2 világcsúcsot is elértem.”






Willem Lubertus Mosterd, vízilabdázó hivatalos értesítést nem kapott a bojkottról.
„A fejünk fölött határoztak rólunk. „Pályafutásom során azóta többször jártam Egerben, de senki sem tudott arról, hogy mi lemaradtunk 1956-ban az olimpiáról. Ha meghallom a magyar himnusz dallamát, azóta is mindig Melbourne jut az eszembe. Egyébként a szobám falán a mai napig ott a magyar Parlament képe.”









A svájci tornász, Michel Werner két nappal a döntés után értesült a bojkottról.
„Nagyon csalódott voltam, de arra büszke vagyok, hogy további két olimpiára is kvalifikáltam. Igaz, 1960-ban csak tartalék voltam, így nem utaztam, Tokióba pedig sérülés miatt nem mehettem. Így három olimpiáról is lemaradtam.”









A beszélgetés narrátora, Csisztu Zsuzsa és az eseményen megjelent dr. Nébald György, olimpiai bajnok kardvívó, a Magyar Olimpiai Bajnokok Klubjának elnöke is érezhette 1984-ben, mit is jelent a bojkott.
„De míg 1956-ban a hatalmas nemzetközi felháborodás, a magyarok melletti empátia miatt nem ment az olimpiára a három nemzet, addig mi a hidegháború, két politikai nagyhatalom szembenállása miatt nem mehettünk az olimpiára” – mondta az elnök.

Egy könnyű ebéd után a sportolókat fogadta Kövér László házelnök a Parlamentben, a programsorozat fővédnöke.
Kedden a Terror Háza Múzeumba látogatnak, majd az Andrássy Gyula Német Nyelvű Egyetemen konferenciát szerveznek a tiszteletükre, este pedig az Uránia Nemzeti Filmszínházban tartanak gálaestet, amelyen magyar olimpikonok köszöntik majd őket.



A Magyarországra érkezett sportolók:

Hollandia:
Adélaide Henriette den Haan, Atie Dorresteijn-Voorbij, Johanna Catharina de Korte, Mary Kok (úszó)
Ab A.J. van Grimbergen, Edward Zwier, Gerrit Albert Jan Kristen, Jan Willem van Erven Dorens, Wilhelmus Jacobus Honnebier, Berend Maarten Keulen (gyeplabdázó)
Willem Lubertus Mosterd (vízilabdázó)

Svájc:
Karl Paul Weidmann (evezős), Micher Werner (tornász)

Spanyolország:
Enrique Granados Aumacellas (úszó)

(MOB)