Tagadhatatlan: nagy teher volt a férfi párbajtőr-válogatott vállán a csapatversenyt megelőzően. Elsősorban azért, mert reális éremesélye a vb-n tán már csak Udvarhelyi Gábor együttesének volt. Az elmúlt esztendő valamennyi versenyén dobogóra állhatott a magyar válogatott, a direkt kieséses táblára pillantva túlzás nélkül ki lehetett jelenteni, hogy az alsó ágnak együttesünk volt a favoritja. Persze, könnyű ezt állítani, vb-döntőig eljutni viszont igazi bravúr, de ismerve a csapatot, bizton állíthatjuk: a fenti tézisekkel Boczkó Gáborék is tökéletesen tisztában voltak.

A bemelegítést Ausztrália jelentette a 32 között (45:31), és bíztunk benne, hogy a nyolcaddöntőben Kazahsztán is csak második sebességi fokozatot igényel. Ezzel sem volt gond. Az első váltástól kezdve, végig vezetve nyert ismét 45:31-re a magyar csapat, csak az volt a különbség, hogy ez már a legjobb 8 közé jutást jelentette. Egy pozitívum a mieinkről: mindkét meccsen valamennyi vívónk pluszban zárt, ami még akkor is sokat ígérő, ha a riválisok nem voltak a legerősebbek.

Egy pozitívum a többi pástról: sorra hullottak a riválisaink. Legnagyobb szenzációt az Európa-bajnok, világranglista-első svájciak sima veresége jelentette a csehektől, de búcsúzott a mi águnkról a tavalyi világbajnok Egyesült Államok, illetve a nagyon erős orosz együttes is.

Nekünk meg jöhetett a negyeddöntő és Venezuela, soraiban az olimpiai bajnok, budapesti vb-ezüstérmes Limardóval. Az igazság kedvéért gyorsan tegyük hozzá: sokat gyengültek a dél-amerikaiak, ugyanis másik klasszisuk, a világranglista harmadik Fernandez az egyéni verseny alatt megsérült, és úgy tűnt, nem lép pástra a mieink ellen.

Viszonylag könnyűnek indult a találkozó. Mintaszerű vívással nyertük sorra az asszókat, 4 meccs után 20:12 volt ide, de az idősebb Limardo második csörtéje után is csak 24:19-re zárkózott a rivális. Aztán a második kör vége 27:23. Ekkor a venezuelaiak, de elsősorban Fernandez kockáztatott, láthatóan komoly lábsérüléssel is becserélte magát, és drámai csörtében 8:7-re legyőzte Imre Gézát. Maradt három tus előny, majd miután Rédli András "lepasszívozta" az utolsó előtti csatát, 34:31-nél állt fel Gascon Limardo és Boczkó Gábor. A magyar klasszist féltettük, elvégre egyéniben éppen tőle kapott ki 15:8-ra a negyeddöntőben. És még jobban féltettük akkor, amikor 10 másodperccel a vége előtt 40:39-et mutatott az eredményjelző.

Újabb öt másodperccel a vége előtt 41:39, hárommal 42:39, az idő lejártakor pedig 43:39 állt a táblán. Boczkó ismét csodát tett, de azt talán még ő sem gondolta, hogy ennél sokkal, de sokkal többet kell tegyen akövetkező találkozón a lengyelek elleni elődöntőben. Mert ha a Venezuela elleni derbi izgalmas volt, akkor ez egyenesen vérfagyasztó.

A lengyelek két pekingi olimpiai csapatérmessel álltak fel a találkozóra.
Kezdődött azzal, hogy fej-fej mellett haladtak a riválisok az első körben, de az előny egyetlen váltásnál sem volt nálunk, egy-két tussal rendre a lengyelek vezettek. Folytatódott azzal, hogy második asszójában Boczkó Gábor megsérült, fájdalmas combhúzódást szenvedett. Csörtéjét döntetlennel még befejezte, de a cserember, Szényi Péter melegíteni, a gyúró Németh Kálmán pedig dolgozni kezdett.

Nos, ekkor lépett pástra kéttusos hátránynál (28:30) Imre Géza, és az Öreg - aki egyébként Boceknak és magának is másik lábat javasolt a helyzet ideális megoldásaként - remek vívással fordított, végre mi vezettünk (35:34). Következett Rédli Ezredes András, aki egész napi fegyelmezett és eredményes vívásának megkoronázásaként még egy tust hozzátett az előnyhöz, így 40:38-nál lépett pástra - Boczkó Gábor. A 36 esztendős sztár ugyanis vállalta az asszót. És ha vállalta, akkor - lásd még Venezuela ellenében - nem kell őt félteni. Rendkívül taktikus, okos vívással 45:41-re hozta a meccset, és a végén nemcsak azért feküdt a páston, mert fájt a lába, hanem mert így ünnepelt!

A magyar férfi párbajtőr-válogatott bejutott a MOL Vívó Világbajnokság döntőjébe, ahol este fél kilenckor Ukrajna következhetett. Az ukránok ugyanis - újabb meglepetésre - nagy küzdelemben legyőzték az esélyes franciákat.

Magyar nyilatkozatok az elődöntő után:

Boczkó Gábor:
"Beszakadt az izom a combomban, de az adrenalin elnyomta a fájdalmat, ezért tudtam folytatni. Meglátjuk, hogy a döntőre össze tudnak-e drótozni. Nehéz győzelem volt, de tudtuk, ha sikerül egy-két tusos előnyt kiharcolni, akkor azt fél lábon is megőrzöm."

Rédli András:
"A szív és a lélek diadala volt. Bocek sérülése még egységesebbé tette a csapatot. Inspiráló volt a hazai közönség buzdítása. Az ukránokat jól ismerjük, és általában mi győzünk ellenük. Idén az Eb-n is megvertük őket. A szurkolók miatt ötvenegy százalékra tenném az esélyeinket.

Imre Géza:
"Venezuelát jól ismertük, de a lengyelekkel 2009 óta nem találkoztunk. Kellemetlen a stílusuk, nem mindig viselkedtek sportszerűen. Az ukrán csapat képzettebb, taktikusabb. Bár idén többször is nyertünk ellenük, biztos nem lesz könnyű dolgunk, mert fűti őket a bosszúvágy. 2009 óta mindig érmet szereztünk a világbajnokságokon, de a legfényesebb még hiányzik."

Csaknem telt ház, fantasztikus hangulat mellett kezdődött a finálé.
Az előjelek kedvezőek voltak, az ukránokat az Európa-bajnokságon is legyőztük, és Boczkó Gábor is vállalta fájós combbal a vívást.

Az első asszóban nem esett találat, majd Boczkó Gábor következett. Az első tust ő kapta a Medvegyev elleni asszóban. Nos, ekkor vezettek először, és utoljára az ukránok a világbajnoki döntőben. Boczek még ebben a csörtében 3:1-re fordított, és ezt az előnyt a második kör végéig őrizte a magyar csapat.

Ekkor 16:15-öt mutatott az eredményjelző, és Imre Géza lépett pástra Medvegyev ellenében. A kétszeres világbajnok fantasztikus három percben olyan előnyt harcolt ki, egész pontosan öt találatnyit, ami megnyugtatónak lett volna mondható, ha nem világbajnoki döntőről lett volna szó.

Következett Rédli András, aki egész napi vívásához méltóan rendkívül fegyelmezetten, ugyanakkor jó és eredményes vívással tartani tudta a különbséget, így Boczkó Gábor 32:27-nél állt fel a mindent eldöntő asszóra.

Nikisin zárkózni tudott, de a fordításra nem volt esélye. Bocek a tőle megszokott erőteljes, taktikus vívással 42:38-ig jutott el, amikor négy másodperc maradt hátra a vívóidőből, és az ukrán is rájött: nincs tovább.

Magyarország 2001 után ismét világbajnokságot nyert párbajtőrcsapatban.



MOL Vívó Világbajnokság,
férfi párbajtőrcsapat, 41 induló.
A 16 közé jutásért:
Magyarország-Ausztrália 45:31 (Boczkó +8, Rédli +3, Szényi +2, Imre +1).
Nyolcaddöntő:
Magyarország-Kazahsztán 45:31 (Imre +8, Boczkó +3, Rédli +3).
Negyeddöntő:
Magyarország-Venezuela 43:39 (Rédli +3, Boczkó +2, Imre -1)
Ukrajna - Csehország 33-27
Franciaország-Olaszország 45-40
Lengyelország-Izrael 33-24
Elődöntő:
Magyarország-Lengyelország 45:41 (Boczkó +2, Imre +2, Rédli 0)
Ukrajna-Franciaország 17-15
Döntő: Magyarország-Ukrajna 42:38
Végeredmény, világbajnok: Magyarország (Boczkó Gábor, Imre Géza, Rédli András, Szényi Péter), 2. Ukrajna (Anatoliy Herey, Dmitriy Karuchenko, Vitalii Medvediev, Bogdan Nikishin), 3. Franciaország (Alexandre Blaszyck, Daniel Jerent, Ulrich Robeiri, Ivan Trevejo), 4.Lengyelország, 5. Venezuela, 6. Csehország, 7. Olaszország, 8. Egyesült Államok

(Forrás: hunfencing.hu/MOB, fotók: MTI)