Az emlékezésben segítségükre volt Bóbis Ildikó háromszoros olimpiai ezüstérmes és háromszoros világbajnok tőrvívó, aki Béla bácsi egyik tanítványa volt. A rendezvényen természetesen a BVSC-s vívó pályafutását is felidézték a résztvevők. Bóbis Ildikó számára nem volt idegen a XVI. kerület, a legnagyobb gyermeke, Ildikó (aki maga is első osztályú vívó volt) ugyanis éppen ebben a kerületben lakik. A család élete azonban főleg a Pasaréti úthoz és a Tanács körúthoz kötődött. Bóbis Gyula olimpiai bajnok birkózónk lánya fiatalon kezdett el vívni. Mivel az édesapja a sportolói pályafutását a BVSC-ben fejezte be, ahol az edzői karrierjét is megkezdte, lánya, Ildikó is a vasutas klub színeiben kezdett el vívni.

Itt találkozott dr. Bay Bélával, aki tehetségesnek tartotta a fiatal lányt, ezért iskoláztatni kezdte. Kapcsolatuk eredményesnek bizonyult, Ildikó ugyanis már fiatalon bekerült a magyar válogatottba (Juhász Katalin sérülése miatt már 1966-ban pástra léphetett a világbajnokságon, ahol mindjárt egy bronzérmet szerzett), ahonnan aztán sok éven át kirobbanthatatlan volt. Több emlékezetes asszó is fűződött a nevéhez, többek között az 1967-es női tőr csapadöntő utolsó asszója, melyben 3-3-as állásnál több mint tíz percig kellett vívnia a győztes találatért a szovjet ellenfele ellen. De más előjellel marad emlékezetes számára az 1972-es müncheni olimpián a francia Demaille elleni asszója is, melyet a magyar származású zsűrielnök tévedései miatt 4-2-re elveszített, így „csak” ezüstérmet szerzett az olimpián.

(Riersch Tamás)