Tíz év telt el azóta, hogy Éles József egykori kétszeres világválogatott kézilabdázó utoljára szerepelt a Veszprém magyar bajnokcsapatában, abban a városban, ahol kedden este ismét ünnepelhettek a szurkolók, immár - a Szegeden bebiztosított - huszonegyedik hazai elsőséget. Az idén 44 éves sportember ma a nevével fémjelezett veszprémi kézilabda iskola, az ÉKI vezetője, akinek olyan betáblázottak a hétköznapjai, hogy az „utódok” szegedi diadalmenetét csak tévénézőként követhette.
„Nem az volt a kérdés, hogy ki nyeri a bajnokságot, a Veszprém, vagy a Szeged, hanem csak az, hogy az aranyérmeket már kedden átvehetik-e a mieink, vagy meg kell várniuk a harmadik a mérkőzést, a rájátszás következő fordulóját” – vélekedett Éles József a Telekom Sporthír Szolgálatnak nyilatkozva.
– Nagyon jónak tartom az idei bajnokcsapatot, amelyik ugyan tempósabb és erőteljesebb kézilabdázást játszik a 2003-ban győztes együttesnél, de nem biztos, hogy könnyedén le is tudná gyűrni az egykori hazai rangelsőt, amelyet olyan külföldi sztárjátékosok erősítettek, mint Sterbik, Dzomba,Szaracsevics, Jovics és persze az idei évig Veszprémben kitartó Pérez „Charlie”. Ha most valaki megkérdezné Nagy Lászlót, az újdonsült bajnok csapatkapitányát, hogy a képzeletbeli meccset vajon ki nyerné, mosolyogva bizonyára azt válaszolná, hogy mi, azaz a 2013-as aranyérmesek. Ha viszont nekem szegeznék ugyanezt a kérdést, „hivatalból”, már csak az egykori csapattársaim tudása előtt is tisztelegve, én is azt vágnám rá, hogy „mi”, tehát a régi játszótársak.”
Éles József megállapítása szerint a kézilabdázás már a kilencvenes években is nagy népszerűségnek örvendett, kedveltségének és az elismertségének a foka pedig az óta egyre csak növekedett. Ezt bizonyítják a tízezres csarnokokban a táblás házas BL meccsek, és azok televíziós nézettségi adatai is.
„Nincsenek unalmas mérkőzések, a focival szemben az a sportág egyik nagy előnye, hogy a támadások, és az ellentámadások másodpercek leforgása alatt zajlanak le, sok a gól, széles a lövések repertoárja, ráadásul nagy előnyök ledolgozásához sem kell sok idő. Én sokáig hiányoltam a Veszprém játékából a nyitott védekezést, az 5-1-es, vagy a 4-2-es megoldást, amivel többek között a francia válogatott sorra nyerte a nemzetközi erőpróbákat. Örömmel tapasztalom, hogy Carlos Ortega előszeretettel alkalmazza a védekezésnek ezt a formáját, amivel a Bajnokok Ligájának címvédőjét is zavarba tudta hozni, illetve megakadályozni a támadások gyors befejezésében. Nagyon sajnálom, hogy az MKB Veszprém idén sem tudott bejutni a legjobb négy közé, noha a mai tudásával ott lett volna a helye. Meggyőződésem, hogy a mostani versenyfutásban a Kiel sem volt jobb nálunk, apró hibák és rövid kihagyások miatt maradt el a nagy csoda, és kell emiatt már megint egy újabb évet várni a következő lehetőségre.”
Az egyaránt tízszeres magyar bajnok és kupagyőztes Éles József szerint egyre inkább a költségvetési keretek határozzák meg, hogy egy nagy tudású csapatból lehet-e még ütőképesebb gárda, amelyik aztán a mérkőzés adott pillanatában egy teljes sort is képes lehet azonos értékű sorral felcserélni. Ennek a tendenciának viszont az a következménye, hogy az amúgy is tehetősebb klubok – ha még több pénzhez jutnak – előszeretettel kezdenek játékosok vásárlásába. Ahogy azt most éppen a francia PSG teszi, illetve tervezi a jövőben is.
„Remélem, hogy az elkövetkező években nem csökken a magyar játékosok aránya az MKB Veszprém csapatában, mert ennek ellenkezője a magyar válogatott érdeke. A kubai és magyar állampolgár Pérez már elment, Császár Gábor Szegeden a búcsúmeccsét játszotta, érkezik viszont a Kielből a szerb Momir Ilics, így könnyen előfordulhat, hogy a következő idényben a kezdőcsapatban csupán egy magyar sorakozik majd fel, a csapatkapitány Nagy László, miközben a többiek csak csereként juthatnak szóhoz. Az ideális megoldást az jelentené, ha folyamatosan a saját nevelésű kézilabdázók épülhetnének be az olyan első vonalbeli együttesekbe, mint amilyen például az MKB Veszprém is” – hangsúlyozta a 179-szeres válogatott Éles József, akit háromszor választottak meg az év magyar játékosának, és aki 34 éves koráig csak magyar csapatokban játszott.
(Forrás: Telekom Sporthír Szolgálat – Szalay Péter)