Mészáros György, vagy ahogy szólították „Mészi”, vagy „Rozsdás” 1947 őszén, ikertestvérével együtt, a Budapesti Előre Sport Clubban ismerkedett meg a kajakozással, később az FTC versenyzője lett. Bő 25 évet töltött kajakozással a hazai és nemzetközi vizeken, olimpiai ezüstérmes, több világ- és Európa-bajnoki címet nyert, 41-szer lett a magyar bajnokságok legjobbja. Ő szerezte a sportág első világbajnoki aranyát, 1954-ben, Maconban...

Mészáros az 1960-as, római olimpián Szente Andrással a kajak kettesek 1000 méteres versenyében lett ezüstérmes és tagja volt a szintén második helyezett 4×500 méteres kajakváltónak is.

A 2013-ban 80. születésnapját ünneplő Mészáros György – aki ikertestvérével nyert világbajnoki aranyérmet is K-2 1000 méteren – két évvel ezelőtti köszöntésén arról beszélt, mennyire örül, hogy a londoni olimpiai óta a Dombi, Kökény párosnak köszönhetően már olimpiai aranyérme is van a magyar kajak-kenu sportnak ezen a távon.

Mészáros György olimpikontársaival részt vett az 1960-as római olimpia ötvenedik évfordulója alkalmából szervezett emléktúrán 2010-ben.

Temetése október 2-án pénteken 15 órakor lesz a taksonyi temetőben.

Az alábbiakban Jocha Károly egy korábbi interjúja olvasható.

“Örülök, hogy ikertestvéremmel, Istvánnal ott lehettünk a magyar kajak-kenusport 1954-ben, a franciaországi Maconban volt nemzetközi bemutatkozásán, ahol a hat magyar aranyérem egyikét mi szereztük kettesben – emlékezett a Taksonyban élt bajnok. – Mi nyertük a sportág első világbajnoki aranyérmét.”

- A kajakozást megelőzően másféle csábításokkal kerültek szembe.

„Mi tornászok szerettünk volna lenni, édesapánk viszont mindent elkövetett azért, hogy vízilabdázzunk, a pestszenterzsébeti Kossuth Lajos Gimnáziumban pedig a tornatanárunk azon volt, hogy megnyerjen bennünket a labdarúgásnak. Kész csoda, hogy végül mégis a kajakozásnál kötöttünk ki. Pünkösdfürdőre kellett járnunk edzésre, napi négy órát utaztunk, de az Előre vízitelep és Gelle Sándor edző hatása döntött.”

– Már 1952-ben ott lehetett volna a helsinki olimpián.

„Varga Ferenc példája szó szerint szuggerált engem is. Három év elteltével, 1951-ben már megnyertem egyesben az ezer és a tízezer méteres válogatót is. Mivel István öcsémmel nem akartak párosban indítani, így inkább itthon maradtam, pedig hihetetlenül jó erőben voltam.”

– Ez a nagy áldozat két év múlva csak meghozta gyümölcsét.

„Pedig az utolsó pillanatig bizonytalan volt, hogy egyáltalán megvalósul-e ez a franciaországi kirándulás. Végül Rákosi „elvtárs” titkárságán dőlt el a dolog. Megjegyezném, hogy öcsémmel a Budapesti Műszaki Egyetemen előzőleg minden vizsgánkat letettük. Évfolyamtársaink csak „A Jövő Mérnöke” című egyetemi újság beszámolójából tudták meg, hogy válogatott sportolók vagyunk.”

- A világbajnoki győzelem ellenére az 1956-os olimpiáról is lemaradt.

„A válogatón a Vagyóczki Imre-Szigeti Zoltán, ugyancsak világbajnok kettős volt az ellenfelünk. Az ő edzőjük egyben a szövetségi kapitány, Füzesséry Gyula volt, aki mindent elkövetett a saját emberei sikeréért. Nehezebb hajónk volt, kiesett a lábtartónk, s végül csak harmadikok lettünk a válogatón. Vagyóczkiék egyébként Melbourne-ben nem jutottak döntőbe…”

– Hiába halasztottak az egyetemen, így csak 1958-ban lettek építészmérnökök.

„Ez évben versenyeztünk együtt utoljára, ősztől mindketten dolgoztunk, s mellette edzettünk. Szerencsémre ekkor már Granek István volt a kapitány, ő találta ki a Szente András-Mészáros György párost. Az ugyancsak mérnök Szente villámgyors volt, én pedig az erőt képviseltem. Nagyon örülök, hogy 1960-ban végre olimpián is részt vehettem és ezüstérmet szerezhettünk.”

- 1963-ban Kemecsey Imrével, majd Szőllősi Imrével ültették össze.

„Tokióban elsősorban az összeszokottság hiánya miatt maradtunk le az éremről. Hosszú pályafutásomat nemzetközi szinten 1971-ben a K-4 tízezer méteren szerzett vb-ezüsttel zártam. 1972-ben 39 évesen szereztem két bajnoki címet, 1973-ban az utolsó arannyal negyvenegyre emeltem hazai ob-győzelmeim számát.

- Rendkívül hosszú versenyzői pályafutása után az edzőséggel hamar felhagyott.

„1973-ban én lettem a Ferencváros vezetőedzője, de a pedagógiai érzék teljesen hiányzott belőlem, ezért egy év múlva abba is hagytam. Utána az 1993-ban volt nyugdíjazásomig a Húsipari Trösztnél dolgoztam.”

– Sportágával tart valamiféle kapcsolatot?

„Igyekszem nyomon követni az eseményeket. Mivel Taksonyban, a kis-Duna partján lakom, valóban csak egy macskaugrásnyira a dunavarsányi edzőtábortól, így elég jól jönnek a hírek is. Sajnos öcsém betegségei (ő 1994-ben szívkoszorúér problémák miatt halt meg) engem is utolértek. 1999-ben én is műtőasztalra kerültem szívkoszorú érszűkülettel, de engem sikerült megmenteni.”

Mészáros György szervezete mostanáig bírta. Most ő is elment. Nyugodjon békében!

(MKSZ-MOB-JochaPress, fotó: Róth Tamás)