89 évesen, hosszú, türelemmel viselt betegség után elhunyt Batizi Sándor, a világszerte elismert, nagyszerű kardmester. Itthon eltöltött évtizedei alatt a válogatott mellett a Vasasban, majd Gödöllőn dolgozott – adja közre honlapján a Magyar Vívó Szövetség. A mesteredző több, később olimpiai érmes sportolót készített fel világversenyekre.
Batizi Sándor 1934. március 30-án született a kárpátaljai Técsőn. A helyi focicsapat kapusaként került be a lembergi (ma Lviv) Testnevelési Főiskolára, ahol hamar felismerték vívótehetségét, hamarosan válogatott kardvívó lett. 1955-ben egy nemzetközi versenyen már Gerevich és Kárpáti, valamint a szovjet Kuznyecov és Rilszkij társaságában – szovjet vívóként – szerepelt egy nemzetközi verseny döntőjében. Sok versenyen és közös edzőtáborban tolmácsolt a magyaroknak, később Gerevich, Kovács és Kárpáti fiait is tanította vívni – emlékeztet a vivomuzeum.hu
1969-től a szovjet kardválogatott edzőjének nevezték ki. Nyolc évig kérvényezte, hogy áttelepülhessen Magyarországra, végül magyar barátai segítségével 1974-ben tudott családjával együtt hazaköltözni. A pályaudvaron a Dózsa és a Vasas vezetői várták, a Vasast választotta, hiszen ott voltak a barátai.
Legeredményesebb tanítványa volt Marót Péter (egyéni olimpiai ezüstérmes), Gerevich Pál (egyéni világbajnok) és Bujdosó Imre (csapatban olimpiai bajnok). Egy ideig volt a magyar kardválogatott vezetőedzője is.
1988 után a németországi Dormagenbe szerződött, és lett a kard- és a női tőrválogatott vezetőedzője. 1993-ban Gödöllőn telepedett le, majd hamar bekapcsolódott a helyi vívóélet szakmai irányításába és lett a GEAC Vívó Szakosztályának vezetőedzője. A Gémesi fivérek által már 5 éve megkezdett szakmai munkát egy magasabb szintre emelte, célul tűzte ki, hogy a város olimpikont adjon a magyar kardvívásnak. Jelentősen hozzájárult, hogy Bokor András junior világbajnoki bronzérmes lett, valamint a világbajnok és olimpiai bronzérmes Gémesi Csanádot is elindította a sportpályafutásában.
Az elsők között honosította meg a kerekesszékes vívást. Egyik német tanítványa egy autóbalesetben súlyosan megsérült, mestere segítségével később nyert a paralimpián. 1991-ben, miután Szekeres Pál egy németországi autószerencsétlenségben lebénult, az olimpiai bronzérmes vívót Batizi Sándor beszélte rá, hogy ne adja fel, ő adta neki az első iskolát és intézte el, hogy a kórházból egyenesen egy belgiumi vívó edzőtáborba szállítsák. Szekeres Pál 1994-ben kardvívásban is kerekesszékes paralimpiai bajnok lett.
Budapest, 2002. május 6. A Magyar Sport Napja, május 6-ika alkalmából az Ifjúsági és Sportminisztérium díjátadó gálaünnepséget rendezett Budapesten, a Ludwig Múzeumban. Az ünnepségen beszédet mondott és a díjakat átadta Deutsch Tamás ifjúsági és sportminiszter. A képen: Deutsch Tamás (j) átadja a Bay Béla-díjat Batizi Sándor vívó mesteredzőnek.
Elismerései közt Gödöllő díszpolgára, Bay Béla-díjas.
A Magyar Olimpiai Bizottság részvétét fejezi ki a családnak és a vívók közösségének.