Életének 88. évében, november 23-án reggel elhunyt Domby Iván, az olimpiai hagyományőrzés egyik élharcosa, a MOB Hagyományőrző Bizottságának egykori tagja, aki a Farkasréti temetőben található Olimpiai Bajnokok Emlékfalának létrejöttében ötletadóként és a kivitelezés támogatójaként elévülhetetlen érdemeket szerzett. A hírt családja osztotta meg a Magyar Olimpiai Bizottsággal és a Magyar Olimpiai Akadémiával.
Domby Iván 1934. július 26-án született. Úszóként kezdte sportpályafutását az akkor népszerű BESZKÁRT /Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság, BSzKRt/ sportegyesületének szakosztályában, Rajki Bélánál, ahol egészen 1952-ig versenyzett. 1952-ben érettségizett a Lónyay utcai Református Gimnáziumban. Ezt követően a Csepel Művekben meósként kezdett dolgozni, itt kezdett el vízilabdázni. 1955-ben került át a Budapesti Vasasba, dr. Bozsi Mihály irányítása alá, ahol a kapuba irányítottak. Miután 1956-ban az MTK csapata szétszéledt, 1957 tavaszán, erősítés gyanánt leigazolták. Később kisebb egyesületekben, a Tipográfiában és a Budai Spartacusban védett, majd visszavonult. Közben az edzőképzőt és játékvezetői tanfolyamot is elvégezte. A játékvezetői testület elnöke ekkor erőteljesen támogatta a korábbi játékosokat, hogy minél többükből bíró legyen, így került ő is erre a pályára. Kisebb csapatoknál edzősködött, majd játékvezetőként hazai és nemzetközi meccseken is fújta a sípot. 55 éves korában vonult vissza. Sokszor mesélt a legemlékezetesebb Fradi–Újpest rangadókról, ahol mindig 4-5 ezer néző ült a lelátókon. Akkor még csak egy bíró vezette a mérkőzéseket. Mosolyogva emlékezett arra, hogy mindenki szidta, ha kellett, ha nem.
Büszke volt arra, hogy mindössze két munkahelye volt. A Csepel Művek mellett a Temetkezési Intézet, ahova 1974-ben került és ott is maradt az 1994-es nyugdíjazásáig. Munkavédelmi felelősként járta a fővárosi temetőket, közte a kutatásainak fő területét is, a Farkasréti sírkertet. Sokat segített a kutatók számára a listái első elkészítésével. Beszélgetések során elmondta, hogy jól ismerte a Népsport akkori munkatársát, Kocsi Tibort, aki egy alkalommal segítségét kérte az olimpiai bajnokok sírjainak feltérképezéséhez. Az első ilyen lista az ő közvetítésével látott napvilágot. Később, már együtt dolgozva más hagyományőrzőkkel a Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) felé javaslatokkal élt, amely nagyban segítette az eltűnt, illetve áthelyezett sírok megmaradását, azok védetté nyilvánítását. Tagja volt több cikluson keresztül a MOB Emlék és Hagyományőrző Bizottságának. Részt vett a Győr Béla által szerkesztett Emléküket őrizzük című könyv majd később DVD-anyagának gyűjtésében. Lelkes tagja volt hosszú ideje a Csanádi Árpád Olimpiai Baráti Körnek, többször indult a felnőttek részére hirdetett olimpiatörténeti vetélkedőkön. Munkájáért a Magyar Olimpiai Bizottság MOB-díjjal, a Magyar Olimpiai Akadémia tiszteleti jelvénnyel és tiszteleti éremmel tüntette ki.
A Magyar Olimpiai Bizottság és a Magyar Olimpiai Akadémia részvétét fejezi ki a családnak. Emlékét örökre megőrizzük!
(MOB-MOA; fotó: Róth Tamás)