Gedővári Imre háromszor nyert világbajnokságot (1978 Hamburg, 1981 Clermont-Ferrand, 1982 Róma), 1981-ben Foggiában pedig Európa-bajnok lett, pályafutásából azonban az 1988-as olimpiai bajnoki győzelem emelkedik ki a kardcsapattal, amelyet Bujdosó Imrével, Csongrádi Lászlóval, Nébald Györggyel és Szabó Bencével alkotott. Emellett az 1980-as olimpián egyéniben és csapatban is a dobogó harmadik fokára állhatott fel.

A korábbi kiemelkedő sportolót továbbá 1978-ban és 1984-ben is megválasztották az év hazai vívójának. 1989 januárjától 1991 nyaráig a Magyar Vívószövetség főtitkára, 1991 februárjától 1996 decemberéig az UTE elnöke volt.

Szabó Bencét valósággal letaglózta a szomorú hír, hiszen saját bevallása szerint nemcsak szakmailag, de emberileg is sokat köszönhet egykori csapattársának.

„Nagyon közel álltunk egymáshoz, nehéz tudomásul venni, hogy elvesztettünk egy ilyen értékes embert. Fiatal vívóként az első pillanattól kezdve, hogy ’74-ben az Újpesti Dózsához kerültem, rengeteget tanultam tőle, igazi példakép volt a számomra. Úgy csodáltam, mint soha egyetlen más vívót. Élete utolsó szakaszában már borzalmasan szenvedett, de megnyugvást jelent, hogy nemrégiben legalább el tudtam köszönni tőle” – emlékezett meg Gedővári Imréről a Magyar Olimpiai Bizottság jelenlegi főtitkára.

„Egyszerűen nem volt olyan ember, aki ne szerette volna Imrét, nem lehetett vele rosszban lenni. Engem is rengeteg szép emlék fűz hozzá. Mindig a társaság középpontja volt, és a páston is bármikor számíthattunk rá, az utolsó asszót is ő nyerte meg Szöulban. Nemcsak Magyarországon, de egész Európában, sőt azon kívül is hatalmas tisztelet övezte. A magyar sport egyik legnagyobb sztárja volt.”

Nébald György, aki ugyancsak tagja volt a ’88-as aranycsapatnak, nehéz szívvel búcsúzott el Gedővári Imrétől.

„Tíz éven keresztül voltunk csapattársak a válogatottban, a szöuli siker jelentette természetesen a csúcspontot. Nemcsak versenyen, de edzésen is gyakran ismételgettük: szép volt, Imre! Egyszerűen nem lehetett betelni azzal, ahogyan a karddal bánt. A virtuozitása mellett az odaadása, a hozzáállása is példaértékű volt, rengeteg munkát beletett abba, hogy ilyen sikereket érjen el.”

„Ő volt az mindig, aki húzta a csapatot, aki vitte a puttonyt, az edzések után is ő noszogatott minket, hogy menjünk még egyet focizni. Igazi csapatember volt, aki élt-halt a sportért. Nagyon fáj, hogy már nincs köztünk.”


Csongrádi László, Gedővári Imre, Nébald György és Szabó Bence az 1988-as szöuli olimpia 25 éves évfordulóján, 2013-ban

GEDŐVÁRI IMRE
Született: 1951. július 1., Budapest
Fegyvernem: kard
Klub: Újpesti Dózsa (1964-86), Vasas SC (1986-1988)
Edző: Zarándi Csaba
Eredményei: olimpiai bajnok (1988 Szöul, csapat), 2x olimpiai bronz (1980 Moszkva; egyéni, csapat), 3x világbajnok (1978 Hamburg, csapat; 1981 Clermont-Ferrand, csapat; 1982 Róma, csapat), 3x vb-ezüst (1975 Budapest, csapat; 1981 Clermont-Ferrand, egyéni; 1983 Bécs, csapat), 3x vb-bronz (1977 Buenos Aires, csapat; 1982 Róma, egyéni; 1985 Barcelona, csapat), Európa-bajnok (1981 Foggia, egyéni), 10x magyar bajnok (egyéni: 1980, 1981, 1982, 1983, 1984, 1987, 1988; csapat: 1976, 1979, 1985)
Díjai, elismerései:
Az év magyar vívója (1978, 1984)
A Magyar Népköztársaság Csillagrendje (1988)
Kemény Ferenc-díj (1992)
A Vasas SC aranygyűrűje (2000)

(Czövek Oszkár, fotó: Róth Tamás és MOB/Kovács Anikó)