Norma Enriqueta Basilio 1948. július 15-én született Mexicaliban. Húsz évvel később az addigi szokásoktól eltérően őt érte az a megtiszteltetés, hogy meggyújthatta az olimpiai lángot, mely akkor is, azóta is az egyik, ha nem a legfontosabb pillanata a játékok nyitó ceremóniájának. Amikor a New York Times megkérdezte tőle, miért rá esett a választás, azt nyilatkozta, hogy „Talán azért, mert itt Mexikóban a nők és a férfiak azonos jogokkal rendelkeznek.” De az sem elhanyagolható, hogy ’68-ban ő volt az egyik képviselője az „új generációnak”. Nálunk pedig az akkori Képes Sport is egy egész oldalas képet közölt róla, amint 80.000 ember szeme láttára fut felfelé az „üst” felé, kezében a fáklyával.

Basiliótól a futás, mint sportág nem állt távol, hiszen a mexikói olimpián három számban is indult: 80 méteres gátfutásban, 400 méter síkfutásban és tagja volt a 4x100 méteres váltónak is, utóbbival az 1970-ben megrendezett Pánamerikai Játékokon bronzérmet nyert.

Norma Enriqueta Basilio később sem távolodott el az olimpizmustól, hiszen aktív szerepet játszott a Mexikói Olimpiai Bizottságnál, valamint amikor 2004-ben az athéni játékok lángja földkörüli útján visszatért Közép-Amerikába, ő is a staféta egyik fáklyahordozója volt. De tavaly az ötvenedik évfordulón rendezett ünnepségen is megidézték történelmi tettét.

Halálakor a Mexikói Egyetem azt nyilatkozta „Nemcsak az olimpiai lángot gyújtotta meg, de a nők szívében is lángot gyújtott". Norma Enriqueta Basilio az első nők egyike, egy olyan társaság tagja, amiben ott van az első női olimpiai bajnok Charlotte Cooper, vagy a mi Dukesz Mártánk, aki 1936-ban első nőként vitte a lángot a fáklyafutásban.

Az Isten nyugosztalja Norma Enriqueta Basiliót!

(Forrás és kép: insidethegames.biz)