Hosszú, sikeres versenyzői pályafutása során szakosztályának neve ugyan többször változott, de az MTK-ban kezdte és ott is fejezte be a vívást, majd sokáig a kék-fehérek fiataljait edzette.

Három olimpián (1972, 1976, 1980) szerepelt, legnagyobb sikerét Montréalban aratta, a magyar küldöttség négy aranyának egyike köszönhető neki – amellett, hogy egy bronzot is akasztottak a nyakába. Münchenben második, Moszkvában harmadik lett.

A világbajnokságok során egyszer, Göteborgból (1973) tért haza aranyéremmel, a győztes csapat tagja volt. Az olimpiákon és a vb-ken összesen tizenöt éremmel járult hozzá a magyar vívósport kiemelkedő eredményeihez.

Kétszer (1973, 1976) Az év magyar sportolónőjének, négyszer (1973, 1976, 1977, 1979) Az év magyar vívójának választották.

„A valaha volt legjobb magyar női tőrvívó volt. Az első pillanatban felismertem a tehetségét, láttam, hogy sokra viheti, az olimpiai és világbajnoki győzelmei magukért beszélnek. Meglehetősen akaratos volt, de ez is kellett ahhoz, hogy ilyen fantasztikus sportoló váljék belőle” – mondta Tordasi Ildikóról egykori edzője, Szőcs Bertalan a mob.hu-nak.

Sportcsaládból származik, édesapja, Schwarzenberger Ferenc annak idején több olimpián lazította, gyógyította a versenyzők izmait.

Tordasi Ildikót a Magyar Olimpiai Bizottság saját halottjának tekinti.

(MOB)