Tumpek György 1929. január 29-én született Kispesten. Gyerekkora nagy részét Dunakeszin, a család nyaralójában töltötte – itt kötött szorosabb barátságot a vízzel. Előszeretettel ugrált a derékig érő vízben, amiből aztán majdnem baj lett, ugyanis kimélyítették a medret, ő pedig akkor még nemigen tudott úszni. Tizenegy éves volt, amikor édesapja levitte a Rudasba, de az úszással komolyabban csak 16 évesen kezdett foglalkozni – előbb a csepeli MTK, majd a Mávag csapatában.

Az ’50-es évek elején került a Budapesti Honvéd frissen megalakított úszószakosztályához, a legendás Sárosi Imre lett az edzője, akinek munkája csakhamar meglátszott Tumpek eredményein, hiszen mind háton, mind gyorson csatlakozott a hazai elithez. Sárosinak nem volt könnyű dolga vele, de kivételes pszichológiai érzékkel sikerült ösztönöznie tanítványát: „Egy alkalommal Sárosi közölte velem: 'Csibészekkel nem foglalkozom!' Ettől kezdve minden áron bizonyítani akartam. Nagy nehezen kaptam még három hónapot, ő pedig Székely Éva mellé osztott be engem. Többet nem volt gond velem.”

A Székely Éva mellett eltöltött idő egyik hozadéka az is, hogy a fentebb említett két úszásnem mellé felvette a repertoárba a pillangózást is.

Más idők jártak az ’50-es években Magyarországon, egy meggondolatlan tett, vagy mondat sorsok kerekén fordított. Tumpek György szókimondó természete megbosszulta magát, így az 1952-es játékokra nem utazhatott annak ellenére sem, hogy addigra már háromszoros főiskolai világbajnok volt.

De az élet döntetlenre játszik. A Nemzetközi Úszó Szövetség 1953-ban elfogadta a delfin lábtempót a pillangóúszásnál, ami Tumpeknek kedvezett. Egy évvel később az Európa-bajnokságon 200 méteren mindenkit maga mögé utasított, és a melbourne-i olimpiára abszolút favoritként utazott. Az előfutamban olimpiai csúcsot úszott, ám a döntőben végül a bronzérem lett az övé.

Az élsporttól 1958-ban vonult vissza. Közben 1949-től már a Sportszázad tagja volt, majd hivatásos katonává vált. A TF-en 1971-ben szerzett szakedzői oklevelet. Húsz évig volt a BHSE edzője, majd vezetőedzője és a módszertani alosztály vezetője. Olyan későbbi bajnokokat avatott be az úszás rejtelmeibe, mint Fábián László vagy Kiss Éva. 1977-ben vonult nyugdíjba, majd 1978 és 1988 között a Vasas-utánpótlás vezetőedzőjeként tevékenykedett. A ’80-as években Szigethalomra költözött, ahol szívesen gondozta a kertjét, egy jó sportműsorért pedig még idősebb korában is képes volt hajnalig fennmaradni.

A Magyar Olimpiai Bizottság részvétét fejezi ki a családnak, valamint az úszók közösségének. Tumpek Györgyöt a MOB saját halottjának tekinti. Nyugodjon békében!

(Képek: MTI)