Hernek az ötvenes évek egyik kiemelkedő kenuzója volt, sikereit az egyesek versenyében érte el, a Bp. Honvéd színeiben. 1954-ben a maconi világbajnokságon 1000 méteren ezüst-, 10 000 méteren pedig bronzérmet nyert, az ötvenes években többször magyar bajnoki címet szerzett. Pályafutása csúcspontját jelentette a melbourne-i olimpia, ahol a rövidebb távon állhatott a dobogó második fokára.

A maconi dicsőségtáblán 16 magyar hajóegység szerepel, a magyar kajak-kenusport akkor robbant be a világ élvonalába. Az '54-es világbajnoki 6 arany-, 5 ezüst- és 5 bronzérem közül két medál Hernek sikereként vonult a sporttörténelembe.

Szegő András így írt a Képes Sport 1979. július 27-én megjelent számában: "Ez a fiatal gárda egycsapásra berobbant az élvonalba és az egész kajak-kenu sportot forradalmasította. Akkor, ott Maconban vált a kajak-kenu korszerű versenysporttá, akkor teremtődött meg a negyedszázad óta tartó sikerek alapja, az a betörés jelölte ki a jövő számára az utat."

Azóta újabb 35 év telt el, és a magyar kajak-kenusok azóta is a világ elitjének meghatározó tagjai.

Hernek, civil szakmáját tekintve a Bányaterv mérnökeként dolgozott 1956-ig, majd az Egyesült Államokban telepedett le, a tengerentúlon élt haláláig.

Hernek István 2015 április 23-án lett volna 80 esztendős.

(MOB, fotó: Magyar Olimpiai és Sportmúzeum/Cultiris.com)