Bár az 1946-ban született, gyermekéveit a magyar főváros nyolcadik kerületének Tisztviselőtelep névre hallgató városrészében töltő Rónay Ildikó énekesnő, táncosnő, esetleg testnevelő szeretett volna lenni, végül rövid tornászidőszak után a vívópáston találta meg a számításait.

Persze nem ő volt az első a családban, aki fegyvert ragadott, vívókabátot – azaz plasztront – öltött és a csörték bűvöletében töltötte élete egy részét. Édesapja, dr. Rónay Gyula a MAC kardvívójaként megszerettette gyermekeivel a sportot és talán éppen az ő hatására hagyta hátra Ildikó a tornaszereket, és vette kezébe a pengét. Jóllehet, ő az apjától eltérő fegyvernemben, tőrvívásban teljesedett ki.

Nővérét, Évát követve az Újpesti Dózsában, Somodi Béla edző tanítványaként ismerkedett meg a sportág alapjaival, vívta meg első asszóit és hajtotta végre első lerohanásait. A tréner-vívó kapcsolat aztán olyannyira jól műkodött, hogy Rónaynak Somodin kívül egyetlen másik mestere sem volt pályafutása során. Együtt alakították ki Rónay ellentmondást nem tűrő, agilis, támadószellemű vívóstílusát, amellyel aztán oly sok ellenfele orra alá tört borsot.

Rónay 17 esztendősen került be az ifiválogatottba, első nemzetközi viadalain azonban nem sok babér termett neki. Nem úgy itthon, ahol számolatlanul osztotta a tusokat, sikert sikerre halmozott. Az Újpesti Dózsával 1977-ig bezárólag hétszer ünnepelhetett csapatbajnoki címet, egy alkalommal pedig egyéniben is ezüstérmet akasztottak a nyakába. Az idő múlásával aztán a színes lámpák a nemzetközi versenyeken is egyre többször jelezték az ő érvényes találatait. Jól szerepelt a rangos Martini-kupákon, az újpesti együttessel pedig háromszor a Bajnokcsapatok Európa-kupájának második helyét is kivívták maguknak.

Sportkarrierje legnagyobb sikerét azonban az 1972-es németországi olimpia hozta el (a képen jobbra). A müncheni játékok előtt mintegy két esztendővel született meg András fia, így Rónay egy év kihagyás után került be a nyári játékokra utazó válogatott tőrcsapatba. A Bóbis Ildikó, Rejtő Ildikó, Tordasi Ildikó, Rónay Ildikó és Szolnoki Mária alkotta alakulat az olimpiai vívótorna nem is annyira titkos esélyese volt. Persze a szovjetek mellett, akikkel ebben az időben a mieink mindig végletekig kiélezett párharcokat vívtak, az Exhibition Hallban rendezett olimpiai döntőben pedig bánatunkra Galina Gorohováék hagyhatták el győztesen a küzdőteret. Ezzel együtt a magyar küldöttség 2 arany-, 4 ezüst- és 2 bronzérmével a vívók képzeletbeli éremtáblázatának élén zárt Münchenben.

Rónay az ötkarikás ezüstérme után egy évvel adott életet lányának, Ildikónak, ugyanakkor végérvényesen csupán 1979-ben tette le a fegyvert, hogy aztán teljes erőbedobással civil életére összpontosítson. Arra, amire már élsportolóként is nagy hangsúlyt fektetett. 1968-ban közgazdászként végzett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, 1991-ben doktorált. Diplomázásának évétől kezdve 2005-ös nyugdíjba vonulásáig mindvégig jelentős szakmai tevékenységet végzett. Volt az Országos Tervhivatal munkatársa, tanított a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán és dolgozott a Pénzügyminisztériumban is.

Rónay Ildikó ma aktív nyugdíjas, aki mind a mai napig tevékeny életet él, tornázik, jógázik, családjával és barátaival sokat kirándul.

Jó egészséget kívánunk!

(MOB; fotó: MTI/Pálfai Gábor, Kovács Gyula)