Rehabilitáció, tervek, pingvinek és zenélés. Interjú Kékesi Marcival.
Interjú a phjongcshangi téli olimpia legsikeresebb magyar sízőjével, a lipótvárosi sportösztöndíjas, Borsod megye 2018-as év sportolójával, Mályi díszpolgárral és az óbudai 2012-es év sportolójával, Kékesi Mártonnal.
Sikerült felépülni az elülsőkeresztszalag-sérülésedből?
Igen, nagyon jó rehabilitáción vagyok túl. Hosszú volt, türelmesnek kellett lennem. Nem kapkodtam el, mert jött a koronavírus, számomra ez pedig segített, hiszen a rehabilitációs időszakom is megnyúlt. A sérülés óta majdnem másfél év telt már el, rengeteg rehabilitációs edzésen vagyok már túl. Azóta pedig már volt 5 téli havas edzőtáborom, átváltottam rendes edzésmódba. Ott folytattam, ahol abbahagytam, sőt, most egyéni módon és profibb felkészülésben veszek részt egészen az olimpiáig. A síelőknél sokan azt hiszik, hogy ha valakinek megsérül a keresztszalagja, akkor vége a karriernek; elgyengülnek fejben, nem elég kitartóak. Viszont én mindenkinek mondtam, hogy vissza fogok térni és ugyanúgy fogok dolgozni.
Hogyan lehet összeegyeztetni az élsportot a tanulmányokkal?
Nappali szakon járok a Testnevelési Egyetemre, az osztatlan testnevelő- gyógytestnevelő- egészségfejlesztő képzésen vagyok végzős. Most már a gyakorlatot csinálom, a Leövey Klára Gimnáziumban tanítok. Most volt egy vizsgatanításom egészségfejlesztésből, az alvás élettani jelentőségéről adtam elő, kíváncsian hallgatták végig a diákok. Nagy szorgalom kell, lelkesen kell csinálni azt, amit csinálsz. Ha látják az emberek, hogy téged is érdekel, amivel foglalkozol, akkor segítőkészen állnak hozzád. Apukám pedig, aki a Miskolci Egyetemen professzor, mindig ad tanácsot, mindig támaszkodhatok rá.
Mi maradt meg Japánból, hogy jött a síelés?
Legelőször Bánkúton kezdtem síelni, pár hétre rá pedig ki is költöztünk Japánba. Minden hétvégén az Onikoube-síközpontba jártunk. A szüleim akkor döntötték el, hogy síversenyző leszek, amikor a legnagyobb viharban és hóesésben is megállás nélkül mentem, nem zavartak az időjárási körülmények, a japánok is mondták: „nézd már, ez a kicsi gyerek még ilyen időben is síel”. Utána visszaköltöztünk Magyarországra, sokat jártunk Bánkútra és Szlovákiába edzeni, majd beválogattak a FIS nemzetközi táborába, amelyeket Ausztriában és Olaszországban tartottak, nemzetközi edzőim voltak.
A sok felkészülés, rehabilitáció, iskola mellett mi az, ami segít ellazulni?
Egy Jameson whiskey (közben nevet – a szerk.).
Egyébként egy 10 órás alvás és egy pihenőnap sokat segít a sűrű hétköznapoknál.
Élsportolóként sok helyen megfordultál. Mi számodra a legemlékezetesebb hely?
Ushuaia. A világ legdélibb városa, az argentínai Tűzföldön, Patagóniában található. Közel van egymáshoz a tengerpart és a hegyek. Ha lemész a tengerpartra, ott mászkálnak a pingvinek. Nagyon durva volt. Hárman, haverok béreltünk egy autót és jártuk a versenyeket Chile és Argentína között. Nem mindennapi dolgokkal találkoztunk ott. Sosem felejtem el.
Kedvenc étel, ital?
A whiskey-n kívül három italt iszom: zéró Coca Cola, víz és a fehérjém. Viccen kívül egyszer-egyszer lehet mást is inni, itt csak a mértéken és az időzítésen van a hangsúly! Édességből az almatorta a kedvencem. Viszont nagyon oda kell figyelni az étkezésre, dietetikussal is dolgozom, aki előírja az étlapot. A nyáron be is tartottam, úgyhogy sikerült 10% testzsírszázalék alá menni. A műtét után sokkal kisebb lett a lábaim közti aszimmetria, sikerült a törzsemre is izmot felszedni, nagyon erős vagyok magamhoz képest.
Kedvenc zene?
Vegyes, attól függ mit csinálok, szeretem a hip-hopot, most a Signed xoxo lejátszása lista megy a legtöbbet. Trunk Tomi zenéje is baromi jó lett, nagyon fülbemászó.
Nem állnátok össze egy szám erejéig?
Lehetne, nekem is van egy számom. A családban a tesóm dobol és zongorázik, apukám gitározik, én pedig nem tudok semmilyen hangszeren játszani, úgyhogy én lettem az énekes. A tesómmal összeraktunk egy jó alapot és kitaláltunk egy szöveget apukámmal. Azt mondtam, legyen a címe ’Up and Down’, mert ugye a szörfözésnél is fel-le megyünk a hullámokon és a síelésnél is a lifttel fel-le megyünk, a kettőt összevegyítettem egy szövegben és született ebből egy dal.