És matt!

És matt!

2014. 12. 12.
Megosztás

Sorozatunkban a Magyar Olimpiai Bizottság november végén megjelent kiadványában, a Sport 2014-ben olvasható érdekesebb anyagokat közöljük – Polgár Judit sakknagymesterrel Szilágyi János újságíró beszélgetett.

Van egy nő, aki ezt a két szót életében több ezerszer kimondta. A most harmincnyolc éves hölgyet már kislány korában az egész világ tátott szájjal csodálta. Ő a világ legjobb női sakkozója, éppen 25 éve vezeti sportágában a női világranglistát. Nagymester a férfiak között is, ezért szinte kizárólag csak velük játszik. A The Times angol napilap 2014. augusztus 13-án, éppen a tromsői sakkolimpia mindent eldöntő záró fordulója előtt már sejthető, mégis váratlan hírt közölt: minden idők legerősebb női sakkozója visszavonul…

- Mint sakkozó, mint kiemelt, nemzetközi versenyeken induló sakknagymester befejezte…
- Az utóbbi években jóval kevesebbet versenyeztem. Ennek elsősorban az időhiány az oka. Csak az évente egyszer sorra kerülő Sakkfesztivál létrehozása is rengeteg energiát követel az embertől. De megéri, mert ez a rendezvény olyan rangos civil és társadalmi esemény lett, amelyen szívesen vesznek részt elismert közéleti személyiségek, sportolók, művészek, tudósok, üzletemberek, politikusok, egyszerű sakkrajongók, de ami a legfontosabb: sok a gyerek, akik a többiekkel együtt nagyszerűen szórakoznak az egész napos programon. Kétségtelen, hogy az éveken keresztül tartó rengeteg versenyzésnek, az ezekre való örökös felkészülésnek, a rendszeres edzéseknek vége. De ezt nem szomorúan vagy kétségbeesve mondom, hiszen én határoztam így, saját magam döntöttem az új céljaimról, amelyeknek egyébként változatlanul a sakk áll a középpontjában.

- Miért hozta létre ezt az alapítványt?
- Mert engem a sakk nemcsak a tábla mellett érdekel, hanem szélesebb értelemben is. Ezzel összefüggésben sok mindennel foglalkoztam már egyénileg is, de annak soha nem lehetett olyan súlya, mint amit ez az alapítvány biztosít.

- Mire céloz?
- Sakkszakkönyvet írok, van sakkfesztiválunk, van oktatási programunk, és mindezt az alapítvány segítségével jól össze lehet fogni, és érthetőbbé tenni, hogy a sakknak mennyi ágazata van. Az alapítvány alapvető célkitűzése, hogy a sakkot mint oktatási eszközt világszerte népszerűsítse, a gyerekek számára lehetővé tegye. Már megjelent a Sakkpalota című, sok képi elemet és játékos feladatokat tartalmazó sakk tankönyv, amelyet különböző munkafüzetek egészítenek ki, hogy segítsék a gyerekek és pedagógusok munkáját. Az általános iskolák alsó tagozatában, 2013-tól válaszható tantárgyként szereplő új tárgy a sakk alapszabályait és eszközrendszerét használva épül be a normál tanterv alaptantárgyaiba.

- Annak idején viszont kevés döntési lehetősége volt, mert minden ügyét a papa intézte. A Polgár lányok rettegett apja. Legalábbis sokan így gondolták akkoriban, amikor a családi életükkel nagyon sokat foglalkozott a média. Rengeteg támadás érte a családfőt, hogy diktatorikus eszközökkel igyekszik zsenit nevelni a lányaiból. Ezt a közvélemény egy része elítélte, mások pedig fejet hajtottak előtte, hisz’ a már gyerekfejjel produkált eredményeiktől elámultak az emberek. Elővéve ezeket a régi újságcikkeket, a naiv olvasó számára úgy tűnhet, hogy a három lánytestvér (Zsuzsa, Zsófia és Judit) félárva, mert a mamájukról soha, sehol nem esett szó. Mi volt ennek az oka?
- Az, hogy apu volt a tűzvonalban, anyu pedig a hátteret biztosította. Magyarán: mosott ránk, takarított utánunk, főzött nekünk. Azt tette, amit tennie kellett.

- És egyáltalán nem szólt bele a férje nevelési módszereibe? Mindent ráhagyott?
- Szó sincs róla. Ők mindent megbeszéltek. Sőt, ha valami durva, igaztalan támadás érte a családot, akkor minket is beavattak.

-----
SAKKOLIMPIA 2014

A résztvevők létszáma alapján a sakkolimpia a legnagyobb sportrendezvények közé tartozik. Tromsőben például a Nyílt Csoportban, ahol a férfiak mellett hölgyek is játszhattak, 177 gárda mérkőzött meg, míg a Női Csoportban 136 együttes csapott össze. Mindegyik csapat négy játékosból és egy tartalékból áll, így több mint másfélezer sakkozó gyűlt össze az „Észak Párizsának” is becézett ötvenezer lakosú norvég városban. A sakkozás különlegessége, hogy a vakok és gyengénlátók, a siketek és a fizikai fogyatékkal élők nemzetközi válogatottjai a nemzeti válogatottakkalegyütt indulhatnak.

A 2008-as drezdai sakkolimpián jelentős változást vezetett be a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE). Innentől kezdve nem az egész versenyfutásban megszerezett táblapontok, hanem a fordulónként elért meccspontok határozzák meg a végeredményt. Ez a változás küzdelmesebbé, jellegét tekintve sportosabbá teszi a sakkolimpiákat, a csapatösszeállításnál, a játékosok előre leadásra kerülő sorrendjénél pedig még némi fineszt is szükségessé tehet.

Horváth Tamás kapitány és a csapat meglepetésre úgy döntött, hogy a legalacsonyabb Élő-pontszámú Balogh Csabát Lékó Péter mögött a második táblán fogják szerepeltetni! Úgy gondolhatták, hogy Balogh szeret erősebbekkel játszani, másrészről még ha veszít is, a mögötte játszók – Almási Zoltán, Rapport Richárd vagy Polgár Judit – könnyebb ellenfelekhez juthatnak, így a csapatnak összességében nagyobb esélye lesz a találkozók megnyerésére. Balogh azonban nem érezte jól magát a golyófogó szerepében, és 9 partijából 7 pontot gyűjtve a magyar ötös messze legjobbja lett. Teljesítményét akár még az aktuális világbajnok, Magnus Carlsen is megirigyelhette volna! Ez a taktikai húzás, és a minden csapatagra jellemző küzdőszellem 1980 (Málta) és 2002 (Bled) után ismét csillogó ezüsthöz segítette a magyar válogatottat.
-----

- És engem beavatna az ön állatorvos férjének a helyzetébe? Arra gondolok, milyen lehet számára egy világhírű nő párjának lenni? Ha egy új társaságba keverednek, az ott lévő emberek számára ő valószínűleg nem egy önálló egzisztenciával rendelkező férfi, csupán Polgár Judit férje, akinek emiatt gyakran lehetnek kellemetlen percei. Vagy tévedek?
- A „Polgár Juditné” szerepet a férjem az évek során megtanulta kezelni, ennek ellenére érzem, hogy néha mégis nehezen viseli el. Sokat vagyunk együtt külföldön, ahol ilyen helyzetekben nem kellemetlen számára, hogy a férjemként kezelik, inkább büszke rá. Azaz rám. Ő nagyon sokat segít nekem, támogat mindenben, amiért nem lehetek elég hálás.

- Egy pillanatra visszatérve a gyerekkorára… Jól tudom, hogy ön és a testvérei a világtól teljesen elzártan éltek: iskolába se jártak, a tanárok jártak magukhoz?
- Ez igaz. Burokban nőttünk fel. Még játszótérre is ritkán jártunk. Amikor utaztunk, és sokat utaztunk, akkor nyílt meg nekünk a világ, mert a versenyek mellett sokat kirándultunk, sok mindent megnéztünk, és több emberrel találkoztunk, mint itthon tízszer annyi idő alatt.

- Emiatt aztán van egy mondat, amit ön soha nem kezdhet így: „Tudod, az én legjobb gyerekkori barátom…” Ugyanis ilyen életmód mellett nem lehettek barátai, játszótársai.
- Én a testvéreimmel voltam a legjobb barátságban, a legbizalmasabb kapcsolatban. Idegen gyerekekkel nem nagyon jöttünk össze, csak később, amikor rendszeresen eljártunk pingpongozni. Hetente ötször két órát edzettünk, néhány versenyen is elindultunk.

- Éjjel-nappal sakkoztak, magánúton tanultak, még sportoltak is rendszeresen. Mindezek mellett mikor és hogyan volt módjuk még idegen nyelveket is elsajátítani?
- Ne beszéljen többes számban, mert közülünk Zsuzsi beszéli a legtöbb nyelvet, én pedig mindig igyekeztem megúszni a nyelvtanulást. Az angolra odafigyeltem ugyan, meg az utazások közben is ragadt rám néhány szó és kifejezés, de sosem szerettem beszélni. Aztán egy angliai versenyen, valami sajtótájékoztatón, ahol egyébként anyu fordított, egyszer csak megszólaltam és beszélni kezdtem.

- Ha utálta a nyelvtanulást, miért kezdett, kezdtek eszperantóul tanulni?
- Erre azért volt szükség, mert gyakran meglehetősen szerény körülmények között játszottunk, meg kellett hát ragadnunk minden olyan alkalmat, ahol a feltételek jobbak voltak, de nekünk nem kerültek többe. Az eszperantisták szerte a világon összetartanak, segítik egymást. Ezért aztán elindulhattunk általuk szervezett versenyeken, de arra is volt példa, hogy Zsuzsi az egyik világbajnokságon eszperantistáknál lakott, akik nagyon kedvesen és szeretettel bántak vele. Szóval eszperantóul beszélni, a szó szoros értelmében is, sok előnnyel járhat, nem csak egymás szóbeli megértésének az örömével.

-----
Polgár Judit visszavonulásának margójára

Jó negyven éve, 1973 nyarán egy huszonéves, szakállas, belső meggyőződéstől fűtött fiatalember állított be a kislányával a Vörös Meteor margitszigeti csónakházába, ahol a sakkozók a nyári edzéseiket tartották. A négyéves kislányt egy bácsi kedves leereszkedéssel a táblájához invitálta. A gyereknek az asztalra kellett felmásznia, hogy elérje a tábla túlsó felét. A jelenlevőknek hamar elállt a lélegzetük, mert a kislány, Polgár Zsuzsi, nemcsak hogy sakkozott, de jól sakkozott. Ez volt Polgár László sakk-kísérletének első nyilvános lépése. Hamarosan megszületett Zsófi, majd Judit. A Polgár családnál igazi sakkműhely alakult ki. A lányok és szüleik sakkal keltek és sakkal feküdtek, az edzők és sakkbarátok egymásnak adták náluk a kilincset. Nem ment minden könnyen, olykor az útlevelüket vonta be az akkori hatalom, olykor Polgár Lászlót elmegyógyintézetbe akarták zárni és a lányokat állami gondozásba venni.

A ’80-as évek vége pozitív változást hozott a környezetükben. Későn. A két idősebb testvér, Zsuzsa, akinek a legtöbb támadást kellett kiállni és Zsófia, hamar abbahagyta a versenyzést, bár szakemberként máig ez a kenyerük. Egyedül Jutka – később Judit – maradt a sakktáblánál. Nőként évtizedeken át sporttörténelmet írt, a férfiak között lett világbajnokjelölt, szinte minden világbajnokot legyőzött, a világválogatott tagjaként még a legendás Garri Kaszparovot is...

Judit visszavonulásával az egész Polgár-történet a következő fejezetéhez érkezett. A versenysakkozás páratlan sikereit az iskolai sakkoktatás, a Polgár-sakkfesztivál, új könyvek, bemutatók és ki tudja még, mi minden váltja majd fel. Akárhogy is, a Polgár-történet a mi történetünk, és mindez a csoda valószínűleg csak velünk, magyarokkal fordulhat elő.
-----

- Ha már az örömnél tartunk… Egy versenyen órákon keresztül a sakktábla fölé görnyedni örömet okoz, ha úgy tetszik, csak játék, vagy ez az elfoglaltság nem más, mint kínkeserves munka?
- Ha cinikus akarok lenni, azt kell mondanom, ha nyertem, akkor játék, ha vesztettem, akkor munka. De akárhogy is vesszük, nekem ez a foglalkozásom, illetve volt. Sakkozó… Olyan sakkozó, aki szereti is ezt csinálni. És ezzel válaszoltam a kérdésére, hogy a sakk számomra munka vagy szórakozás. Egy-egy versenyre való felkészülés során nagyon keményen kellett dolgozni azért, hogy a helyszínen már ne nyűgnek érezzem, amit csinálok.

- Minden más sportoló azért tréningezik, hogy karbantartsa az izmait, hogy begyakoroljon bizonyos mozdulatokat, hogy ne veszítse el a kondícióját, és még sorolhatnám. Egy sakkozónak mit kell gyakorolnia?
- Tudnia kell, hogy azokon a versenyeken, ahol én is indultam, általában meghívásos rendezvények, tehát tisztában voltam vele, hogy ott kivel, kikkel fogok szemben ülni. Ezért aztán megnézem azokat a játszmákat, amelyeket együtt játszottunk. Annak is utánanézek, hogy az utolsó két-három évben milyen megnyitásokat alkalmaztak leendő ellenfeleim, és onnan milyen kombinációkkal mentek tovább. Persze tudom, hogy ők is hasonló módon járnak el, ezért igyekszem kidolgozni például olyan megnyitásokat, ami meglepetésként érheti őket. Tehát személyre szólóan készülök. És mivel én is egy személy vagyok…

- Ha most azt fogja mondani, hogy saját magából is…
- Azt fogom mondani. Ugyanis minden alkalommal fel kellett frissítenem a saját repertoáromat is. Vagyis bizonyos „trükkjeimet”, fordulataimat, már bevált megoldásaimat meg kellett erősítenem magamban, hogy a versenyen szinte automatikusan tudjam alkalmazni őket.

- Ha valamit mégis elfelejtett, ha elbizonytalanodott, a játszma alatt elővehette a jegyzeteit?
- Szabály szerint az ilyesmi tilos, papírból nem szabad sakkozni. Ennek ellenére vannak, akik puskáznak, de ezt úgy teszik, hogy ne lehessen észrevenni.

- Például azt mondja egy versenyző, hogy pisilnie kell, engedjék ki a vécére.
- Ilyen is előfordult már, de manapság már annyi apró technikai kütyü van, hogy azokkal is lehet manipulálni. Mindennek ellenére a játékosok többsége sportszerű, emiatt ritkán keveredik közülük bárki is gyanúba.

- Az ellenfelek személyisége képes befolyásolni egy mérkőzés végkimenetelét? Elképzelhető, hogy más lesz az eredmény, ha egy olyannal ül szemben, aki szimpatikus, bűbájos, megnyerő figura, mintha olyasvalakivel kénytelen játszani, akit ki nem állhat, mert egy undok, gusztustalan, kibírhatatlan fráter?
- Én profi vagyok, tehát nem érdekel sem az ellenfél lelke, sem a külleme, csak az a fontos, hogy mit lép. De az zavar, különösen, ha rosszul állok, ha az illető szipákol, köhög, krákog, percenként törli a homlokát, szóval olyasmiket csinál, ami a mindennapi életben természetes, de a tábla mellett bosszantó tud lenni.

- És nincsenek olyanok, akik mindezzel tisztában léve, éppen az ellenfél bosszantása és megzavarása céljából akkor is köhécselnek, ha nincs rá ingerük, izegnek-mozognak a székükön, bár kényelmesen ülnek és nagyokat ásítanak, pedig kialudták magukat?
- Persze akadnak olyanok, akik ilyen-olyan apró disznóságokkal próbálják az ellenfelüket piszkálni, idegesíteni. Fogdossák, pörgetik a már levett bábukat, az asztalon kopácsolnak a tollukkal, megállás nélkül igazgatják a ruházatukat, rángatják a lábukat és ehhez hasonlókat művelnek. De még egyszer mondom: ez csak akkor észrevehető és ingerlő, ha az ember bajban van. Ha látom, hogy a partneremnek már nincs sok esélye, akkor felőlem trombitálhat is, nem fog kihozni a sodromból.

- Ezt a képzeletbeli trombitát minden bizonnyal egy férfi fújná, mert ön köztük játszik, mégpedig nagymesteri szinten. Hogy van ez? Egy női magasugró, legyen bármilyen kiváló eredménye is, nem indulhat a férfiak között. A sakkban át lehet jelentkezni?
- A dolog egyszerűbb, mint gondolná. Senkinek sehová nem kell átiratkoznia, mert a sakkot nemre, korra való tekintet nélkül bárki játszhatja bárkivel. Ennek ellenére van külön női sakk, meg léteznek a korosztályos besorolások, de csak azért, hogy egyenlő esélyük legyen a sikerre.

- Úgy tudom, hogy ön mindezek ellenére, vagy talán éppen ezért nem híve a külön nyilvántartott női sakknak, a nőknek rendezett versenyeknek.
- Ez így van, ám lehet, hogy nincs igazam, mert akkor még kevesebb nő ülne a táblához. Be kell látnunk, hogy a nők ebben a sportágban sokkal gyengébben muzsikálnak, mint a férfiak.

- Kivéve önt, aki könnyedén besöpörhette volna a női sakkvilágbajnoki címet. Azonban erre nem pályázott, fütyült az egészre. Szerintem ez nem éppen sportszerű dolog. Olyan, mintha lefitymálná a kolléganőit.
- Én nem lenéztem, hanem megóvtam őket a kudarctól. Ráadásul ezeket a bajnokságokat nem valami bőkezűen díjazzák. Ha kaptam volna egy ajánlatot, hogy vívjak páros mérkőzést a nők között második helyen álló versenyzővel, és a nyertesnek félmillió dollár üti a markát, talán meginogtam volna. De ennek az esélye nulla volt, tehát minden maradt a régiben, megtagadtam önmagamtól a női világbajnoki címet.

- Ha már kimondta ezt az irdatlan összeget, jogos az a megállapításom, hogy remekül meg tud élni ebből a sportágból?
- Nincsenek anyagi gondjaim, de sokkal többet kereshettem volna, ha minden felkérésnek eleget teszek, ha több interjút adok, ha vállalok ezt-azt. De kialakult egy életformám, amin nem óhajtottam változtatni, tehát nem rohangáltam a pénz után.

- Szimultán rendezvényeken, amikor egyszerre több emberrel játszik, szívesen részt vesz?
- Az ilyen események olyanok, mint egy kellemes buli. Mindenki jól érzi magát. A rendező örül, hogy egy nagy nevet sikerül odacsábítania, a résztvevők boldogak, mert egy nagymesterrel játszhatnak, a meghívottnak pedig nincs kockázata, mert nem esik le a korona a fejéről, ha egy-két partit elveszít a húsz-harminc táblánál. Utána fotózás, autogramosztás, egy kellemes vacsora, jópofa beszélgetések. Ez nem azt jelenti, hogy hetente járok ilyesmire, de amikor elmegyek egy ilyen eseményre, mindig jól érzem magam.

- És mikor érzi rosszul magát? Volt már arra példa, ha csak ránézett a sakktáblára, rögvest kiverte a víz, annyira utálta az egészet?
- A sikereim megóvtak ettől az érzéstől, bár néhány évvel ezelőtt, amikor nagyon döcögősen ment a játék, voltak olyan pillanataim, amikor szinte meg kellett magam erőszakolni, hogy a kockás tábla elé üljek.

-----
Szokatlan tehetség
Az idei sakkolimpiai siker kontrasztjában erősebbek az árnyékok is: Polgár Judit visszavonult, így sem a női, sem a férfi világranglistán nincsen aktív magyar az első tízben, és most először sem a férfi, sem a női Grand Prix-sorozatban sincsen képviseltünk. Szerencsére a helyzet nem olyan reménytelen, mint ahogy kinéz. A férfi válogatottunk jóval erősebb, mint azt az Élő-pontszáma mutatja, a fiúk bármelyik gárdával a siker reményében tudják felvenni a versenyt. A csapatban Polgár Juditot eséllyel tudja pótolni a katymári Berkes Ferenc, aki 2013-ban Lékó mögött még a második legerősebbnek számított, illetve a békéscsabai Erdős Viktor is többször sikeresen szerepelt a válogatottban. Ráadásul van egy olyan reménységünk is, akit a tehetsége szokatlansága miatt lehetetlen kategorizálni. Rapport Richárd négy éve minden magyar elődjénél korábban, 13 évesen lett nemzetközi nagymester. A fejlődése azóta is csak a 24 éves norvég világbajnok Magnus Carlsenhez, illetve a világranglista-második, 22 éves olasz-amerikai Fabiano Caruanához mérhető. Rapport most, 18 évesen a világranglistán úgy áll a 28. helyen, hogy az előtte levők nála mind jóval idősebbek. De nem is ez a lényeg, fontosabb a stílusának az eredetisége és az a fékezhetetlen eltökéltség, amellyel mindig nyerésre tör. „Jámbor lélek vagyok, de a tábla mellett kijön belőlem az állat” – mondja magáról. Bármerre jár, a sakkrajongók tágra nyílt szemmel, hitetlenkedve nézik, hogy miket lép ez a gyerek. És hogy milyen szépen nyer!
-----

- Még a legjobbakat is elpáholják olykor-olykor. Hogyan viselte el a vereséget?
- Hál’ Isten aránylag hamar képes vagyok kitörölni magamból a kudarc pocsék érzését.

- Fogadok, azért volt példa arra, hogy egy elvesztett mérkőzés után a szállodaszobájába felérve elpityeredett.
- Nyert. De nem azért bőgtem, mert kikaptam, hanem dühömben, hogy itt meg amott hibáztam. Ha én magamhoz képest a legjobbat nyújtottam aznap, mégis vesztesként álltam fel az asztaltól, boldog éppen nem vagyok, de sírás nem volt utána.

- Ha velem játszana egy partit, a végén minden bizonnyal nekem lenne okom az elkeseredésre, de a beszélgetésünk alatt végig nem ment ki a fejemből, hogy éppen azért lenne esélyem ön ellen, mert az én, garantáltan amatőr lépéseim az ön számára váratlanok és érthetetlenek lennének.
- Ki kell hogy ábrándítsam. Nem nyerne ellenem, akárhogy tologatná is a bábukat, mert számomra az ön lépései könnyen átlátható, gyenge húzások lennének. Arra viszont már volt példa, hogy olyan partnerrel ültem le játszani, aki bár nem versenyszerűen sakkozott, igen jó színvonalon játszott, és bizony voltak olyan megoldásai, amelyek váratlanul értek az adott helyzetben.

- Utolsóként egy kiskorúaknak szokásos kérdést kockáztatnék meg. Mire szeretné még vinni?
- A válaszom is kiskorúakról szól. Minden vágyam az, hogy a gyerekeim boldogak, kiegyensúlyozottak és talpraesettek legyenek. Lehet, hogy ezt elérni nehezebb lesz, mint mattot adni egy világhírű nagymesternek.


POLGÁR JUDIT
Foglalkozása: Minden Idők Legerősebb Női Sakkozója
Született: Budapest, 1976. július 23.
Szülei: Polgár László pedagógus, mesteredző és Altberger Klára pedagógus
Testvérei: Polgár Zsuzsa (1969), Polgár Zsófia (1974)
Házas (2000), férje Dr. Font Gusztáv állatorvos, a MSSZ FIDE-delegátusa
Gyermekei: Olivér (2004), Hanna (2006)
Első nemzetközi sikere: New York, 1986
Sakkolimpiai sikerei a magyar válogatottal
Női Csoport 1988 (Szaloniki) 1. hely
1990 (Újvidék) 1. hely
Nyílt csoport 2002 (Bled) 2. hely
Nyílt csoport 2014 (Tromsö) 2. hely
Legyőzte a következő világbajnokokat: Viswanathan Anand, Magnus Carlsen, Alekszander Halifman, Anatolij Karpov, Rusztam Kaszimdzsanov, Garri Kaszparov, Ruszlan Ponomarjov, Vaszilij Smiszlov, Borisz Szpasszkij, Veszelin Topalov.
Helyezése a női világranglistán: 1. (1989. január 1-től folyamatosan)
Legjobb helyezése a férfi világranglistán: 8. hely, Élő-pont 2735
(2005. július-október)

Díjai, kitüntetései
7-szeres Sakk Oscar-díjas
A XX. Század Legjobb Női Sakkozója (2001)
FIDE Caissa-díj (Új Sakk Oscar díj, 2012)
Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2013)
Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének tagja (2014)
Visszavonult a versenysakkozástól: 2014. augusztus 13.

Jelenlegi aktivitása
Aquaprofit-Polgár Sakkfesztivál
Polgár Judit Alapítány
Sakkpalota képességfejlesztő oktatási program
Anya, feleség


(Szerző: Szilágyi János, Kállai Gábor; fotó: Erdélyi Gábor, MTI)


A Sport 2014 a Líra könyvesboltjaiban kapható 7940 forintért.