„Ez Milánó! Érezd át a hangulatot” – biztatnak a feliratok városszerte, és az olimpiai faluban koncentráltan. Nappal hatalmas itt az élet, a faluban nagy a pezsgés, a sportolókból sugárzik az erő, az elszántság és az akarat, az országok csapatai alapvetően együtt mozognak, de az étkezőben azért már szóba elegyednek egymással a különböző országok versenyzői. Ez itt az olimpia – itt az életre szóló eredmények mellett életre szóló barátságok is köttetnek.

A Magyar Csapat milánói különítményének nagy része már hétfőn megérkezett és elfoglalta a szállást a faluban, ők már első kézből tudtak „belsős” információkkal szolgálni a szerda este (majdnem egyenesen Kanadából) érkező Major Dominiknak, aki az utolsó pillanatban vált csapattaggá.

„Kanadában tudtam meg, hogy Jászapáti Peti sajnos megsérült, így én leszek, aki beugrik helyette a váltóban. Majdnem huszonnégy órát utaztam Kanadából haza, majd összecsomagoltam, és már jöttem is Milánóba – mondta Major. – Igazából még fel sem fogtam, hogy olimpikon vagyok, az is lehet, hogy csak utólag, amikor hazamegyünk tudom majd feldolgozni, hogy itt voltam. De az biztos, hogy szép emlék lesz. Voltam már korábban is multisport-eseményen, de azok nem nagyon érnek fel ehhez.”

A Magyar Csapat két zászlóvivője is „belakta” már a szobáját, sőt, túl vannak három jeges edzésen is Milánóban. Somodi Maja bevallotta, eléggé meglepte, hogy őt jelölték ki zászlóvivőnek, és bár kicsit izgul, hogy milyen lesz a nyitóünnepség, nagyon örül ennek a szerepnek.

„Úgy engedtek el otthonról, hogy próbáljam kiélvezni az olimpia minden pillanatát, és megígértem, hogy így is lesz – mondta Somodi. – Az olimpiai falu elég érdekes, először labirintusnak tűnt, de mostanra kiismertem magam és be is rendezkedtünk. Új élmény, hogy nemcsak a mi sportágunk képviselői vannak itt, hanem egy egész nagy, színes kavalkád. Nagy álmom volt, hogy részt vegyek egy olimpián, az utóbbi néhány évemet ez a vágy határozta meg, és lassan kezdem felfogni, hogy beteljesül.”

Nógrádi Bence is a Sándor-palotában megtartott fogadalomtételen tudta meg, hogy ő a másik zászlóvivő – és az impozáns helyszín csak hab volt a tortán. Neki ez már a második olimpiája, és bízik benne, hogy hasznosítani tudja a tapasztalatait. „A legutóbbi olimpián még teljesen zöldfülű voltam, fel sem fogtam, hogy olimpián szerepelek – nyilatkozta Nógrádi. – Most sokkal érettebb vagyok, úgy érzem, mentálisan jobban készen állok, mint négy éve. A hangulat nagyon jó, a csapat felszabadult, egyáltalán nincs görcsölés, és nem kell az egész napot a szobában tölteni, mert sok a programlehetőség.”

Ha már programok: háttérinfóként Nógrádi elárulta, hogy az edzőjük, Nick Gooch is bevette magát a játékszobába, ahol minden nap felállítja a rekordot az autós szimulátorral – küldetése, hogy ő vezesse a rangsort. Tiborcz Dániel minden nap megpróbálja elhódítani tőle a rekordot, de egyelőre nem járt sikerrel.

Igaz, van még idő, hiszen az olimpia csak pénteken kezdődik a nyitóünnepséggel.

Nemcsak Milánóban zajlik az élet, hanem a másik magyar érintettségű helyszínen Teseróban is, ahol sífutóink is megismerkedtek az olimpiai pályával és az olimpiai léttel.

„Nagyon sok az inger, brutális ezt megélni nap mint nap, kicsit el is vonja a figyelmet, de nyilván ez most még nem baj, hiszen még van néhány napunk az első versenyig – nyilatkozta Pónya Sára. – Eddig minden nagyon tetszik, az egész környezet elképesztően profi, az emberek pedig nagyon segítőkészek. Mit tagadjam? Magával ragadott az olimpiai hangulat. Ami a pályát illeti, az természetesen nagyon jó, csak mi nem nagyon szoktunk ilyenen versenyezni. A kicsit fel, kicsit le, kicsi sík terep helyett megyünk másfél kilométert felfelé, majd alpesi sí piros pályának is beillő lejtőn szaggatunk lefelé iszonyatosan nagy kanyarokkal. Látszik, hogy ez már olimpiai színvonal.”

Laczkó Lara még hozzátette: az, hogy a három kört nem ugyanazon a pályán, hanem három különbözőn kell megtenni, szintén plusz feladat elé állítja a versenyzőket.

„Nagyon tetszik minden, kicsit olyan az egész, mint egy világbajnokság, csak sokkal nagyobb a felhajtás körülötte – nyilatkozta Laczkó. – Az olaszok mindent megtesznek, hogy jó legyen a hangulat, és nem is lehet rá panasz. A pálya nagyon jó, bár tegnap kicsit szenvedős, lassú volt a hó, de szerintem jó lesz rajta versenyezni. Már minden gondolatom csak ekörül forog, egyre nő bennem az adrenalin, fel vagyok dobva a környezet miatt, és amiatt, hogy nemsokára versenyzünk. Felemelő, hogy ilyen fiatalon itt lehetek, szeretnék méltó lenni mindehhez. Ami a céljaimat illeti: szeretnék a középmezőnyben végezni, a lehető legjobban kifutni magam. Tudom, hogy meg tudom csinálni!”

A csapatvezető Fábián László, a MOB főtitkára is tisztes helytállást vár a versenyzőktől, mint ahogy Gyulay Zsolt MOB-elnök is azzal engedte útjára a csapatot, hogy azt kívánta: mindenki hozza ki magából, amit tud, mert ennél többet nem tehet.

Az alpesi sízők, vagyis Tóth Zita és Úry Bálint még nem érkeztek meg az olimpia helyszínére, hiszen az ő számaikra később kerül sor.