Gerendás György 1953. február 23-án született Budapesten. Édesapja Gerendás László úszóedző, aki egyben nevelőedzője is volt. Úszóként kezdte pályafutását az FTC-ben, de csakhamar átnyergelte a vízilabdára, sokáig párhuzamosan űzte mindkét sportágat olyannyira, hogy 1975-ben a 4x100 méteres gyorsváltóban magyar bajnoki címet szerzett.

1959-től egészen 1978-ig volt tagja a zöld-fehérek csapatának, majd a sorkatonai szolgálat miatt átigazolt a Budapesti Honvédba, ezt követte '83-tól a BVSC, '88-tól pedig az olasz Posillipo Napoli.

1975-ben került be a válogatottba olyan legendák mellé, mint dr. Szívós István, Molnár Endre, vagy éppen dr. Faragó Tamás. Tagja volt az 1976-os montreali olimpián győztes csapatnak, ahol 1964 után akasztottak újra aranyat nyári játékokon magyar vízilabdázók nyakába. 1988-ben élve a lehetőséggel külföldre szerződött, és egészen 1990-ig erősítette az olasz Posillipo Napoli csapatát, melynek előbb játékos-edzője, majd edzője lett.

Hazatérve sem vált meg a kispadtól, 1992-től 2004-ig a BVSC, majd utána közel 10 évig az egri férficsapat edzője volt. A válogatott mellett '95-96, majd 2015 és 2017 között ült a kispadon másodedzőként. A szövetségi kapitányi posztot egyszer pályázta meg, az atlantai olimpia után. A már-már legendásnak számító választáson dr. Kemény Dénessel szemben maradt alul, a többi pedig már történelem. Egerből távozva visszatért anyaegyesületéhez, és immár újra zöld-fehérben „látja a világot", szakmai igazgatóként.

Nős, egy fia és egy lánya van, utóbbi alma pedig nem esett oly messze attól a bizonyos fától, hiszen Matilda az FTC női csapatának játékosa. Edzői sikereinek számával csak büntetései vetekednek. Gerendás György híresen hírhedt volt lobbanékony természetéről, amely a kispadon eltöltött évek alatt kvázi a védjegyévé vált. Volt olyan meccs, ahol a félpályáig hajította be az edzői széket, de megesett az is, hogy nemes egyszerűséggel szájon vágta az ellenfél csapat szakosztály-igazgatóját. Eme lobbanékonyság a civil életében nem ilyen markáns, hiszen egyik hobbija a horgászat.

Gerendás György sem tettben, sem szóban nem fogja vissza magát, ha imádott sportágáról van szó. Akik látták az atlantai olimpiát, tán emlékeznek rá, mikor a parton vigasztalta Benedek Tibort, aki akkor el sem tudta képzelni, hogy egyszer háromszoros olimpiai bajnok lesz. De ugyanennyire emlékezetes a riói játékok után tett megjegyzése is, melyben Varga Dénest Picassóhoz, Vámos Mártont pedig a világ legjobb szobafestőjéhez hasonlította.

Kevesen tudnak annyit a vízilabdáról, mint ő, és még kevesebben vannak, akik ennyire markánsan mondanának véleményt. Érdemei elvitathatatlanok, neve fogalom. Isten éltesse Gerendás Györgyöt még legalább hatvanöt évig!

(MOB, forrás: demokrata, magyarnarancs, 24.hu, magyarnemzet, player, magicmagyars; fotó: MOB, MTI)