Filip Filipovics játékosként mindent megnyert, amit lehetett. Tagja volt a 2016-os olimpiai bajnok szerb csapatnak, jelenleg a Szolnok játékosa. Szereti a hatalmas hangulatot, a pörköltöt és a halászlevet is. Szabadidejében szívesen választja a sportolást. Kívülről nehezen élte meg a magyar sikereket, ennek ellenére igyekszik elsajátítani a nyelvet. Interjú a világ egyik legjobb vízilabdázójával.

Milyen volt külső szemlélőként megélni a magyar válogatott sikereit? Melyik volt a legemlékezetesebb találkozód ellenünk?

A 2008-as pekingi olimpián fájó szívvel néztem a lelátóról a döntőt, amikor Magyarország 14–10-re legyőzte az Egyesült Államok válogatottját. Végig arra gondoltam, hogy a medencében lenne a helyünk az aranycsata idején. Az amerikaiak elleni elődöntőt elvesztettük 10–5-re, mivel fejben már a fináléban voltunk. A legemlékezetesebbek közül két összecsapást emelnék ki. Az egyik, amit a 2013-as világbajnokság csoportkörében 13–10-re nyertük meg, ekkor született meg a kisfiam, ráadásul a későbbi győztest múltuk felül. A másik a 2014-es budapesti Európa-bajnokság döntője, ahol óriási hangulat fogadta a csapatokat a Margitszigeten; 12–7-re győztünk a vendéglátók ellen. A magyar szurkolók rendesen kitettek magukért, minden elismerésem az övék.

Budapest, 2017. július 29.
A szerb játékosok, középen Filip Filipovic a férfi vízilabdatornán a 3. helyért játszott Görögország – Szerbia mérkõzésen a 17. vizes világbajnokságon a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszodában 2017. július 29-én.
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Hol tapasztaltad eddigi pályafutásod során a legnagyobb hangulatot?

A szerbiai hangulatot tenném az első helyre, mivel a mérkőzés előtti, közbeni és utáni légkör is hidegrázós. A drukkerek élnek-halnak a csapatért, mindig hisznek a kedvenceikben. Gyakorlatilag focimeccshez hasonló hangulatot tudnak teremteni. Magyarországon eddig keveset tapasztalhattam meg a szurkolásból, hiszen a drukkerek a szezon első két hónapjában lehettek jelen az uszodában, de érződik, hogy odavannak a sportágért és a klubjukért is. Nagyon hiányoznak, merthogy ők az együttes 8. játékosai.

Mikor kezdtél el vízilabdázni? Kipróbáltál másik sportágakat is?

Hétévesen kezdtem el a sportágat, mást nem próbáltam ki versenyszerűen. Általános iskolában tagja voltam a kézilabdacsapatnak, emellett az atlétikával is ismerkedtem. Mindezeket amatőr szinten csináltam. Szerencsém volt, mivel balkezes vagyok, így hamar a legjobbak közé kerültem. Hálás vagyok, és köszönettel tartozom Dejan Udovicsicsnek, a Partizan korábbi vezetőedzőjének, aki lehetőséget adott nekem a bizonyításra. A vízilabdázás volt életem legjobb döntése.

Berlin, 2007. augusztus 12.
A magyar BENEDEK Tibor (j) a szerb Filip FILIPOVIC elõtt próbálja eldobni a labdát a berlini férfi vízilabda Világliga döntõjében Berlinben 2007. augusztus 12-én. A szerb válogatott 9-6-ra gyõzött. (MTI/EPA/SÖREN STACHE)

Hogyan töltöd a szabadidődet?

Mióta megszületett a fiam, azóta rengeteget vagyok a családommal. Nincs túl sok szabadidőm, de ha időm engedi, akkor meglátogatom a rokonaimat. A medencén kívül is szeretek sportolni, szívesen választom a strandröpit vagy a kosárlabdát. Nemrég próbáltam ki a padelt, ami egy teniszhez hasonló sportág, csak kisebb ütőkkel és falak között játsszák. Leginkább Nyugat-Európában terjedt el, de itt is szívesen játszom. Természetesen figyelek arra, hogy ne sérüljek meg, ezért óvatos vagyok a pályán.

Milyennek ismerted meg a magyar embereket? Hogy állsz a nyelvtanulással?

Első benyomásra zárkózottnak és nyugodtnak ismertem meg őket, de minden bizonnyal a jelenlegi helyzet miatt van ez így. Sajnos most nincs sok lehetőség új közösségek és kapcsolatok építésére, ezért többnyire a vízilabdához közeli emberekkel barátkozom. A magyar a világ egyik legnehezebb nyelve, ezért éveken át kell tanulni. Elsőként a szakmámmal kapcsolatos és a medencében, uszodában használatos szavakat szeretném elsajátítani. A pandémia miatt mostanság kevesebbet tudom gyakorolni a magyar nyelvet.

Fotó: MVLSZ

Hogy állsz a konyhai munkákkal? Melyik ország ízei állnak hozzád közelebb?

Olaszországban volt inkább jellemzőbb, de csak akkor készítek valami jót, amikor vendégség van, és együtt a „csapat”. Az olasz konyhát tartom a legjobbnak, mivel kevés nehéz kaját tartalmaz, ez pedig ideális a sportolóknak. A magyar ételek közül szeretem a pörköltet és a halászlevet. Utóbbit a Balatonnál kóstoltam meg, és nagyon finom volt. A rántott ételeket nem kedvelem, de azon kívül bármi jöhet, ami megfelel az étrendemnek. A szerb finomságok nehezek, ezért keveset fogyasztom őket.

(Fotók: MTI; EPA; MVLSZ)