„Én nem annak örülök a legjobban, hogy Áron fényesen csillogó érméből egy picinyke aranypor rám is szállt, hanem annak, hogy mostantól nem érezhetem magamat szürke eminenciásnak. Szívből köszönöm azt, hogy ennek a remek embernek köszönhetően kiléphettem a függöny mögül, és híre ment annak, hogy én is a segítőtársai közé tartoztam” – nyilatkozta a tőle telhető legnagyobb szerénységet tanúsítva Faludi Viktória a T-Mobile Sporthír Szolgálat munkatársának kérdéseire válaszolva. – Szerencsésnek mondhatom magamat, hogy tavaly júniusban összetalálkoztunk egymással, de ehhez egy pszichiáter kolléga, az egykori párbajtörőző Kárpáti Róbert is kellett, aki úgy gondolta, hogy vele együtt az én szolgálataim is Áron javára válhatnak.”

Kicsit szomorú, hogy nem lehetett ott a pást mellett az önfeledten ünneplők vidám társaságában, de tárgyilagosan megállapítja, hogy a verseny előtti napokban, és az elmúlt vasárnapi küzdelem feszültséggel teli óráiban már nem volt igazán szükség a mentális közreműködésére, mert akkor már egyedül Szilágyi Áronra várt a feladatok sikeres megoldása.

„Egy tehetségtelen, vagy lusta sportolóval a legjobb pszichológus sem juthat az egyről a kettőre, kárba vesznek az együtt eltöltött órák. A sikerhez, hát még egy olyanhoz, amelyet egy olimpiai bajnoki cím testesít meg, kiváló „alapanyag” kell, igazán együttműködő partner. Én minden tréninget arra próbáltam felhasználni, hogy megtaláljam az utat Áronhoz, az emberhez, a készségeihez, és ezeknek az erőfeszítéseknek a közepette a lehető legjobb médiummal ültem szemben. Amikor az utolsó látogatása után becsukódott az ajtó Áron mögött, két dolog járt az eszemben. Kicsit hátradőltem és azt mondtam magamban, hogy eljutottunk oda, ahová terveztük, elkészült a közös alkotásunk, megérett a bemutatkozásra. Addig sokszor fáradtnak láttam, de mindig motiváltnak, a búcsúzás napján viszont már frissnek és eltökéltnek. Minden megnyilvánulása azt sugározta, hogy nagy dolgok történhetnek vele Londonban.”

Várja Szilágyi Áron hazaérkezését, de nem sietteti a következő találkozást, mert úgy gondolja, hogy a bajnoknak most elsősorban kikapcsolódásra van szüksége, a vívás és annak a vonzáskörébe tartozó tevékenységek átmeneti szüneteltetésre.

„Ez volt a közös történetünk első fejezete, amelynek jeligéje az egymással szembeni tiszteletadás volt. Voltak nehéz napok Áron életében, de soha nem láttuk sötéten a jövőt. A második fejezet szereposztásának kijelölése az olimpiai bajnokra vár, így azt is ő dönti majd el, hogy a jövőben is számít-e rám. Én már az eddigiekre is nagyon büszke vagyok. Annak viszont már most jelzésértéke van a számomra, hogy az egyetemi tanulmányait a jövőben a pszichológia tudományának elsajátításával tervezi folytatni, így hamarosan akár egy szakmabélit is tisztelhetek a személyében. És persze az emlékeimből kitörölhetetlenül egy olyan versenyzőt, aki sport világának legértékesebb trófeáját érdemelte ki” – hangsúlyozta Faludi Viktória.

(Forrás: T-Mobile Sporthír Szolgálat – Szalay Péter)