92 delegáció, 13 olimpiai helyszín, 116 éremosztás, 2900 sportoló, 18.000 önkéntes. Ezek a milánó-cortinai téli olimpia főbb számai, de nekünk a legfontosabb szám a 15-ös – ennyi sportoló képviseli ugyanis a Magyar Csapatot az olimpián. Közülük kilencen Milánóban, négyen pedig Predazzóban vettek részt a hivatalos megnyitón – előbbi volt a központi, utóbbi kicsit családiasabb, de nekünk legalább annyira fontos. (Tóth Zita és Úry Bálint még nem érkezett meg az olimpia helyszínére, úgyhogy csak ezen a két helyszínen voltunk érdekeltek.)

De visszatérve a San Siróra – hivatalos nevén Giuseppe Meazza Stadionra –, amely ebben a három hétben Milano San Siro Olimpiai Stadion néven fut, és a város egyik legnagyobb nevezetessége. Szerves része Milánó városi identitásának, egy hely, ahol a sporttörténelem, a kultúra és az építészet összefonódik. Ebbe a hatalmas, 75.817 férőhelyes stadionba kaptak meghívást péntek este a XXV. Téli Olimpiai Játékok milánói résztvevői – már az épület monumentalitása adott valamiféle erőteljes tiszteletet az egész rendezvénynek.

A megnyitó pedig?

A kreatív producer úgy fogalmazott, hogy az esemény tisztelgés Olaszország, annak kultúrája és kreativitása, szépsége és fantáziája előtt. Mindenekelőtt pedig a béke, és a párbeszéd üzenete, egy olyan jövő víziója, amelyben a különbségek nem osztják meg az embereket, hanem valami sokkal-sokkal hatalmasabbat hoznak létre együtt, amit Harmóniának, vagy ahogy az olaszok mondják „Armoniának” neveztek el.

Az olimpia történelme során először két város – Milánó és Cortina – egyetlen közös színpaddá válik, elmesélve a helyszínek történetét, és megemlítve, hogy a különböző helyek „szíve” most egyként dobog.

A századik születésnapját idén ünneplő stadion a jegyek borsos ára ellenére szinte teljesen megtelt a megnyitóra, amelynek három órájában számtalan szupersztár – mint például Mariah Carey, Andrea Bocelli vagy éppen Laura Pausini – produkciója színesített.

A világ 50 vezetője is megtisztelte jelenlétével az eseményt – köztük Sulyok Tamás, Magyarország köztársasági elnöke, és felesége, Zsuzsa asszony is –, akik Kirsty Coventry, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság első női elnöke, valamint Antonio Guterres, az ENSZ főtitkára társaságában vettek részt az eseményen.

Az olimpiai lángot két helyszínen gyújtották meg: az egyiket a milánói Arco della Pace-nál, a másikat pedig Cortina D’Ampezzóban, a Piazza Dabonán.

Világsztárok ide, országvezetők oda – a legnagyobb figyelem természetesen ezúttal is a sportolókra irányult. A Team Hungary büszkén vonult be a San Siróba – természetesen elképesztő tapsorkán közepette, kis zászlókat lobogtatva, az arcokon földöntúli mosollyal. A Milánóban bevonuló versenyzők többségének ez az első olimpiája, de azok hátán is végigfutott a hideg, akik nem először jártak ilyen eseményen, esetleg edzőként, kísérőként voltak jelen.

A pillanat nagyszerűsége mindenkit magával ragadott.

A magyar csapat zászlaját a rövidpályás gyorskorcsolyázó Somodi Maja és Nógrádi Bence vitte – egy kicsit mindketten izgultak a feladat miatt – talán jobban, mint amikor pályára kell lépni, és korizni, ahogy bírnak. Mert azt megszokták, ez azonban az újdonság varázsával hatott, és bizony, felelősséget is jelentett.

A csapat azonban – soraiban Fábián László csapatvezetővel, aki nem mellesleg olimpiai bajnok – ott állt (vagy inkább sétált) mögöttük, és ez erőt adott.

Miután mind a 92 ország képviselői elfoglalták helyüket a stadionban, következtek a beszédek. Kirsty Coventry, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság első női elnöke a elsősorban a sportolókhoz szólt, de megköszönte a közönségnek is, hogy hisz az olimpiai játékok varázsában:

„Kedves sportolók, ez a ti pillanatotok! Fogadjátok be az élményt, élvezzétek ki az olimpia minden másodpercét – mondta Kirsty Coventry. – A következő két hétben megmutathatjátok mit jelent embernek lenni, álmodni, győzni, tisztelni egymást, törődni egymással. Megmutathatjátok nekünk hogy az erő nemcsak a győzelemről, hanem az empátiáról és a szívről is szól. Nemcsak hihetetlen emlékeket szerezhettek itt, hanem elérhetitek olimpiai álmotokat, és megmutathatjátok a világnak, hogyan kell élni. Ezért szeretjük az olimpiai játékokat. Mert rajtatok keresztül megláthatjuk a legjobbat önmagunkból... Amikor sportoló voltam, a kedvenc pillanatom az volt, amikor a láng felragyogott az éjszakában. Most a tiétek a pillanat, és alig várjuk, hogy láthassunk titeket ragyogni..."

Ezt követően az olasz köztásraság elnöke, Sergio Mattarella kimondta a mondatot, amely megkoronázta az estét: „A XXV. Téli Olimpiai Játékokat megnyitom."

Az olimpiai lángot pedig, amely pénteken nap közben bejárta egész Milánót, kézről kézre adták a sportdiplomaták és sportolók, Giuseppe Bergomi az Inter és Franco Baresi, a Milan egykori játékosa hozta be a stadioba. Előbb az olasz női, majd a férfi röplabdázók vették át (mindannyian sportáguk és a világ klasszisai). Olasz olimpiai bajnokok vitték tovább a lángot a diadalív és a cortinai kehely felé, a megtiszteltetés pedig, hogy meggyújtsa az olimpiai lángot, Milánóban Deborah Compagnoninak és Alberto Tombának, Cortina d'Ampezzóban pedig Sofia Goggiának jutott.