Saját nyugtalanságunkat azzal tompíthattuk a 20.35-re kiírt negyeddöntőnk előtt, hogy azt nézegettük, miként alakul a többi meccs a legjobb nyolc között.

Nos, a mi águnkon az enyhe favoritnak tartott Spanyolország ismét elmérte a formaidőzítését, és kikapott Horvátországtól, amivel nyomban eldőlt, hogy utóbbival folytatnák a mieink, ha nyernének este.

A másik ágon viszont a szerbek a jobbik formájukat hozva kiejtették a mindig szívós görögöket, és várták, hogy a szokatlan szárnyról az ugyancsak hullámzóan teljesítő Ausztrália vagy USA kerül melléjük – végül utóbbiak nyertek, ám csak szétlövésben.

Ezek után következett egy régi klasszikus, az olasz–magyar.

Gyakorlatilag rögtön emberhátrányos védekezéssel kezdtünk, ám jól ment, így a végén kiszorított helyzetből érkezett a labda, Vogel Soma önbizalomnövelőnek kitolta szögletre.

Odaát két támadás kellett a kaput találó lövéshez, de megérte a várakozás, hiszen Manhercz Krisztián irgalmatlan nagy gólt lőtt távolról, egységbe szervezve a hodályban szétszórt magyar szurkolókat.

Ha pedig ment messziről, miért ne ment volna közelebbről, avagy Manhercz elvállalta az első büntetőnket is, be is lőtte, azaz 2:40 után kettővel vezettünk.

Persze azonnal jött a válasz-ötméteres – joggal, jegyezzük meg –, ám Vogelnek nem olyan könnyű betalálni onnan, most sem sikerült, a labda keresztbevágódott mögötte a kapufáról.

Ezt később további jó bekkeléssel és blokkokkal fejeltük meg, így annak dacára sem csökkent az előnyünk, hogy elöl hamvába holtak az akciónk, még fórból is.

5:24 telt el, mire a fehér sapkások betaláltak, akkor is szerencsével, mert a kapufáról Vogel hátára, onnan a gólvonal mögé repült, majd libegett a labda, és még ezt is videózni kellett.

Manhercznek azonban mindegy volt, egy dadogós előny végén emberrel-könyökkel is kilőtte a hosszút, visszaállítva a kétlépéses távolságot.

Ezután belelendültek a parton állók is, egymásután három kontrát fújtak, amiből az olaszok tudtak góllal kilépni, majd a szemcsés videóképből megpróbálták kitalálni, történt-e ütés – nyilván nem sikerült, úgyhogy 3–2-es vezetéssel érkezett az első szünet.

Tartalmas negyed volt, annyi szent.

Irgalmatlan küzdelem folytatódott, cserélni is csak az oldalkötélnél lehetett. Aztán mindkét csapatnak akadt hat az öt elleni lefordulása, amit nem tudtak gólra váltani, így maradt a tüdőszaggató úszás.

Sajnos ebből is az olaszok törtek ki, pedig a blokk(ok) és Vogel Soma hárított, amíg csak tudott, mégis 3–3-as döntetlenre ugrott az állás 2:22-vel a nagyszünet előtt – legalábbis ezt hittük.

Mert közben a csapatkapitányunk, Jansik Szilárd arcára szilvaszínű monokli került...

…amit megint hosszú percekig videóztak, majd kihozták belőle, hogy igenis volt ütés.

Ezért Francesco Condemi piros lapot kapott, az olasz válogatott négyperces, gólnál sem lejáró emberhátrányt, a mienk pedig ötméterest – és mivel az egész az olasz egyenlítés előtt történt, visszavonták a harmadik góljukat, tehát Manhercz 3–2-es vezetésünknél állhatott oda az ötöshöz, miközben az olasz kispad őrjöngött.

Manhercz azért higgadtan belőtte, úgyhogy 3–3 helyett 4–2-re ugrottunk!

Sportági sajátosságként láthatóan a mieinket zavarta jobban a furcsa helyzet, az olaszok meg létszámhátrányban látványosan könnyen kaptak ítéleteket.

Ám ettől még többet is ki lehetett volna hozni a négyperces létszámfölényből, mintsem, hogy csökkenjen a gólelőnyünk, majd amint lejár a hosszú kiállítás, 4–4-re módosuljon az állás…

Sőt, miután az olaszok behergelték magukat, a honosított argentin Gonzalo Echenique is lőtt egy nagy gólt, amivel már ott volt az előny – kellett Varga Zsolt időkérése, illetve Vogel idegnyugtató bravúrjai a következő védekezésnél.

Ugyanakkor a támadásokkal volt a fő gond, mert a hírhedt ötös óta nem találtunk be – bezzeg Francesco Di Fulviónak sokkal pontosabban célzott, ráadásul kétszer is, azaz kétgólos hátrányban követtük az ellenfelet, mert legalább közben Zalánki Gergő 9:13 után megtörte a gólcsendet.

Rettenetes negyed volt ez, amin Zalánki javított még kicsit, úgyhogy mínusz eggyel fordultunk az utolsó játékrészre.

Elöl az ekkor négygólos Manhercz nyomába eredve Zalánki is célba küldte a harmadik bombáját, amivel 5:48-cal a vége előtt ismét döntetlenre álltunk, éppenséggel 8–8-ra.

Hátul pedig Vogel tartotta a frontot, újabb ötöst hárított, így időtlen-idők után a vezetésért támadhattunk, egy nagy kegyesen befújt kiállítás nyomán fórban – az meg kit érdekel, hogy Manhercz ötödikje már azon túl esett!

Persze messze nem végeztünk ezzel, hátramaradt 2:50. Utána 1:40-nél jött a hátrány, és a menetrendszerű olasz időkérés – meg sajnos a gól is.

Aztán 1:08-cal a vége előtt mi is megkaptuk a fórunkat, természetesen Varga Zsolt is időt kért azon melegében. Az este ismeretében nem meglepően Manherczre kijátszott figura azonban nem volt tökéletes, úgyhogy fordulhattak az olaszok – és Sandro Campagna egyenlő létszámnál is időt kért, hogy 0:39-cel a vége előtt, 21 másodpercnyi támadóidővel fújhassanak egyet az emberei.

Szerencsére fújtak persze a sajátjaink is, megszerezték a labdát, majd Varga Dénes és pont Jansik megúszhatott kettő az egyben, de Marco Di Lungo kifogta, jöhetett a szétlövés!

Az első párban Varga Dénes lövése a lécről vágódott le, majd Vogel védett, és ugyanígy a második körben is, miután Vámos Márton betalált és balkezes társa, Zalánki is, az olaszokban meg Nicholas Prsciutti tartotta a lelket, aki betalált, illetve Del Lungo, aki kiütötte Fekete ötösét.

Vogel eszén azonban nehéz túljárni e távolságról, Manhercznek pedig nem feladat, úgyhogy vérrel-verítékkel, de megvan az elődöntő!!!

VÍZILABDA
Férfiak, negyeddöntő
Olaszország–Magyarország 10–12 (2–3, 0–1, 5–2, 2–3; 1–3) – ötméteresekkel

VÉLEMÉNYEK

Jansik Szilárd: „A jobb szememre nem sokat látok, de nem könnyeztem meg a meccset, a könnyeket még tartogatom… Érzelmi hullámvasúton vagyok, mert a rendes játékidő végén eldönthettem volna, nagyon örülök, hogy megmentett a csapat, és ezért vagyunk nagybetűs csapat, mert ha valaki hibázik, a többiek kijavítják, ez fog minket előre repíteni. A csoportban is voltak hullámhegyek-völgyek, ezért összeültünk, és aztán felálltunk. Akkor kell igazán nagyot menni, amikor az egyenes kieséses szakasz van. Megtettük, és nagyon boldog vagyok, mégsem mosolygok, mert szédültem fél negyedet, de nem gond, vissza tudtam menni.

Szeretnénk minél gyorsabban regenerálódni, és az elődöntőben Horvátországgal találkozunk. Itt már mindenki körbevert mindenkit, kiesett a két csoportelső, a két csoportmásodik is, tényleg az a fontos, hogy a második héten fussuk a jó formát.”

Manhercz Krisztián: „Nagyon örülök, hogy a harmadik negyed után tudtunk váltani, és ötöspárbaj esetén megnyugtató, hogy Soma nálunk van, hiszen a rendes játékidőben is hárított két büntetőt. Ez a szív diadala volt: sokat beszélgettünk a csapattal, mert a szerbet kivéve egyik csoportmérkőzésen sem tudtuk azt a teljesítményt nyújtani, amit elvárnak tőlünk és mi is magunktól. A mai alapján viszont megérdemelten jutottunk az elődöntőbe.

Minden olyan meccsen, ahol van egy négyperces kiállítás, az fordulópontot jelent. Az olaszok játékát eleve nem kell bemutatni, de ezután pláne elkezdték a kiállításszerzést, amire nem is tudtunk megfelelően válaszolni. A harmadik negyed végére jutottunk el oda, hogy megnyugodjunk és ők is kihagyhjanak néhány fórt. A negyedikben tiszta lappal tudtunk nekiindulni, és örülök, hogy végül így alakult.”

Varga Dénes: „Nem volt szép mérkőzés, és nem is feltétlenül négyperces előny révén szeretnénk nyerni. Annak lehet örülni, hogy visszajöttünk és egyenlítettünk. Ha ebből a meccsből kell erőt meríteni, azt nehéz lenne, de abból lehet, hogy ott vagyunk a legjobb négy között. Ezt a sikert még ma le kell zárnunk, és holnaptól a horvátokkal foglalkozni.

Nagyon stabilan játszanak, amikor nyerünk ellenük, akkor rés van a pajzson: nem jól véd a kapus, kipontozódik egy kulcsjátékos vagy hasonló. A negyeddöntőben mintha egy másik horvát csapat játszott volna a csoportkörhöz képest.”

- - - - - - - - - -

Szurkolói Klub a Kopaszi-gáton!

A siker bennünk van! A Magyar Olimpiai Csapat szurkolói klubja július 26-án nyílt a Kopaszi-gáton a Kopaszi Kertben, ahol korábbi olimpiai bajnokok szakértő hozzászólásai színesítik az eleve izgalmas, magyar érdekeltségű sporteseményeket.

A MOB érdekes kerekasztal-beszélgetésekkel, izgalmas programokkal, a közös drukkolás élményével várja a rajongókat, ráadásul az olimpiáról hazatérő sportolók egy része is egyenesen a klubba jön, hogy itt számoljon be először első kézből az élményeikről.

Az eseményhez természetesen a Magyar Olimpiai Bizottság stratégiai partnerei is csatlakoznak – kísérő programokkal, extra élményekkel. A délutánok, esték házigazdája Fazekas Erzsébet és Léderer Ákos.

A Magyar Olimpiai Csapat szurkolói klubja a Kopaszi Kertben július 26. és augusztus 11. között tart nyitva minden nap 13.00 és 23.00 óra között.