Fókuszban Nanjing és Tokió a MOA 64. Vándorgyűlésén

Fókuszban Nanjing és Tokió a MOA 64. Vándorgyűlésén

2014. 09. 28.
Megosztás

A budakalászi Kós Károly Művelődési Házban rendezték a Magyar Olimpiai Akadémia 64. Vándorgyűlését szeptember 27-én. A résztvevők a tokiói és a nanjingi hősök előtt is tisztelegtek.

A termet zsúfolásig megtöltötték az olimpia barátok, köztük számos korábbi olimpiai bajnok és érmes sportoló, valamint a szlovák olimpiai körök tagjai.


A megnyitó alkalmából a Budakalászi Lenvirág és Lenvirág Kamara Táncegyüttes fiataljai ropták a táncot a színpadon, majd dr. Szakály Sándor, a MOA Tanács alelnöke nyitotta meg a vándorgyűlést.


Rogán László polgármester köszöntötte a megjelenteket, aki díszoklevelet vehetett át az alelnöktől.

Megérkezett a fiatalok olimpiájának legeredményesebb magyar sportolója is, Szilágyi Liliána, akit édesapja, a korábbi olimpikon úszó két edzés közötti pihenőjén hozta el az eseményre Turi György edző engedélyével.


A nanjingi ifjúsági olimpia történéseit kivetítve láthatták a megjelentek, majd Ali Csilla, a MOB nemzetközi főmunkatársa beszélgetett a kétszeres ifjúsági olimpiai bajnokkal. Liliána elmondta, nagyon hálás a sorsnak, hogy eljuthatott Nanjingba, és nincs olyan nap, hogy ne jutnának eszébe az ottani élmények. Arra a kérdésre, hogy kit tart példaképének, azt válaszolta, hogy nincs egy példaképe, hanem mindenki, aki őt körülveszi; szülei, testvére adnak számára követendő példákat. Az egész családjának, edzőjének köszöni eddigi eredményeit, s dolgozik tovább céljai eléréséhez. Nagy taps fogadta az úszótehetség szavait.


A nap másik kiemelkedő témája az 1964-es olimpia volt. Ezen az ötkarikás eseményen 10 arany-, 7 ezüst- és 5 bronzérmet nyertek sportolóink. Dr. Jakabházyné Mező Mária, a MOA főtitkára és dr. Printz János MOA Tanácstag beszélgetett Rejtő Ildikó, Juhász Katalin, Sákovicsné Dömölky Lídia, Ambrus Miklós, dr. Kausz István és Gelei József olimpiai bajnokokkal.

Rejtő Ildikó az egyéni döntőre visszaemlékezve elmondta, nem ő volt az esélyes, hanem a szovjet Gorohova, aki hamar elvérzett, így hárman maradtak holtversenyben, a német Mees, az olasz Ragno és ő egy körbeverés során. Minden kezdődött elölről, de már csak három résztvevővel. Az első asszóban magabiztosan ismét legyőzte az olaszt, de jött a hatalmas termetű német. "Egy perc sem telt el és 4:0-s győzelemmel hagytam el a pástot, s lettem olimpiai bajnok."

Ünnepelni és pihenni azonban nem sok idő maradt, mert másnap következett a csapatverseny, de erről már két bajnoktársa Juhász Katalin és Sákovicsné Dömölky Lídia beszélt.

„Nagy riválisunkkal, a szovjetekkel kerültünk szembe, akik már 7-6-ra is vezettek. Ráadásul addigra a találatarányunk is olyan gyenge lett, hogy rádöbbentünk: csak akkor lehetünk bajnokok, ha mindhárom hátralévő asszónkat megnyerjük. Rejtő Ildikó és Juhász Kati részsikere után következtem Sisova ellen, aki mindjárt 2-0-s vezetéssel indított. Az egyenlítést követően megint nála volt az előny, de én ekkor sem gondoltam arra, hogy veszíthetek. A csapatért és a szövetségi kapitány férjemért is vívtam, s meg is lett az óhajtott eredmény. Újabb egyenlítés után egylámpás tussal győztem. Később a két női tőr arany mellé begyűjtöttük Pézsa Tibor kard és a férfi párbajtőr csapat aranyérmét is, így a magyar vívósport máig legeredményesebb olimpiáját zártuk a már sajnos eltávozott Sákovics József szövetségi kapitányság vezérletével" - mondta Sákovicsné Dömölky Lidia.


Dr. Kausz István, aki párbajtőrözőként két olimpián szerepelt, visszavonulása után a magyar úszóválogatott vezető sportorvosaként több olimpián is részt vett. Szerinte az olimpiák családias hangulata az 1972-es játékok sajnálatos eseményei után nagyot változott.

Ambrus Miklós a torna második felében védhette a magyar csapat hálóját.

"Az utolsó szovjetek elleni mérkőzés életem egyik legemlékezetesebb meccse volt. Három góllal kellett nyernünk, és az utolsó negyed előtt 2:2 volt az állás. Szerencsére csapattársaim a befejező játékrészben csodálatos dolgokat műveltek. Fantasztikus érzés volt aranyérmet nyerni az olimpián, örömet szerezni a magyar embereknek."

Gelei József nem védhetett a csehek elleni döntőben.

"A románok elleni mérkőzésen megsérültem. A döntő előtt Lakat Károly mester megkérdezte, hogy tudom-e vállalni a mérkőzést. Én erre azt válaszoltam, van két jó kapusunk. Biztos vagyok abban, hogy ez a csapat megérdemli, hogy bajnok legyen. Inkább védjen Szentmihályi Antal, aki jó formában van. Esetleg miattam ne ússzon el a döntő. Lakat Károly hasonlóan vélekedett, s meg is lett az eredménye, 1952 után ismét olimpia bajnoki címet szereztünk labdarúgásban."

Az olimpiai történések után Győr Béla a két vándorgyűlés között elhunyt olimpikonokra emlékezett.

A Magyar Olimpiai Akadémia elismerésében részesült Hosszúné Bartha Etelka, a zuglói Hajós iskola igazgatója és Horváth Gyuláné, a MOB munkatársa is.

Végül Hajdúnánás képviselője jelentette be, hogy szeretettel várnak mindenkit a 2015 májusában rendezendő 65. Vándorgyűlésre.



A vándorgyűlésen részt vett a szlovák olimpiai körök népes delegációja, kiegészülve a vajdaság két képviselőjével.

A vendégek a Schieszl Vendéglő és Bórházban elköltött ebéd után Budakalász nevezetességeivel ismerkedtek, majd csatlakoztak a szüreti felvonulás programjához a polgármester kíséretében.


Vasárnap számukra tovább folytatódott a program, Budapest nevezetességeivel ismerkedtek meg, majd megtekintették a Farkasréti temetőben bajnokaink emlékhelyét. A program a Magyar Olimpiai Bizottság székházában zárult.


A vándorgyűlés értékét emelte a Magyar Olimpiai Sportmúzeum az olimpiákat bemutató kiállítása.

A vándorgyűlés ideje alatt a Magyar Posta elsőnapi bélyegzéssel várta a helyszínen az érdeklődőket.

(MOB, fotó: MOB/Szalmás Péter)