Sütő József Makón született, Apátfalván töltötte gyerekkorát, majd a család Budapestre költözött. Óbudán a Harisnyagyár atlétikai szakosztályában kezdett futni, majd 1957-ben a Vasasba igazolt. Nem követte az Iglói iskola résztávos edzésmódszereit, nem a pályán edzett, hanem a természetben, a hegyekben futott. 1963-ban nyert először országos bajnokságot maratoni futásban, egy év múlva pedig Tokióban a legnagyobb sikerét érte el, legjobbját hat perccel megjavítva ötödik lett. Azóta is ez a magyar futók legjobb olimpiai eredménye. 1969-ben elhagyta az országot, Svájcban telepedett le. 1988 óta az év egyik felét a Balatonnál, másikat Svájcban tölti. Jövőre tervezi, hogy az olimpia ötvenedik évfordulóján Tokióban futással emlékezik tragikus sorsú barátjára, a japán Tsubuyarára, aki 1964-ben bronzérmes volt.

Másik vendégünk Bérces Edit az ultrafutásról mesélt, a 100 és 200 km-es, a 24 és 48 órás, valamint a többnapos versenyek részleteiről és körülményeiről. Szerényen elhallgatta rendkívül sikeres pályafutása eredményeit, többek között világ- és Európa-bajnoki elsőségeit, világcsúcsait, a kétszer is elnyert „a világ legjobb ultrafutója” címet. Mindezek mellett a civil életben a Budapesti Gazdasági Főiskola docense, üzleti, gazdasági, pénzügyi és számviteli szaknyelvet oktat angolul, alkalmazott nyelvészetből doktorált, 14 nyelvű sport-szótárát az ultrafutók az egész világon használják.
Mindkét vendégünk beszámolóját nagy érdeklődéssel hallgattuk.

(Forrás: Ötkarika, fotó: Bódayné)