Gergely István számára szombaton elérkezik a búcsú ideje, a Honvéd kétszeres olimpiai bajnoka Szegeden utoljára áll be a kapuba profi mérkőzésen. A 37 éves vízilabdás úgy véli, a legjobb pillanatban hagyja abba, megannyi nagy sikerrel a háta mögött, számos új célt kitűzve maga elé.
- Mikor fogant meg benned a gondolat, hogy le kellene tenni a lantot?
- Már többször ott motoszkált a fejemben, hogy abba kellene hagyni, aztán a szezon előtt úgy döntöttem, mindenki akkor jár a legjobban, ha ez lesz az utolsó idényem a medencében.
- Mi mondatta azt veled, hogy eddig, ne tovább?
- Nem akartam megvárni, hogy azt érzékeltessék velem, most már ideje lenne kiülni a kispadra… Válogatott már nem leszek, tovább fejlődni nem tudok, hobbiszinten pedig nem lehet valaki vízilabdakapus: vagy teljesen odateszed magad, vagy szállj ki.
- Feltételezem, nem volt könnyű meghozni a döntést. Kikérted előtte bárkinek a véleményét, vagy csak tudattad a hozzád közel állókkal, mire jutottál?
- Inkább az utóbbi. Nem akartam, hogy bárki is érzelmi alapon befolyásoljon. Hideg fejjel, racionálisan kell az érveket végigvenni, és bizony beláttam, sokkal többet nyerek a visszavonulással, mint vesztek. Immár más feladatokra kell koncentrálnom, nem a profi pólózásra. Ettől függetlenül nagyon fog hiányozni, hogy hétről hétre medencébe ugorjak, de ezen mindenkinek át kell esnie előbb vagy utóbb.
- Benedek Tibor három olimpiai aranyérmet nyert, de azt mondja, az első volt számára a legkedvesebb. Te kétszer értél fel a csúcsra a játékokon: Athén vagy Peking áll közelebb a szívedhez?
- Peking. A második diadalt sokkal jobban a magaménak éreztem, sokkal többet tettem hozzá a végső győzelemhez. Természetesen az elsőnek is nagyon örültem, de akkor még éppen csak beválogattak, a honosításom is csak 2003-ban, azaz egy évvel az olimpia előtt zárult le.
- Legközelebb mikor ünnepelhet Magyarország olimpiai győzelmet vízilabdában? Sejtésed csak van, hiszen most is közel állsz a tűzhöz, kapusedzőként segíted Benedek Tibor szövetségi kapitányt.
- A magyar csapattól mindig az olimpiai arany az elvárás, és nem lesz ez másképp Rio de Janeiróban sem. A londoni olimpia a megszokottól gyengébben sikerült, ám azt megelőzően háromszor is győztünk, a régmúltban is komoly sikereket arattunk. Márpedig ilyen előzmények után természetes, hogy magasan van a léc.
- Nem nyomasztó, hogy a közelmúlt egyeduralma miatt mindig mindenki a magyar válogatottat akarja megverni?
- Ez hozzátartozik a versenysporthoz, együtt kell élni vele. Minden élsportolónak hozzá kell szoknia az állandó eredménykényszerhez. Inkább örüljünk neki, hogy a magyar közvéleményt ennyire elkényeztettük Kemény Dénes kapitánysága alatt.
- Többször nyilatkoztad, hogy hosszabb távon sem akarsz elszakadni a vízilabdától, ennek érdekében sportmenedzseri papírt szereztél, most pedig mesterképzésen veszel részt. Vannak szövetségi kapitányi ambícióid?
- Nem, az nem szerepel a terveim között, inkább sportvezetéssel foglalkoznék. Amúgy sem venném el jó barátom, Benedek Tibi kenyerét. Jól végzi a munkáját, maradjon csak a helyén. Kapusedzőként jelenleg tökéletesen illeszkedem a rendszerbe.
GERGELY ISTVÁN – NÉVJEGY:
Születési hely, idő: Dunaszerdahely (Szlovákia), 1976. augusztus 20.
Klubjai: KVP Komarno (-1994), Slávia UK Bratislava (1994-97), NCHZ Nováky (1997-99), RN Cagliari (1999-2000), CN Terrassa (2000-02), Honvéd (2002-14), Sliema (2012)
Válogatott: Szlovákia (1993-2002), Magyarország (2003-11)
Sikerei: 2x olimpiai bajnok (2004 Athén, 2008 Peking), világbajnok (2003 Barcelona), 2x világligagyőztes (2003 New York, 2004 Long Beach), 4x magyar bajnok (2003, 2004, 2005, 2006)
Díjak, elismerései: A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2004), A magyar bajnoki rájátszás legjobb játékosa (2005), A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2008), Honvédelemért (I. osztály – 2008)
(Czövek Oszkár)
Kapcsolódó cikk:
Elhalasztott végső búcsú