Ilyesfajta „repülőrajtot” mutatott be 2003-ban Gergely István, az egykori Domino Honvéd 201 centiméteres kapus-óriása, aki mögött akkor már 130 szlovák válogatott szereplés állt. A Dunaszerdahelyen született athéni és pekingi olimpiai bajnok ma a vízilabda szövetség elnökségi tagja, Benedek Tibor szövetégi kapitány segítőtársaként az idei VB-re készülő válogatott kapusedzője, emellett, vagy inkább e felett a Barcelonába készülő küldöttség „ezerfelé figyelő” csapatvezetője.

„Amíg a válogatott kapusaként „százfelé” kellett figyelnem, csapatvezetőként ugyanezt valójában „ezerfelé” tekintve kell megtennem, hiszen az én felelősségi körömbe tartozik többek között az utazás, a szállás és az étkezés feladatainak a megoldása, természetesen „válogatott” szinten. Mindig is sportvezető szerettem volna lenni, így ezt a mostani megbízatásomat a nagy célok felé vezető út igen fontos állomásának tekinthetem. Törekvéseim megvalósulásáért már eddig is sokat dolgoztam és tanultam. Sportmenedzseri és gazdálkodástudományi diplomán átvétele után jelenleg a Semmelweis Egyetem Phd hallgatójaként a doktori cím megszerzése a célom.” – nyilatkozta a 37. születésnapját augusztus 20-án ünneplő igazi sportember, aki a Magyar Vízilabda Szövetség elnöki tisztéért folyó páros versenyben a későbbi befutó Dr. Kemény Dénessel szemben is bátran megméretette magát.

Gergely István nyolc évig erősítette a magyar válogatottat, amelynek színeiben az olimpiai duplázáson kívül két Világliga-győztes gárdában is helyet kapott. A 2013-as esztendő a nagy fordulat évének számít az életében, éppen egy évtizeddel az után, hogy Barcelonában világbajnok lett.

„ Olyan ez, mintha egy világhírű rendező keze lenne benne a mostani dramaturgiában. Pont tíz éve hívott meg Dénes a válogatottba, és azt a repülőrajtot soha nem fogom elfelejteni. Hasonló premiert kívánok egykori sikerem színhelyén a megújult csapat tagjainak, akiknek csapatvezetőként minden búját-baját igyekszem majd boszorkányos gyorsasággal megoldani. Újonc vagyok ebben a szerepkörben, a bakizás eshetőségét tehát nem lehet teljesen kizárni, de úgy gondolom, hogy a felkészültségemmel és az önbizalmammal nincs hiba. Biztatást jelent a számomra a játékosok, de úgy is mondhatom, hogy az egykori játszótársak teljes bizalma, akik kellő intelligenciával vették tudomásul, hogy már a „másik oldalon” állok, de így is velük és értük vagyok. Csak azért bánkódok, hogy a szokásos csapat-bulikra már nem járhatok el, ugyanis sportvezetőként azért illő a megfelelő távolságot tartani. Szeretnék jó vezetőjük lenni, és mielőbb megtanulni, hogy néha tudni kell nemet is mondani. Ha ezt egy vezető nem tudja megtenni, akkor könnyen elveszhet az apró gondok orvoslásának tengerében, és előfordulhat, hogy a sokkal nagyobbak elkerülik a figyelmét…”

Nincs a világon még egy olyan válogatott, amelynek a szövetségi kapitánya és a csapatvezető-kapusedzője is olimpiai bajnok lenne, ráadásul úgy, hogy a „főnök” Benedek Tibor három, Gergely István pedig két ötkarikás aranyéremmel büszkélkedhet.

„Mind a ketten azért szorgoskodunk, hogy a tudásunkat mielőbb és minél hatékonyabban át tudjuk adni azoknak, akik a nyomunkba léptek és nagy célok megvalósításáért fogtak össze. Szépen haladnak a fiúk és szerintem mi is egyre inkább megfelelünk a várakozásoknak. Tibivel egykor együtt és egymás ellen is nagy csatákat vívtunk, a csúcsok csúcsait is megjártuk. A nagy sorozat egyik legszebb állomása az volt, amikor együtt nyertük meg a klubcsapatok legrangosabb tornáját. Nagy része volt abban a sikerben a névadó főtámogató T-Mobile-nak, és még azt is kimondhatom, hogy sokáig arra az elit csapatra épült az a magyar válogatott, amelyik előbb Athénban, aztán Pekingben is aranyérmet nyert!”

Nehéz kideríteni, hogy az eltökéltségéről és a szorgalmáról mindig is híres Gergely Istvánnak vajon mikor jut ideje a pihenésre, mert az említett szerepkörök betöltése mellett a szövetség TAO bizottságának és a Honvéd Sportegyesület elnökségének is a tagja, a tanulmányi kötelességeinek teljesítéséről nem is beszélve. Erről azt mondja, hogy a dolgok összefüggenek, aki még többre vágyik, annak keményen dolgoznia kell és közben sok mindenről le is mondania.

(Forrás: Telekom Sporthír Szolgálat – Szalay Péter)