A magyar sport egyik erősségét jelentik a hagyományai, amire építkezik. Mondhatunk akármit, a ma bajnokainak is az elődök taposták ki az ösvényt, melyen elindultak. Jól tudja ezt Szalay Miklós olimpiai bajnok labdarúgónk is, hiszen két igazi legenda is hatással volt pályafutására.
Még a középiskola padjait koptatta Szalay, amikor bekerült a korosztályos válogatottba, mindezt úgy, hogy nem volt igazolt focista. Iskolai tanára, Szabó Géza bíztatta, vegye komolyabban az edzéseket, majd csakhamar bekerült az SSE NB III-as felnőtt csapatába is. Mikor a salgótarjániak az Ózdi Kohász NB II-es gárdájával játszottak egy barátságos mérkőzést, Jancsó Sándor edző a második félidőre becserélte hősünket, akár csak a népmesékben, ugyanis ezt a mérkőzést történetesen megtekintette a „Fekete párduc”, Grosics Gyula, aki akkoriban a SBTC NB I-es csapatának az edzője volt, és kiadta a szakosztályvezetésnek, hogy ezt a fiút szerezzék meg neki. Így Szalay Miklós csakhamar első osztályú focista lett, kisvártatva pedig a nemzeti tizenegybe is bekerült. Huszonkét éves volt, amikor a válogatottal részt vett a mexikóvárosi olimpián, ahonnan aranyéremmel a nyakában tért haza.
1972-ben szerepelt újra a válogatottban, egy brazíliai túrán, ahol a spanyolok ellen léptek pályára. És ha már Spanyolország, Szalay Miklós élete első igazi futballcipőjét Kubala Lászlótól kapta, amire elmondása szerint jobban vigyázott, mint a szeme fényére.
Sajnos pályafutása nem tartott sokáig egy vesebetegség miatt, így 1974-ben hivatalosan is visszavonult az élsporttól, később edzőként dolgozott, majd testnevelő tanárként nevelte a mozgás és a sport szeretetére diákjait. A MOB és az olimpiai akadémia rendezvényein, ha csak teheti, részt vesz.
Szalay Miklós a napokban ünnepelte 75. születésnapját, és mondhatjuk jó egészségnek örvend, az Isten éltesse még sokáig!
(Forrás: nogradsport, fourfourtwo.hu; fotó: MOB/Molnár Ádám, MTI/Petrovits László)