Sajnálom, hogy nem a legutóbbi vb-n született meg az ezüstérem, mert az azt jelentené, hogy párizsi kvalifikáció. Mennyire nehéz helyzet, hogy a kvóta nincs meg – még?

Hazai közönség előtt elérni azt az eredményt, az életem élménye marad, de nyilván az olimpiai részvétel és érmek az, amiért mindenki küzd. Azt gondolom, egyébként nagyon reális az esély, hogy kijussunk a párizsi olimpiára, az előző időszakban is meg tudtuk szerezni azt a kvótát, ha kellett nagyon kemény kvalifikációs tornán harcoltuk ki. Kitűzött célunk volt, hogy a januári Eb-n megszerezzük a kvótát, de a külső körülmények miatt – az izraeli konfliktus miatt – ez most változik, bizonytalanná vált, de bízom benne, ha más helyszínen is, de meg lesz a lehetőség a kvótaszerzésre, plusz ott lesz még a világbajnokság is. Egy dolgot tehetünk: gőzerővel készülünk reggeltől estig, és készen álljunk arra, hogy meglegyen az a kvóta.

Hazai vébé-ezüst vagy olimpiai bronz? Melyik a szebb?

Mindkettő szép. Az olimpia az olimpia, abba nem lehet belekötni. Egy olimpiai éremmel egy álom teljesül be. Remélem, a bronz bemelegítésnek jó volt. Egyébként iszonyatos munka van egy sportolónak abban, hogy kijusson az olimpiára, és ezt a helyén kell tudni értékelni. Azonban az olimpiai arany, mint cél, az nem tűnik el. A vébé-ezüstöt sem lehet elfelejteni, amit itthon nyertünk. Két hétig sztárként éreztük magunkat, felismertek, közös fényképet és autogramot kértek tőlünk, megtapsoltak. Ezzel szemben az olimpián üres lelátó volt. Nem lehet összehasonlítani a kettőt. Nem tudok választani, megmondom őszintén. Remélem, helyezésben tudunk előrébb lépni.

Gréta édesapja Gurisatti Gyula világbajnok búvárúszó, para sportlövő, aki 1999-ben térd alatt vesztette el lábait egy balesetben. A pólós beszél a családi kötődéseiről, nyári házasságkötéséről, saját ruhamárkájáról, illetve arról, hogyan élte meg, amikor közel másfél évtized dunaújvárosi lét után az FTC-be igazolt.

A teljes beszélgetés az alábbi MOBcastban megtekinthető.