Szakmaiság, elhivatottság, kitartás. Ezekkel a szavakkal lehetne talán legjobban jellemezni az 1960. szeptember 3-án Budapesten világra jött Rajna Andrást, aki nem lenne ma az, aki, ha nincs a kajakozás, de bizton állíthatjuk, a honi kajaksport sem tartana ma nélküle ott, ahol.

A teljes pályafutását az MTK színeiben végigevező sportoló közel másfél évtizedig tartozott sportága közvetlen élvonalába, hiszen már az 1983-as tamperei világbajnokságról is ezüstéremmel tért haza, 1996-ban pedig – amikor elbúcsúzott a nemzetközi versenyektől – még mindig képes volt a legmagasabb szinten teljesíteni, amit jól bizonyít sportkarrierjének legkiemelkedőbb eredménye, az atlantai olimpia második helyezése.

És, hogy mi történt még Rajna András eseménydús sportpályafutása során?

Eleinte rendre 500 méteren szállította az eredményeket, méghozzá párosban versenyezve, jó néhány szép eredmény fűződik a nevéhez kettesben lapátolva. A teljesség igénye nélkül két világbajnoki ezüstérem, a már említett bronz Finnországból és megannyi döntős szereplés világversenyeken.

És ha már páros. Rajna András három olimpián szerepelt, első kettő alkalmával kajak kettes 1000 méteren méretett meg. Mindkétszer döntőbe jutott.

1988-ban Szöulban Helyi Tiborral párban egy szenzációs izgalmakat és végül a remekül hajrázó német egység győzelmét hozó fináléban zártak az utolsó, kilencedik helyen.

Második nekifutásra Barcelonában aztán Sydney későbbi olimpiai bronzérmesével, Bártfai Krisztiánnal próbáltak szerencsét, és bár valamivel közelebb férkőztek az élmezőnyhöz, mint a négy évvel korábbi duó, az érmes helyezések sorsába ezúttal sem tudtak beleszólni, így a hatodik helyen szakították át a képzeletbeli célszalagot.

Így érkezett el 1996 és az atlantai olimpia, ahol a Csipes Ferenc, Adrovicz Attila, Horváth Gábor, Rajna András négyes nem titkos éremesélyesként állt rajthoz az 1000 méteres kajakdöntőben. A mieink nem is kapták el rosszul a rajtot, olyannyira, hogy a magyar hajónak féltávnál még jó másfél méternyi előnye volt a kitartóan lapátoló német négyes előtt. 750 méternél aztán már érezni lehetett, hogy fogy a levegő, savasodnak az izmok, így a végére már nem maradt válaszunk a német egység félelmetes hajrájára, a vége ezüstérem lett. A dobogón még érthetően el voltak szontyolodva a második helyezett magyar csapat tagjai, később már képesek voltak a helyén kezelni a sikert. Már csak azért is, mert 1988-tól 2004-ig az 1000 méteres távon versenyző férfi magyar kajaknégyes mindig éremmel tért haza az ötkarikás játékokról, a három arany és két ezüst megszerzése zsinórban pedig kétségkívül óriási fegyvertény. Az atlantai ezüstéremmel Rajna András egyike lett az MTK 32 olimpiai ezüstérmesének. Ez volt Rajna utolsó nagy versenye, amellyel feltette a koronát az egyébként is megsüvegelendő pályafutására.

Nem volt kérdés, hogy visszavonulása után is szeretett sportága közelében marad. Szakmai munkája pedig talán még aktív sportolói eredményeit is felülmúlja. Az MTK kajakszakosztályának szakmai igazgatójaként olyan megkerülhetetlen edzőegyéniségekkel dolgozott együtt, mint Fábiánné Rozsnyói Katalin, Wichmann Tamás vagy éppen Kőbán Rita. Vezetésével az MTK a sportág központi szakmai műhelye maradt.

Kitűnő munkájára pedig nem csupán a kék-fehér egyesületnél, hanem most már országos szinten is számítanak, amit jól mutat, hogy 2017-ben beválasztották a Magyar Kajak-Kenu Szövetség Sportfejlesztési Bizottságába, illetve tevékenykedik a szövetség Stratégiai Bizottságának szakmai meghívottjaként is.

Fontos számára az ifjúság sportra nevelése is, szerinte a testmozgásnak olyan rutinná kellene válnia, mint a reggeli fogmosásnak, éppen ezért hozták létre társaival a 6-14 éves gyermekek számára sportágválasztási tanácsadást nyújtó és táborokat szervező Sport Navigátort.

Rajna András ma 60 éves. Isten éltesse!

(MOB-összeállítás; Képek: MTI)