Szombaton és vasárnap rendezik a Mező Ferenc Szellemi Diákolimpia országos döntőit. Az első napon nyolc gimnáziumi csapat mérkőzött a diákolimpiai bajnoki címért. Első feladatként, Balogh Gábor, a Magyar Diáksport Szövetség elnöke, olimpiai ezüstérmes, világbajnok öttusázó köszöntője után a versenyzőknek az 1964-es olimpia sztárjaival kellett villáminterjúkat készíteni.
Az olimpiai bajnok labdarúgó Ihász Kálmán, Gelei József és Szentmihályi Antal, a bajnok párbajtőrcsapat tagja, Bárány Árpád, a vízilabdában győztes dr. Bodnár András és dr. Kárpáti György, valamint a gerelyhajításban ezüstérmes Antal Márta és Kulcsár Gergely nagy lelkesedéssel válaszoltak a rendkívül felkészült fiatalok kérdéseire.
Herman Ottó Gimnázium (Miskolc): „Hogyan került sportága közelébe?”
Szentmihályi Antal: „Gyerekkoromban a bátyám társaságával mindig kijártuk a grundra. Négy évvel fiatalabb voltam, mint a többiek, ezért állandóan engem küldtek a kapuba.”
Kós Károly Építőipari Szakközépiskola (Miskolc): „Évek távlatából hogyan ítéli meg az elért eredményt?”
Dr. Bodnár András: „Tulajdonképpen, aki kikerül az olimpiára, akár csapatban, akár egyéniben, annak mindenképp az első hely a legjobb. Nem könnyen, de nekünk sikerült elcsípni a bajnoki címet. Két meccset ki is emelnék. Az egyik a jugoszlávok elleni mérkőzés, ahol úgy emlékszem, hogy Szepesi György fordítva közvetítette a viadalt, azt hitte, hogy mi vagyunk a fehér sapkások. A másik pedig természetesen a döntő és az emlékezetes Dömötör-gól.”
Nagy Lajos Gimnázium (Szombathely): „Milyen volt az olimpiai falu hangulata?”
Bárány Árpád: „A mostanihoz képest sokkal családiasabb és nyugodtabb. Nagyon jól éreztük magunkat, kerékpárral jöttünk-mentünk a faluban és természetesen kipróbáltuk a szórakozóhelyeket is.”
Boronkay György Műszaki Szakközépiskola és Gimnázium (Vác): „Hogyan került kapcsolatba a gerelyhajítással?”
Kulcsár Gergely: „Vácon nem volt atlétikai szakosztály, ezért feljöttem Budapestre egy próbaedzésre. Valójában az ugróedzőt kerestem, távolba 6,3, magasba pedig 1,7 méter körül ugrottam. De szerencsére, utólag mondhatom, nem volt ott az ugró-, csak a dobóedző. Ő érdeklődött, hogy dobtam-e már gerelyt. Azelőtt gránátdobásban országos bajnokságot nyertem, de a gerelyt sosem próbáltam. Elsőre 35 métert sikerült dobnom.”
Volt, aki kérdéseivel, de olyan is volt, aki stílusával hengerelte le az érdeklődőket. A pécsi Janus Pannonius Gimnázium tanulója például úgy készítette az interjút, mintha dr. Kárpáti György éppen abban a pillanatban szállt volna ki a medencéből, miután csapatával megnyerte a tokiói olimpia döntőjét. A versenyzők tehát igazán sikeres első kört tudhattak magukénak.
„Köszönöm szépen a szót Budapestnek, innen Tokióból jelentkezem, és sok szeretettel köszöntök minden rádióhallgatót! Épp ebben a pillanatban mászott ki az olimpiai bajnok magyar vízilabda csapat! Hihetetlen mérkőzésen 5:2-re megverték a szovjeteket, így olimpiai bajnok Magyarország! Mellettem áll Kárpáti György, a győztes csapat tagja. Őt kérdezem most: Kedves György, hogy gondolod, mekkora eredmény ez most Magyarországnak?”
„Nagy eredmény volt! Ez volt nekem a negyedik olimpiám, a tokiói, és ennek az utolsó mérkőzése volt a szovjet meccs, ahol 4:2-nél még a jugoszlávok voltak az olimpiai bajnokok, 5:2-nél, hála isten, már mi, és az lett a végeredmény.”
„Még csak 29 éves, szemtelenül fiatal! Mit gondol, visszavonul az olimpia után?”
„A tokiói után gondolkoztam rajta, hogy még tovább játszom, de már a negyedik olimpiám volt! 16 éves koromban, kis szerencsével, de bekerültem az ’52-es aranycsapatba, úgyhogy a 4 olimpia azt hiszem, hogy még súlyra is elég volt.”
(MOB/Bartus Evelin, fotó: MOB/Kovács Anikó)