Világbajnok párbajtőrözőnk, Siklósi Gergely saját bevallása szerint is szinte kirobbant a karanténból és meg sem állt az ország északkeleti csücskéig. Válogatott társával, az ifjúsági olimpiai bajnok Esztergályos Patrikkal és egy lakóautóval nyakukba vették a régiót, mi pedig megkértük Gergőt, meséljen erről a road trip-ről.

Mi késztetett titeket Patrikkal, hogy nekivágjatok Északkelet-Magyarországnak?

Az edzéseket felfüggesztették a koronavírus miatt, így amikor én kiszabadultam a karanténból, nagyon jó érzés volt, hogy mehetek ide-oda. Patrik a szülinapomra adta ezt a lakókocsis túrát, hogy felfedezzük vele kicsit Magyarországot.

Miért éppen ezt a régiót választottátok?

Balatoni srác vagyok, sokat járok arra, az ország keleti felén pedig nem igazán. Ha mentünk, akkor is verseny miatt, és nem tudtuk élvezni rendesen a régió adottságait.
Patrik is inkább keletre akart menni, így nem is nagyon gondolkoztunk rajta.

Hány napig tartott a kalandozás?

Csütörtök reggel indultunk, és vasárnap este hét órakor értünk Budapestre.

Milyen volt ennyi napon keresztül összezárva lenni egy lakóautóban?

Az első két nap nagyon könnyedén ment, a tervezett utunk minden állomásán megálltunk, és szinte pontosan érkeztünk mindenhova. Mi régóta állandó szobatársak vagyunk, így nem volt ez másképp mint egy edzőtábori szobában. Ismerjük egymást, jól kijövünk, és semmi probléma nem akadt. Szűknek nem tudnám nevezni ezt a lakóautót, mert két külön ágyban aludtunk, és még én is jól elfértem a 191 centis magasságommal.

Melyik volt a legemlékezetesebb pillanata az útnak?

Az első este letáboroztunk egy mezőn, tüzet raktunk, húst sütöttünk, szerencsénkre minden oldalról hallottuk a szarvasbőgést, ami nagyon érdekes élmény volt!
Majd ezután jött a legérdekesebb pillanat, mert jött egy autó az erdőből, és szinte biztosak voltunk abban, hogy hozzánk érkezik. Bevallom este fél 11-kor kicsit aggódtam, hogy ki fog kiszállni az autóból, de szerencsénkre a falu fiatal vadőre volt, aki érdeklődött, hogy épp mit csinálunk itt. Érdekesen nézett ránk, de mondta hogy bátrak vagyunk és jófejek. Utólag kár, hogy nem csináltunk képet, de innen is üdvözlöm a zubogyi vadőr urat!

Ha egy pozitívumot – nem, nem teszt eredményt ? – kéne mondanod, mit emelnél ki?

Rengeteg szép helyet láttunk, ez a legnagyobb pozitívum, a felfedezés élménye és a jó érzéssel való hazatérés egy pár napos nyaralássá változtatta ezt a hétvégét.

Ha most vágnátok útnak, másként csinálnál valamit?

Többet olvasnék utána az adott helyeknek, mert a Megyer-hegyi tengerszemnél tudtunk volna Via Ferrata hegymászást teljesíteni, de ezt nem tudtuk, így amikor odaértünk és megláttuk, azt gondoltuk, hogy ezt jó lett volna végigmászni.

Terveztek még ilyen utat országhatáron innen és túl? Ha igen, hova vinne a lakóbuszotok?

Tervezünk, de nem a közeljövőben, a következő években, adott esetben egy hosszabb görögországi körútra mennénk egy barátunkkal kiegészülve, de ez még a jövő zenéje.

Szeptember elején derült ki, hogy te is egyike vagy a koronavírussal fertőzött válogatott párbajtőrözőknek. Hogyan élted meg a kötelező karantént?

Az első napokat pihenésként, aztán rá kellett jönnöm, hogy csak pihenni magában nem jó, és sokkal aktívabban töltöttem utána ezeket a „szabadnapokat”. De egyedül voltam, sokat telefonáltam a családdal, barátokkal, alapvetően jól kezeltem.

Mik a terveid a következő időszakra?

A kivizsgálások után visszatérni a megszokott edzésekhez, az ismert rutinhoz, és az első versenyen elindulni, bármilyen formában is leszek. Az igazat megvallva bármit megtennék egy külföldi vívóversenyért jelen pillanatban.

Addig is, ameddig újra utazhattok, mivel tudod motiválni magad ebben a fura időszakban?

Vannak nehezebb napok, amikor nem találok motivációt, de ez bárkivel előfordul, ha nem tud edzeni, vagy adott esetben még nem engedik… Ilyenkor önfejlesztéssel foglalkozom leginkább, próbálok tudatosabban élni, és szeretek ezekről beszélni a barátaimmal. De sokszor gondolok a versenyekre és a feladatokra amik előttem állnak, ezeket pedig egyre közelebbinek érzem, így amikor sürgetem magam, a motiváció is előbukkan.

(Képek: Siklósi Gergely)