Dusev-Janics Natasa nem csak kiharcolni akarja a részvételét a milánói világbajnokságon, hanem a legtöbbet szeretné kihozni az augusztusi olimpiai kvalifikációs versenyből. Ennél is konkrétabban: hiszi, hogy - a műtétje és a hosszú távolléte után - egyesben vagy kettesben, vagy mindkét számában még aranyérmes is lehet. Mexikóban egyszer sem tesztelték, itthon már az első edzésén megkapta a doppingvizsgálatot.
„Ott a helyem Milánóban! Úgy fogok elrajtolni, ahogy eddig mindig. Nekem sohasem a második vagy a harmadik hely megszerzése volt a célom. Nem fogok kétségbe esni és csapot-papot otthagyni, ha szoros versenyben kikapok, de akkor is lesz néhány rossz napom. Egy ideig az egész világra haragudni fogok, de főképpen önmagamra, aztán viszont leszegett fejjel és „ezerrel”menni fogok tovább azon a rögös úton, aminek a végállomása álmaim szerint csak Rio lehet. Az ötödik olimpiámról nem akarok lemondani!” – hangzott a 33. születésnapja előtt álló háromszoros olimpiai bajnok célmeghatározása.
Ott folytatja, ahol abbahagyta
Gerincműtétje miatt az egész tavalyi versenyévadjáról le kellett mondania. Az utolsó nagy versenye a 2013-as duisburgi világbajnokság volt, ahol a 4x200-as váltó tagjaként aranyérmes lett, párban Kovács Katalinnal pedig második a K-2 500 méteren. Egyéni indulóként viszont a 200 méteres „sprint” végén az ötödik hellyel kellett megelégednie. Május 22-én magyar válogatottként térhet vissza Duisburgba, és próbálhatja ki magát a Világkupa verseny a 200-as és az 500-as számaiban.
„Jó lesz arra ez a verseny, hogy felfrissítsem az emlékezetemet, olyan ingereket kapjak, amelyek felpörgetnek és a harci szellemet is előhozzák belőlem – mondta a Telekom Sporthír Szolgálat munkatársának. - Két héttel Duisburg után aztán még komolyabbra fordulnak a dolgok Szegeden, az első válogatón. Már most szaporábban ver a szíven, ha arra gondolok, hogy egy világbajnoki döntőre való ellenfél vár majd rám, de szerintem ők sem tudják majd kiverni a fejükből, hogy Natasa visszatért közéjük.”
Az ellenőrök nem vártak ki
Tavaly a moszkvai világbajnokság után kerekedett fel, és költözött a családjával Mexikóba. Fél éves távollétet terveztek, amit aztán három hónappal meghosszabbítottak.
„A messzi távolban két dolognak örültem nagyon. Először is annak, hogy Mexikóban egyszer sem fáztam. Komolyabban: a férjem állást kapott, tehetséges versenyzőkkel foglalkozhatott, és most végre családfenntartónak érezhette magát. Az ő boldogsága engem is boldoggá tett. Kislányunk, a már 3 és fél éves Milana viszont hazaérkezése óta egy kicsit meg van zavarodva, mert az anyukám szerbül feltett kérdéseire spanyolul próbál válaszolni, és még nagyobb lesz a káosz, ha majd magyarul fogják megszólítani.”
Hogy hogy nem, Mexikóban egyetlen helyi vagy WADA ellenőr sem kereste fel, noha ott is indult versenyeken, az edzéseken pedig a válogatott legjobb versenyzőivel, és még a nők tempójában evező férfi kenuzókkal is együtt gyakorlatozott.
„Amint hazaértem, azonnal megkaptam az első doppingellenőrzést: az első itthoni napon, az első edzésemen. Nem lepődtem meg és nem is volt mitől tartanom. Én kizárólag az engedélyezett táplálék kiegészítőkkel élek, amiket Szegeden már be is szereztem, mert mindent azokból, amim volt, Mexikóban hagytam.”
Úgy érzi, hogy szinte mindenben jobb, mint a 2013-as világbajnokság előtt. A műtétje után sokáig az okozta a gondot, hogy fokozatosan terhelje, meg óvja is magát a baj kiújulásától. A vágtafutás kivételével már minden feladat teljesítését bátran vállalja, ami pedig az első „élet-halál” 200-as versenyét illeti, arra sem kell már sokáig várakoznia.
(Telekom Sporthír Szolgálat/Szalay Péter, fotó: MOB/Kovács Anikó)