Jansik Szilárd olimpiai bronzérmes, világ- és Európa-bajnok, az FTC-vel magyar bajnok vízilabdázó, a válogatott csapatkapitánya. A Magyar Olimpiai Bizottság, a Team Hungary hetente jelentkező podcastjának harmadik felvonásában az olimpikon pólóst tanulmányairól, sérüléséről, a válogatottban betöltött szerepéről, olimpiai célokról Szabó Szilárd kérdezi. A MOBCast az Allianz támogatásával jött létre.
Mit adott neked Fukuoka, a világbajnoki cím? Lett-e egy másik Jansik Szilárd azáltal, hogy világbajnok lett?
Lehet, hogy még ne esett le, hiszen nem sok idő telt el azóta. Az edzéshelyszínünkön a Népligetben kint van egy óriásplakáton a kilenc fradista a csapatból, így minden nap szembesülök vele, hogy a világbajnok csapat tagja vagyok. Ilyenkor meglepődöm, hogy ’ez én lennék’?... A nagyokon nőttünk fel. Hat éves voltam, amikor kétezerben először olimpia bajnok lett a magyar vízilabda-válogatott. Majd tíz, amikor újra, és így tovább; folyamatosan ott ültem a tv előtt. Ahogy nőttem, és tudatosult bennem, hogy miről is van szó, közben fokozatosan alakult ki bennem a víz szeretete, megtanultam a vízben labdázni, rájöttem, hogy ez nagyon jó dolog, amit ők elérnek. Akkor kitűztem célnak, hogy én is legyek olimpiai bajnok. De tudtam, hogy ez nem annyira egyszerű, rengetek kis lépcsőt kell átlépni. Amikor ’profi’ lettem, és reális esély volt, hogy válogatott legyek, azt tűztem ki, hogy minden világeseményen legyen érmem. Az olimpiai bronzérem megvan, ami a ’kis álmom’, világbajnoki és Európa-bajnoki cím megvan, de nem szeretnék megállni, szeretném, hogy olimpián is meglegyen az arany.
Mit dolgoztál ezért a pályafutásért? A munka számodra mit jelent?
A munka mindent jelent, mindent annak köszönhetek. Hat éves koromban egy kisvárosban, Cegléden kezdtem el úszni, egy betonmedencében, ahol még fedett uszoda sem volt, a hóban is mezítláb szaladgáltunk. Ez biztos, hogy adott egy kis pluszt. Ma már a feltételekkel el vannak kényeztetve a mai fiatalok. Ahogy ment előre az idő, látszott, hogy nem vagyok ügyetlen. Jó volt labdázni, közösséghez tartozni. Jó érzés volt a mérkőzéseken gólt lőni, folyamatosan alakult ki, hogy ebből lehet több is. Akkor még távoli volt a siker, ez most már 23 éve, de hál’ Istennek lett ’több’. Nagyon sokat a munkának köszönhetek.
Jansik Szilárd a podcastban beszél arról, hogy sérülése, a nyaki porckorongsérve után hogyan épült fel, milyen a kapcsolata edzőjével, Varga Zsolttal, mennyire sikerorientált a válogatott, hogyan éli meg azt, hogy ő a válogatott csapatkapitánya - és természetesen olimpiáról.
A teljes beszélgetés az alábbi MOBcastban megtekinthető.