Szomorú közjáték vezette fel a mérkőzést: a ráúszást követően a nézők és a játékosok egyperces néma csenddel adóztak a 85 éves korában elhunyt legenda, Gyarmati Dezső emléke előtt.

A horvátok elleni vesztes elődöntőt (13–10) követően nagyon nem jól kezdődött számunkra a bronzmeccs, hiszen a szerbek négy góllal megléptek az első negyedben. Még az első szünet előtt szépítettünk ugyan, de egy szerb védelem soha nem arról híres, hogy könnyű szétlőni. A vesztes elődöntőjükben mindösszesen öt gólt kaptak az olaszoktól, és összesen lőttek nekik csupán annyit, mint nekünk egy negyed alatt (1–4).

Hatalmas rohamra indult a magyar válogatott, ennek meg is lett az eredménye. Az immár felnőtt világbajnok Bedő Krisztián használt ki egy fórt, majd példáját követve a társak is sorra dobták a gólokat, így a hajrára már utolértük az ellent, amely azért egygólos előnnyel vonulhatott a nagyszünetre, ami viszont számunkra lényegesen biztatóbb folytatást sejtetett, mint a nyitány (8–9).

A második negyed nyílt adok-kapokját követően a harmadik játékrészben a védekezések kerültek előtérbe, és picit a korábbi nagy lendület is visszaütött. Ebből a szerbek jöttek ki jobban, akik a felvonás elején két gólt tettek hozzá az előnyükhöz, így újfent elléptek, és háromgólos előnnyel várhatták a negyedik negyedet (8–11).

A többihez hasonlóan a negyedik játékrészben is mi hoztuk el a labdát, gólt viszont a szerbeknek sikerült szerezniük, ismét egy duplát. Fiataljainknak újból mínusz ötről kellett küzdeniük, és a negyedet ugyan sikerült ikszre hozniuk, végül háromgólos vereséget szenvedtek (10–13).

A mérkőzés után a waterpolo.hu szerkesztői beszélgettek Horkai György szövetségi kapitánnyal.

- Ha valami szépre akarunk emlékezni a mai napról, azt mondhatjuk, kevés csapat van, amelyik képes egy negyed alatt hét gólt lőni a szerbeknek…

"Hát, igen, ez így van... Ugyanakkor most, hogy leülepedett már kicsit a mérkőzés, és belenéztem a döntőbe, azt mondhatom: mi előreléptünk azzal, hogy bekerültünk a legjobb négy közé, viszont a másik három csapat jobb nálunk, egyértelműen előrébb tartanak. Sokat fejlődtünk, ez jó, ám alapvetően nem történt igazságtalanság azzal, hogy a szerbek, a horvátok és az olaszok előttünk végeztek."

- Mi az, amiben jobbak nálunk? Az egyes posztokon erősebbek, netán csapatjátékban?

"Bizonyos posztokon erősebbek, és természetesen szervezettség, taktikai formációk terén is jobbak. Mindennek azonban elsősorban a képzési rendszer az oka: mi ebben vagyunk a leginkább lemaradva. Elég régóta mondom, legalább öt év a hátrányunk. Az alapképzésen változtatni kell, mert ha ezt nem látjuk be, erre nem vagyunk hajlandóak, akkor nagy bajban leszünk. Egyik pillanatról a másikra természetesen nem lehet megoldást találni, a teljes vertikumban módosításokra van szükség – ezért is született nemrég egy nagy anyag az utánpótlás-képzés alapjairól. Nem tudom, milyen mértékben használják majd, de az biztos, hogy fontos volna új alapokra helyezni sok mindent. A jelenlegi lemaradásunknak ez az oka, ezen kár is vitatkozni."

- Ugyanakkor egy négybe jutott csapatnak nyilván vannak értékei. Kikben motoszkál olyan tudás, hogy esélyük legyen bekerülni a nagyválogatottba?

"Bedő Krisztián már ott van, rajta kívül Jansik Szilárd, Német Toni simán odaérhet, Sedlmayer Tamásnak is van esélye hosszútávon, aztán persze a kis Manó, Manhercz Krisztián, aki tizenhat éves, négy évvel fiatalabb, mint a vb-korosztály, de az adottságai, tudása révén már itt volt a helye – ő is beérhet később."

- Összességében milyen érzések kavarognak benned?

"Kettős érzések. Egyrészt örülök, hogy sikerült a legjobb négy közé kerülni. Gyönyörűen fejlődött ez a csapat az elmúlt időszakban, mert nem véletlen, hogy a korábbi eseményeken rendre hatodik helyen végzett. Most már jóval előrébb járunk fizikálisan, játéktudásban, technikai tudásban. Ugyanakkor kicsit keserű is a szám íze, mert két ilyen mérkőzés van mögöttünk, mint az elődöntő és a bronzmeccs. Ami egy meccs, ahol nincs jobb meg rosszabb, ott az dönt főként, ki tud jobban koncentrálni. És úgy láttam, hogy tegnap és ma azzal kerekedtek fölénk, hogy jobban koncentráltak, jobban odatették magukat. Különösen az elődöntő fáj, mert tudtuk, hogy nekünk a horvát jobban fekszik, mint bármelyik a másik kettő közül. És ha úgy játszunk, ahogy mi a jobb napjainkon tudunk, akkor igenis lett volna esélyünk. Sajnálom, hogy elszalasztottuk..."

FÉRFI VÍZILABDA, JUNIOR-VILÁGBAJNOKSÁG
A 3. HELYÉRT
Magyarország–Szerbia 10–13 (1–4, 7–5, 0–2, 2–2)
Gólszerző: Mandics, Obradovics 4-4, Szubotics 3, Tanaszkovics, V. Rasovics, ill. Berta 3, Sedlmayer 2, Bedő, Gyárfás, Csapó, Manhercz K., Német T.

DÖNTŐ
Olaszország–Horvátország 10–7 (2–3, 4–1, 1–1, 3–2)

AZ 5. HELYÉRT
Egyesült Államok–Spanyolország 9–7 (3–1, 2–2, 4–0, 0–4)

A 7. HELYÉRT
Ausztrália–Brazília 8–9 (1–1, 3–3, 2–3, 2–2

Világbajnok: Olaszország, 2. Horvátország, 3. Szerbia, 4. MAGYARORSZÁG (Bedő Krisztán, Bendes Viktor, Berta József, Csapó Miklós, Gyárfás Tamás, György Dávid, Jansik Szilárd, Lőrincz Bálint, Manhercz Krisztián, Német Toni, Sedlmayer Tamás, Szabó Bendegúz, Telegdy András, szövetségi kapitány: Horkai György), 5. Spanyolország, 6. Egyesült Államok, 7. Brazília, 8. Ausztrália, 9. Japán, Kanada, Oroszország, Üzbegisztán, 13. Dél-Afrika, Kazahsztán, Kolumbia, Szlovákia

(Forrás: NSO, waterpolo.hu)